 | | | 2026. május 11. hétfő, Ferenc napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| |
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. ...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Apa | | I.
Tegnap velünk volt még.
Mindegyikünkkel
Külön fogott kezet.
Sóhajtva szólt, keveset.
Ma már csak a csend tapintható:
Reszkető hiánya tökéletes.
II.
Ennyi, fiú. Továbbmegyünk.
Görbülő kövek morzsolódnak
Lassan ujjaink között
Csend-zajosan.
Eggyé válunk az idővel
Csodát hazudva magunknak
E korszerű döbbenetben.
Továbbmegyünk.
III.
Volt idő, hosszú, szeretetlen.
Akkor csak jelen voltunk
Szótlanul egymás mellett.
Hamar elragyogott
Az a néhány
Kegyelmi pillanat,
Amikor feltételek,
Kényszerek nélkül
Elfogadtuk egymást.
Magam vagyok most.
Szeretném, ha megáldanál.
IV.
Sikoltó visszadöbbenés,
Hallgatag emlékezet:
Szerettél s nem feleltem.
Hiába szólnék. Távolodsz már.
Hiába látlak álmomban,
Ahogyan a kivágott fa
Törzsére dőlsz.
Öleled, hoznád be
Az udvarra, a házba,
De nem bírod egyedül,
Alig kapsz levegőt,
Csak intesz nekem
Türelmetlenül.
S én rohanok feléd:
Ismét itt vagy velünk!
V.
A hely, ahol dolgoztál, éltél,
Persze megváltozott.
Ám mi mostanában azt is
Fejlődésnek látjuk,
Ha múltunk eltűnik nyomtalanul...
VI.
Csendes a temető.
Sírodnál mécsesünk
Egyenes lánggal ég.
Istenem!
Miért nem segít
Az emlékezés?!
Hova távolodsz, Apa?!
Súgd fülembe
Utolsó tanácsod,
Amit én, a makacs,
Örök gyerek
Végre megfogadnék.
Ma már tudom: ha némán is,
Ha viszonzatlanul is,
Ha fájdalmasan is,
De szerettél,
Szerettél mérhetetlenül!
Tudtad előre:
Gyászában az ész
Soha nem jut tovább
Közhelyeknél,
fekete-fehér-szürke
Márvány sírköveknél.
Csak áll ostobán,
Ha a szív-emlékezet
Harangja utolsót kondul.
Míg élek,
Szívem, agyam
Emlékezik Rád.
Én nem feledek.
VII.
Azt mondtad mindig:
”Számíthatsz rá,
Sarkadban jár folyton,
Munkamániás.
Acél fénye villan
Jéghideg éjszakán,
Sohasem törik el
A kaszanyél.
Ne érjen váratlanul,
Ha megtalál.
Készülj erre, míg élsz!”
VIII.
Elnézek a város felett,
Elnézek a falu felett.
Morcos, sötét szelek hajtják
A decemberi égen
A tébolyult fellegeket.
Karácsony angyala
Oson mellékutakon.
Egyedül jár,
Csikorgó lépte visszhangzik
A hómarta domboldalon.
Társául szegődtem,
S most arra ballagunk,
Ahol még nincsenek nyomok.
Fel, fel, meredek utakon!
Régi templom árnya
A lámpafényben.
Előttünk keresztek,
Mögöttünk az éj,
Alattunk a házak.
Sírodon a csonka mécses
Még mindig
Egyenes lánggal ég.
Hova távolodsz, Apa?
Karácsony angyala
Eddig hallgatott.
Ám ebben a percben
Gyermekkezét
Vállamra téve így szólt:
„Veled marad mosolya,
Életedben emléke rezdül,
De most el kell engedned Őt,
Különben elsodor a fájdalom.”
Elnézek az utak felett,
Hazaindulok.
Ma már senkivel
Sem találkozom.
2000. január
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |