 | | | 2026. július 12. vasárnap, Izabella, Dalma napja. Kalendárium |  
Július (Ősi magyar nevén, Áldás hava) az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi. ...
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | A légszebb felvétele Beethoven hegedűversenyének. Karajan felfedezettje a volt a hetvenes évek közepén a kiskamasz Mutter, kinek koraérettsége és művészi érzékenysége megragadta az idős Mester figyelmét. Mindenben támogatta a fiatal lány művészi fejlődését, s Karajan jól számított, hiszen Gedda, Janowitz vagy Freni esetében is jól tévedhetetlennek bizonyult. Ma Mutter a legnagyobb hegedűjátékos ebben a nem könnyű mezőnyben. ... | | "Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek. ...
| | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Szerb Antal testamentuma is lehetne ez a válogatás, melyben a világirodalom nagy alkotásainak eredetijét és kitűnő magyar fordításait olvashatjuk. Szerb Antal mindannak ellenére, hogy piarista neveltetésben részesült, hogy keresztapja Prohászka Ottokár püspök volt és mélyen katolikus hitű, fenyegetve érezte magát, s rendszeresen munkaszolgálaton kellett megjelennie. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A viszony | | 
Gréta a kora délutáni hőség elől a Balaton parti nyaralójuk teraszán a napernyő alatt keresett menedéket. Letette a könyvét a nyugágyra, majd töltött magának.
A helybéli harmadéves egyetemista fiú, aki nyaranta ilyesféle munkákat vállalt a környéken, két mirtusz bokor között gyomlált. Tenyerébe törölte homlokát, felnézett a teraszra és köszönésképpen bólintott egyet. Gréta finoman elmosolyodott válaszul.
Bálint a kert sarkában a rózsaszínűen illatozó, dúsan virágzó leanderek mellett telefonált. Amikor befejezte a beszélgetést, felintett a feleségének a teraszra és elindult a ház felé.
- Ervin hívott – vetette oda már a lépcsőről az asszonynak.
- Rosszat sejtek – felelte a nő.
- Innék én is egy olyat – intett a tekintetével a férfi.
- Persze – bólintott –, de gyere a teraszra, jobb itt az árnyékban.
- Felmegyek Pestre, Dalmányiék fel akarják bontani a szerződést – hadarta-, mert az az átkozott záradék – tette még hozzá bosszúsan.
- Ma mentünk volna át Editékhez vacsorára – mondta lemondóan az asszony.
- Menj csak át egyedül, vagy beszélj meg velük egy másik napot, én most nem tudok ezzel foglalkozni.
Az asszony fáradtan sóhajtott és a tenyerébe hajtotta a fejét.
- Ebből élünk, Gréta, értsd meg!
Később Gréta áttelefonált Editnek, aki nagyon sajnálta ugyan, de megértette a helyzetet. Megígérte, hogy amint Gábor magához tér az ebéd utáni sziesztából, megbeszéli vele, mi legyen, és visszaszól.
Edit kora este jött át.
- Azt mondtad, talán jobb is úgy, ha csak kettesben vagyunk – vágott bele nyomban a baráti ölelgetések után. – Itt vagyok, hallgatlak.
- Megcsal! – nyögte ki végül nagy nehezen Gréta és könnyezni kezdett.
- Micsoda? Honnan tudod? Mióta? Kivel? – bámult döbbenten a meglepett barátnő.
- Várj, mert úgysem fogod elhinni - hüppögte -, Fannival – mondta ki végül nagy nehezen, majd hangos zokogásba kezdett.
- Milyen Fannival? Csak nem? – Tudta a választ, de nagyon azt akarta, hogy tévedjen.
- De vele, érted te ezt? Ekkora aljasságot, a saját húgommal – préselte ki magából alig hallhatóan, elcsukló hangon.
- Ez morbid, szörnyű.
Gréta valamelyest összeszedte magát. A konyhából két poharat és egy tálkában sok-sok jégkockát hozott,
- Két hete történt az a szörnyű késelés a Rióban, tudod abban a közkedvelt belvárosi klubban, biztos te is hallottál az esetről. Megütötte a fülem a hely neve, mert tudom, hogy Fanni korábban többször is említette már. Elkezdtem az interneten utána olvasni. Egyik cikk jött a másik után. Csak úgy véletlenszerűen a hely honlapjára keveredtem, kattintgattam, itallap, programok, partyfotó, és akkor megláttam őket. Három képen is szerepeltek. Az egyiken táncoltak, a másikon félre nem érthető módon ölelkeztek, a harmadikon csókolóztak.
-Mit csináljak? Váljak el? Menjek bíróságra, hogy aztán az egész világ rajtam röhögjön? Az első férjem inni kezdett. Az utolsó két évben mindenünk lefolyt a torkán. Úgy éreztem, nem bírom tovább. Meg akartam ölni, mindegy, elvitte a mája. Jött Bálint, mint egy jutalom. Az egyik mindent elvett, a másik mindent megadott. De a vége most is… Egyszer innen, egyszer meg épp az ellenkező irányból jutsz el ugyanarra a pontra. Valóban mindig azt kapja az ember, amit megérdemel?
Bálint jóval éjfél után érkezett vissza a nyaralóba. Bebújt az ágyba az alvó felesége mellé.
Másnap délelőtt a sült szalonna illatára ébredt.
- Pont most fogom ráütni a tojást. Már megterítettem a teraszon, menj, mindjárt kiviszem – küldte őt el a konyhából Gréta, miközben két poharat rakott le éppen egy tálcára.
Bálint a friss újságot lapozgatta, mikor a felesége letette a két tányért az asztalra.
- Még hozom a jeges teát is, egy pillanat.
A mosogató alatti szekrényből, egészen hátulról, a takarító szerek mögül előkotorászott egy megkopott, kisebb méretű fémdobozt, amiből kivett egy sötétbarna üvegcsét, amit még sok-sok évvel ezelőtt vett magához a patikában, ahol akkor dolgozott.
Egy régi reggelre gondolt, amikor ott állt egy pohár fölött, de végül is nem vitte rá a lélek, hogy megtegye. Most mind a két pohár aljára került néhány átlátszó cseppecske, melyekre rádobálta a jeget, majd kezében a tálcával kilépett a teraszra.
Bálint mohón ivott, ő pedig miközben a szájához emelte a poharat, a távoli kékség végtelenjébe révedt, amelyen a nap mézszínű fénye hol itt, hol ott csillogó aranyporként szikrázott. Nagy sötét madár repült a magasban, és mint valami hatalmas fekete olló vágta ketté a tökéletes szépségűnek tűnő feszített vásznat.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |