2026. május 27. szerda,
Hella napja.
Kalendárium

Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
...

 

 

1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.

 

A MAGYAROKHOZ

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
...

15. A félelmetes Oz leleplezése

"Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek.

...

 

(Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. 

Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...

 

 Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől.

...

1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.

 Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is.

...

 A "Figaro házassága"-t 1786...

VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.–  Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.

Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba.

...

A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről.

...

Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”.
...

Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. 

Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze.

...

1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Visszajárók
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
-


A félig leeresztett kopottas faredőnyök alatt óvatosan merészkedett be a novemberi délelőtt fénye a polgári lakás nappalijába. A középen álló asztalon egyszemélyre volt megterítve. Réz tányéralátét, damaszt szalvéta, borospohár, díszes evőeszközök, vizeskancsó és egy porcelán vázában három szál bordó szegfű, ahogy azt kell.
   
Egy idős úr lépett be a helyiségbe és az asztalhoz ült. Nemsokra rá egy vele hasonló korú asszony jött be ugyanazon az ajtón, majd az ablakhoz lépett és résnyire nyitotta azt. A hűvös késő őszi levegő, mint egy suhanc ugrott át a párkány felett.
  
Az asszony egyik kezében jegyzettömböt tartott, a másikkal egy golyóstollat fogott.  Megállt az asztal mellett, majd várt néhány pillanatot.
  - Szeretettel köszöntjük önt újra minálunk, tisztelt uram! Nagy öröm számunkra, hogy jelenlétével ismét megtiszteli az éttermünket - mondta, miközben illedelmesen meghajolt.
  - Ebédelni szándékozom! – hangzott a felelet. – Mindenekelőtt azonban szeretném megkérni, hogy szüntesse meg ezt a szélvihart, mert olyan huzatot érzékelek, mintha kidugnám a fejem a száguldó vonatablakból
  - Jó napot kívánok, uram! Rögtön hozom az étlapot, de addig valami italt esetleg?
  - Felesleges többször köszönnie, már az imént is kristály tisztán hallottam.
  - Elnézését kérem, nem akartam untatni.
  - Mondjuk inkább úgy, hátráltat. Talán már az előételnél tartanánk, de hagyjuk – legyintett bosszúsan. – Úgy látom, itt semmi nem változott a legutóbbi alkalom óta.
  - Még szerencse, tisztelt uram, ha történt volna változás, lehet, hogy nem érez ismét késztetést arra, hogy betérjen hozzánk.
  - Kérem, ne keverje össze a tipográfiát az éhséggel. Pont erre jártam, ne képzeljen többet. Lehetne akkor, hogy rátérjünk a rendelésre? Fehérbort szeretnék kérni, száraz, természetesen, lehetőleg pincehidegen.
  - Juhfarkot tudnék ajánlani, igazán nagyszerű bor, még az angol királynő is…
  - Kérem, mellőze a reklámot, eleget hall, lát az ember – vágott közbe a vendég. -  Somló hegyi?
  - Nem, pécsi borvidék.
  - Mindjárt gondoltam, manapság mindent megpróbálnak rásózni az emberre.
  - Mielőtt valami baleset történne és megsérülne, hozom is a bort és az étlapot – közölte mosolyogva az asszony, majd ellépett az asztaltól.
  A fal mellett álló kisasztaltól egy bőrmappával tért vissza, s töltött az asztalon álló vizeskancsóból a borospohárba.
