2026. november 22. vasárnap,
Cecília napja.
Kalendárium

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...
A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek .

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

 Megvetés, álomkergetés, sznobizmus és képmutatás.
Charles Dickens a szív írója. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből. Pip, a regény hőse egy nap szökött fegyenccel találkozik. A fegyenc ráveszi a halálra rémült kisfiút arra, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Miután Pip teljesíti a fegyenc kérését, útjaik elválnak.
...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Bartók inspiráció (Etűdök - 8.)
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

(Hét vázlat)

Hason fekszik a díványon, egyik karjával kitámasztja fejét, előtte egy nemrég szerzett szép album, nagyon kedves, régi ismerős házaspár megjelent könyve a Dunántúl népi építészeti örökségéről.
Én a fotelben ülök, s nézem, ahogy lába előre-hátra kalimpál. Néha leszorítja lábujjait, mintha fel akarna velük valamit venni a levegőben.
Bartókot hallgatunk: Concerto zenekarra, Kocsis Zoltán vezényletével.
A Finálé vége felé tartunk.
- Azt hiszem, Bartók nagyobb figyelmet érdemelne a világ zenekarainak repertoárjában. Mostanában mintha nem kerülne rá sor elég gyakran.
- Igazad van - mondja. - De minden nemzet a saját zeneszerzőit sztárolja inkább. Nézz körül! Az orosz Gergievnek szinte küldetése a hazája zeneszerzőinek műveit dirigálni, és a franciák is elsősorban a sajátjaikat részesítik előnyben. De azt hiszem, nincs ezzel probléma! Nekünk itt van Bartók, aki Schönberg és Stravinsky mellett talán csak az egyetlen volt, aki meg tudott felelni zenéjével az új időknek. De Bartókhoz fel kell nőni. Ami elsőre bonyolult, sokadszorra már nem az.
- De miért nem szimfónia? - kérdezem. - Mert elsőre számomra annak tűnik.
- Bartók úgy írta meg ezt a művet, hogy megköveteli a hangszeres virtuozitást, és a zenészeknek teret is ad felváltva. Ezért nem szimfónia, hanem concerto, vagyis versenymű.
Közben befejeződik a zene. Majd így folytatja:
- Azt mondanám, több felvételt is meghallgatva, nekem Kocsis előadásában valahogy karakteresebb. Ámbár Soltival és Fischerrel is nagyon tetszett, ugyanakkor, és be kell, hogy valljam, Kocsissal elfogult vagyok, számomra a legjobb alternatíva.
- Tudom, a műnek semmi köze ehhez a képhez, de nekem hallgatása közben a népies világ jelenik meg, ahol a dolgos parasztember fogcsikorgatva, elszántan túrja a földet, hogy eltartsa magát és a családját, az égen ideges felhők, s valahogy minden összeesküdött volna, hogy meghiúsítsa fáradozásait, megnyomorítsa az életét. Folyton ezt és ehhez hasonló tragikus képeket látok. Fekete-fehérben, mint egy régi magyar film. Mivel ismerem a CD teljes anyagát, talán megelőlegezem ezeket a képeket, érzéseket?
- De az is lehet ám - mondja -, hogy ezeknek a paraszti életet bemutató filmeknek néha hasonló, felfokozott lelkiállapotot kifejező zenei aláfestésük volt. De valóban, a műben feltűnnek népdalra emlékeztető motívumok.
Amikor lejár a CD, a zongora elé ül, s belekezd a Vázlatokba - pár napja hallgattuk. Ez Bartók hét darabból álló zongoraciklusa.
- Tudom, nem így kellene játszanom, de néha szeretem a kedvem szerint átfogalmazni ezeket a darabokat, kísérletezni velük. Ha már vázlatok. Ahogy nekem tetszik. Így csak te hallhatod.
Ebben a pillanatban kiváltságosnak érzem magam, és valami rajongásféle fog el, nem tudom, talán azért, mert olyasvalamit tud, olyanhoz ért, amihez én soha.
Kotta nélkül játszik, és látom, gondolatban már nincs velem.
Ahogy hallgatom, a zene messzire visz, s csak azt érzem, hogy le kell írnom majd ezeket a perceket, de még nem találom a szavakat, nem állnak össze mondatokká, legfeljebb szófordulatok jutnak az eszembe.
Aztán hirtelen abbahagyja, és lecsukja a billentyűk fedelét.
- Ne haragudj, elhanyagollak!
Én természetesen nem haragszom. Még soha nem mondtam neki, de pontosan az ilyen kis apró szeszélyeivel teszi magát még érdekesebbé, sőt ilyenkor időt hagy nekem is. Ámbár néha nem tudom, gondolatban hol jár, s ez zavar, de biztos vagyok abban, hogy távol áll tőle minden tudatos, amivel megbánthat.
- Folytasd nyugodtan! - biztatom.
Az ereszkedő, novemberi Nap fénye pirosra színezi a nappali falát. Új árnyékok születnek, új érzések, hangulatok.
- Non troppo lento - mondja ekkor, hogy tudjam, hol tart a hétből. Ebből azt is tudom, hogy mégis csak jelen vagyok számára.
Nem zavarom meg. Talán ismerem az érzést, akkor lehetek így, amikor próbálom magam ráhangolni az írásra, amikor próbálom magam fókuszálni egy gondolat köré, és a tudat a tudattalant keresi. Az ember mintha a lét és a nem lét között lebegne, önként megfosztva magát a külvilágtól. Borzasztóan kellemes, borzasztóan izgalmas, és aki megtapasztalta, nem tud többé leszokni róla. De borzasztóan magányos állapot is.
Ugyan Bartók darabjait játssza, de az egyénisége, érzései megjelennek az előadásban. Néhol talán még változtat is, kedvére. Még akkor is, ha most csak én vagyok az egyszemélyes közönség, és tudom, valójában nem nekem játszik, hanem magának. Az enyémhez hasonló, nagyon magányos állapot lehet az övé is. És talán innen ered az őt sokszor körüllengő hangulat.
Hátrahajtom fejem a fotel támlájára. Nem kell mást tennem, csak csendben lennem. Szabadnak, kiegyensúlyozottnak érzem magam. Csak a zenére figyelek. A billentyűk hangja néha finoman csilingelő, máskor olyan mély, hogy szinte beleremegek. A nappali átadja magát a különböző frekvenciák modulációinak, meditatív s egyben szokatlan dallammá állva össze. Persze Bartók esetében ez nem meglepő. Kezdem megérteni őt, valamelyik nap ezt mondta:
- Valahogy jobban szeretem ezeket az egyszerűbb zongoradarabjait Bartóknak, mint az úgynevezett nagyokat, mint például az Allegro Barbaro, hiába kell nagyobb bravúr hozzá, és zenetörténetileg hiába nem összemérhetők.
Ujjak szaladnak a billentyűkön. Néha lassan, máskor gyorsabban, számomra kiszámíthatatlanul. Vajon mi játszódik le az emberi agyban ilyenkor? Mire gondolhat ezekben a pillanatokban?
Az árnyékok lassan kezdenek megnyúlni a falakon. Magába fordult, koncentráló az arca. Bár lehet, hogy csak a fényviszonyoknak tudható be. Mindenesetre hagyom, hadd merüljön el a zenében, a saját világában. Talán így szeretne gondolatban kisurranni az örömökkel kecsegtető estébe, közelgő éjszakába.

Pécs, 2019. november 15. V.2.


Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007