2025. november 9. vasárnap,
Tivadar napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Apa
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
I.
Tegnap velünk volt még.
Mindegyikünkkel
Külön fogott kezet.
Sóhajtva szólt, keveset.

Ma már csak a csend tapintható:
Reszkető hiánya tökéletes.

II.
Ennyi, fiú. Továbbmegyünk.
Görbülő kövek morzsolódnak
Lassan ujjaink között 
Csend-zajosan.

Eggyé válunk az idővel
Csodát hazudva magunknak
E korszerű döbbenetben.
Továbbmegyünk.

III.
Volt idő, hosszú, szeretetlen.
Akkor csak jelen voltunk
Szótlanul egymás mellett.

Hamar elragyogott 
Az a néhány  
Kegyelmi pillanat, 
Amikor feltételek,  
Kényszerek nélkül
Elfogadtuk egymást.

Magam vagyok most.
Szeretném, ha megáldanál.

IV.
Sikoltó visszadöbbenés,
Hallgatag emlékezet:
Szerettél s nem feleltem.
Hiába szólnék. Távolodsz már.

Hiába látlak álmomban,
Ahogyan a kivágott fa 
Törzsére dőlsz.
Öleled, hoznád be 
Az udvarra, a házba,
De nem bírod egyedül, 
Alig kapsz levegőt,
Csak intesz nekem 
Türelmetlenül.
S én rohanok feléd: 
Ismét itt vagy velünk!

V.
A hely, ahol dolgoztál, éltél,
Persze megváltozott.
Ám mi mostanában azt is
Fejlődésnek látjuk,
Ha múltunk eltűnik nyomtalanul...

VI.
Csendes a temető.
Sírodnál mécsesünk 
Egyenes lánggal ég.
Istenem!
Miért nem segít 
Az emlékezés?!
Hova távolodsz, Apa?!

Súgd fülembe 
Utolsó tanácsod,
Amit én, a makacs, 
Örök gyerek
Végre megfogadnék.

Ma már tudom: ha némán is,
Ha viszonzatlanul is,
Ha fájdalmasan is,
De szerettél, 
Szerettél mérhetetlenül!

Tudtad előre: 
Gyászában az ész
Soha nem jut tovább  
Közhelyeknél,
fekete-fehér-szürke 
Márvány sírköveknél.
Csak áll ostobán, 
Ha a szív-emlékezet
Harangja utolsót kondul.

Míg élek,
Szívem, agyam 
Emlékezik Rád.
Én nem feledek.

VII.
Azt mondtad mindig: 
”Számíthatsz rá,
Sarkadban jár folyton, 
Munkamániás.
Acél fénye villan 
Jéghideg éjszakán,
Sohasem törik el 
A kaszanyél.
Ne érjen váratlanul, 
Ha megtalál.
Készülj erre, míg élsz!”

VIII.
Elnézek a város felett,
Elnézek a falu felett.
Morcos, sötét szelek hajtják
A decemberi égen 
A tébolyult fellegeket.

Karácsony angyala 
Oson mellékutakon.
Egyedül jár, 
Csikorgó lépte visszhangzik
A hómarta domboldalon.
Társául szegődtem, 
S most arra ballagunk,
Ahol még nincsenek nyomok.

Fel, fel, meredek utakon!
Régi templom árnya 
A lámpafényben.
Előttünk keresztek, 
Mögöttünk az éj,
Alattunk a házak.
Sírodon a csonka mécses
Még mindig 
Egyenes lánggal ég.
Hova távolodsz, Apa?

Karácsony angyala 
Eddig hallgatott.
Ám ebben a percben
Gyermekkezét 
Vállamra téve így szólt:
„Veled marad mosolya, 
Életedben emléke rezdül, 
De most el kell engedned Őt,
Különben elsodor a fájdalom.”

Elnézek az utak felett, 
Hazaindulok.
Ma már senkivel 
Sem találkozom.

2000. január

 
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007