Jaj, Zsolt, olyan nem szívesen mondok én ellent Neked - de most kénytelen vagyok...
Igaz, a három Benn közül talán-talán ez még olvasható, emészthető, picikét (de csak éppenhogy!) befogadható...A három közül ez még talán...
Talán.
...de ha nagyon őszinte akarok lenni, bevallom, ez sem tetszik. Nincsen benne egyetlen olyan sor sem, amelytől megremeg a gyomrom, alig veszek levegőt, és falom a sorokat...Nincs semmi olyan, amitől egy Vers számomra hatalmassá válik, s azzá válok magam is a tükrében, és gyönyörűséget nyújt.
Ez nem nyújt semmit.
Vagyis de...
Egy nagy, égető sóhajt, hogy jaj Istenem, de rossz...

Szegény Böjte Jancsi - ezért a fordításért kár volt.
Ha nem hozza ezt a verset (és főleg a másik kettőt!!!) akkor nem rombolta volna le bennem a Bennről alkotott feltétlen szeretetemet.
Az történt, hogy ezután mindig fenntartással fogom Benn verseit elkezdeni olvasni, tudva, hogy esetleg beleszaladhatok egy rémségbe is...
Sajnálom, ha csalódtál bennem...

Benn nemcsak a prózavers nagyja volt, hanem gyönyörű "hagyományos" verseket is írt. Íme egy remek példája annak, hogy Benn Rilkéhez, Traklhoz méltó költő volt.

Tényleg olyan a vers, mint amit a címben megjelölt Wilde: egy finoman elmaszatolt, üde, friss, szépséges színekből kikevert reggeli tájkép.
Ilyet inkább Párizsban szokás látni - de nyilván Londonban is voltak/vannak üde reggelek...
Szép fordítás, János.