   - Kérem szépen, én pince hideget említettem, ez pedig padlás meleg – kifogásolt, miután ivott. – Ami pedig az étlapot illeti, határozottan zavaros, mondhatni, átláthatatlan.
  - Pardon, egy pillanat, visszaadná, kérem? Csak nem véletlenül a Fürge ujjak szabásminta mellékletét adtam oda önnek?
  - Talán otthon felejtette a szemüvegét? 
  - Kérem, sikerült választania? – állt írásra készen a jegyzettömbbel az asszony.
  - Sok fogás, sok hiba. Ez önökre nagy valószínűséggel érvényes. Vannak félelmeim az ebédemet illetően, ezért ma csupán egy főételt bátorkodom rendelni. 
  - Természetesen uram, ahogy parancsolja.
  - Borjúhúsos derelye, mályvás pecsenyelével, metélőhagymával és pirított szalonna pörccel. Ezt kérem.
   - Néhány perc türelem uram, máris készítjük – mondta, majd elindult az ajtó felé.
  Az idős úr jóízűen kanalazta a zöldborsó főzeléket és harapta hozzá a fasírtgolyókat.
   - Ízlik az étel uram? – állt meg mellette az asszony?
   - Lehet, nincs igazam…
   - Önnek mindig igaza van – vágott közbe -, hiszen ön a vendég.
   - Ne gúnyolódjon, kérem, főleg azok után ne, hogy elém merte tenni ezt a gasztronómiai csalódást.
   - Esetleg valami probléma merült fel az étellel kapcsolatban.
   - Sajnos nem vagyok én annyira szerencsés, itt problémákról van szó, nem csupán egyről, többről.
   - Gondolom, kifejti részletesen, uram.
   - Mi az, hogy! Sőt már most jelzem, távozásom előtt feltétlenül igényt tartok a panaszkönyvre.
   - Ahogy óhajtja, Hallgatom.
   - Vélhetően ennek az elkészülte pillanatában fehéren gőzölgő derelyének a lágy tésztája, az elmúlt napok egyikén, még fényesen csillogott a rácsepegtetett olvasztott vajtól, ezzel szemben elém úgy került néhány perce, hogy minden kétséget kizáróan már órákkal ezelőtt magába szívta a köré öntött pecsenyeszaftot, minekutána egy sárospocsolyába esett, megrágott almacsutkára emlékeztetett, amely mellett a fulladozó snidlig darabkák szomorúsága egyenlő mértékű volt a túlbarnára pirított szalonnapörcök szégyenkezésével.
  - De kérem, ön szándékosan túloz, ez egy étel, nem egy bűncselekmény, ön pedig vendég, nem helyszínelő.
  - Látja, most jól mondta. Ez bűncselekmény. És arról még nem is beszéltem, hogy mennyit rontott az összhatáson, hogy egyértelműen egy balkezes szakács szeletelte a tányér szélére a paradicsomot.
  - Nagyon sajnálom, a tükörteremben most rendezvény zajlik. Ott mindezt másként látná.
  - Hagyjuk, elment az étvágyam, kérem a számlát.
  - Parancsoljon – tett az úr elé az asszony egy lapot a jegyzettömbből. – És még annyit mondanék, ha megengedi, épp most járt le a műszakom, ha gondolja, megvárhat és hazakísérhet. Talán együtt kifőzünk valami jót egy életre.
  - Te kis fruska, hát emlékszel? Tényleg valahogy így mondtam akkor!
Az úr felállt az asztaltól, megfogta a felesége kezét és lassú léptekkel elindultak az ajtó felé.

  Néhány perccel később megszólalt a csengő.
 - Palikám, drága gyermekem! – engedte be az unokáját a lakásba a nagypapa.
 - Csókolom! Erre jártam, gondoltam, megnézem, hogy s mint vagytok.
 - Jól tetted. Meg vagyunk, köszönjük.
 - Megint étteremben voltatok? -  kérdezte Pali, miután bekukkantott a nappaliba.
 - Péntek van Palikám, akkor mindig.  Ketten együtt a nagyanyáddal majd száz évet dolgoztunk a szakmában, nagyon hiányzik, tudod? Ezért járunk hetente vissza.
 - Tudom, tudom – ölelte át a papát az unoka. – És ma hol voltatok? A Királykertben, vagy a Pékinasban? És ki volt a vendég? A grófné vagy a kötözködő úr, esetleg valaki más?
 - A Pékinasba a jövő héten megyünk – válaszolt a nagymama. – Ott majd a nagyapád lesz a pincér.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007