 | | | 2026. augusztus 10. hétfő, Lőrinc napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Glenn Gould Haydnt játszik | | A nappaliban a hőmérséklet borzongató, már-már kellemetlen, de valamiért mégis szeretem így. Gyerekkorom egyes szituációira és helyszíneire emlékeztet: reggel a vasútállomáson, ahogy fázom a nylon ingemben húsvétkor; rokonoknál a tisztaszobák hűvöse.
Mégis feljebb állítom a termosztátot, nehogy megfázzon.
Elhelyezkedik a bőrfotelben, vékonyabban öltözött, mint kellett volna. Ahogy nekidől a bőrnek, nem lehet kellemes a hátának. Jól kivehető a blúz alatt a hidegtől hegyesedő melle. Nem látszik rajta a fáradtság, pedig az éjjel háromig fent voltunk, és cseppet sem volt tétlen, amikor szerelmeskedett velem a televízió villogó fényében.
Ketten vagyunk itthon, pontosabban nála, a lakásán, mégis ünnepi alkalomhoz illőn öltözött. Nagyon ad a formaságokra. A hangulatteremtés mestere is egyben. Kifinomult érzékkel figyel oda az apróságokra. Én ezt nem bánom, mert ezeken sok múlik.
A karácsonyfa hatalmasra sikeredett ebben az évben, alsó ágai karvastagságúak, majd' egy métert le kellett vágni fentről, hogy rákerülhessen a csúcsdísz, és a zongorát is félre kellett kicsivel tolni, hogy a fa elférjen. Még mindig fenyőillat terjeng, napokkal szenteste után is.
Behelyez egy CD-t a lejátszóba, Glenn Gould Haydn felvételeit. Tudja, hogy szeretem ezt a merész Haydn-interpretációt.
Szóval, fenyőillat, Haydn és Klára.
Az újév első délelőttje. Odakint pedig csendesen havazik.
Aztán teát készít magunknak. Nekem mézzel és pár csepp citrommal. Ahogy szeretem. Ezt a kényeztetést természetesen jól tűröm. Gondtalannak érzem magam. De ki ne szeretne ideig-óráig lebegni a problémátlanságban? Kizökkenni a való életből? Jók ezek a pillanatok, hálás vagyok érte, hogy megteremti nekem a békét. A bajok mintha e ház falain kívülre szorulnának. És ez jó.
Az egész élet kimerítő hajsza: tanulmányok, munkahelyek, a pénz előteremtésének misztériuma, gyerekeink és szüleink iránti aggódás, folytonos megfelelés, elvárások teljesítése. És persze a betegségek. Az évtizedek felőrölnek minket. Valóban ebből állna az emberi élet? Irodalmi alkotásaink is az élet hiábavalóságát vetítik elénk: tragédiákba fulladt szerelmek, gyilkosságok és öngyilkosságok, a házasságok boldogtalansága, az egymás mellett eltöltött élet sivársága, az önmagát kereső nő problematikája, az emberi élet értelmének keresése és megkérdőjelezése, majd különböző kísérletek ennek feloldására; a szabadságáért és jogaiért küzdő ember; az egzisztencia veszélybe kerülése, a háborúk borzalmai, az élet abszurditása. És nem utolsósorban a mohó, álszent és szolgalelkű ember. Ez hát az emberi sors, ha nagyon a mélyére ásunk. Vajon van értelme ennek a létezésnek? Ezek fényében nem kellene minden alkalmat megragadnunk, hogy kicsivel elviselhetőbbé tegyük?
Klára jobbá teszi számomra a létezést.
Nos, milyen is Klára? Filigrán termet, rövid, kleósra vágott barna haj, barna szem. Nagyon kellemes, lágy hang. Szereti a tárgyait, amelyek esztétikumot visznek a hétköznapjaiba. Az enteriőr remek, összehangolt, tökéletesen tükrözi személyiségét: fotók és rézkarcok a falon, gyertyatartó, néhány családi fénykép, kisplasztika porcelánból (meztelen női alakot formáz), CD-k és hanglemezek, kották, egy nagy álló tükör, hangulatlámpa, könyves szekrény, szobanövények az egyik sarokban. És persze a zongora. Mindez idevarázsolja nekünk kicsiben az Édent.
Klárához bármikor jöhetek, és tőle bármikor elmehetek. Ezzel fogva tart! Egy önmagába zárt, szép, békés és teljes világ. Így nincs miért elmenni. Klára univerzuma egy biztonságos, bensőséges tér, amelyet nemcsak a falak védenek, hanem Klára gondoskodása is. Ismerőseim azt mondják, misztifikálom a nőt. Lehet. De csak, ha megérdemli.
Miközben iszom a teámat, hallgatom a zenét. Glenn Gould Haydnt játszik. Jól illik a délelőtthöz, gyorsabb-lassabb tételei pont annyira segítik elő a felkelés utáni önépítést, amennyire kell. Nem kényszerít az odafigyelésre. Illik a kinti világhoz is.
Az ünnepek végén jelentkező borongós kedvem kezd elszállni. Lassan a nappali hőmérséklete is kellemesebbé válik, már elérnek hozzánk a melegebb hullámok.
Az ablak elé állok, félrehajtom a függönyt, kinézek az üvegtáblán. Jó a kilátás, alattunk terül el a város. Mindent betakar, de már nem esik a hó, néhol füstszálak emelkednek az ég felé a kéményekből. Embereket alig látni odakint. Ez a fehérség jó a szemnek, de valahogy mégis csak egy ijesztő, idegen világ.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |