Éjvirág Az este akár egy csendes tenger, öröm, panasz és bánat bús homályba borulva jön el habjain, ha puhán árad.
Óhajok, mint a felhők, suhannak a csendes terek alatt, az alvó szélben ismerik e ők mi az álom és mi a gondolat? Szívem és szám most lezárul, s a csillagokhoz nem száll bánat, de szívemben mélyen, hátul a tenger örökké puhán árad. Joseph Freiherr von Eichendorff Die Nachtblume Nacht ist wie ein stilles Meer, Lust und Leid und Liebesklagen Kommen so verworren her In dem linden Wellenschlagen. Wünsche wie die Wolken sind Schiffen durch die stillen Räume, Wer erkennt im lauen Wind Obâ018s Gedanken oder Träume? – Schließ ich nun auch Herz und Mund, Die so gern den Sternen klagen Leise doch im Herzensgrund Bleibt das linde Wellenschlagen. | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
