Először is pár tudnivaló:
1.) Nagyon régi az -at, -et, -t képző (jelentését jól érzékeltetik pl. a ver-et, tud-at, han-t szavak). Ám ezeknek a gyöke elhomályosulhatott a hosszú idő alatt, de akár az egész szó valódi érteménye is. Mint pl. az előbb említett hant (han-t), avagy lapat (lap-at) = lapát, ugyanis lapos, lap alakú. Ez utóbbihoz hasonlatos, pl. a szemét szó is, mely a fentihez hasonlóan eredetileg: szem-et volt.
2.) Tudni kell továbbá, hogy a jellegzetesen ógörögös-magyaros -osz, -asz végződés sok esetben lekopott. Pl. kamasz, kopasz, tapasz végén ma is ott áll, de például ezeknek az ógörög-magyar szavaknak a végéről már hiányzik: szákkosz [sakkoV] = szák, khórtosz [córtoV] = kert, szírosz [siróV] = sír (verem), oürosz [ouroV] = őr. (Lásd az Egy ókori magyar tájnyelv című cikket is.)
3.) Hosszú évezredek alatt nem csak kopnak ki hangok a szavakból, hanem kerülnek is eléjük, beléjük, végükre. Pl. klopósz [klopóV] = lopós. (Egy példa a díszítő hangokra: tüsszent, trüsszent, ptrüsszent.)
Tehát e változásokon ne akadjunk fenn.
Figyeljük meg a következő két ógörög szót:
pszamatosz [yamatoV] = szemet-osz (szem-et, mint fog-at, csap-at), a szem gyökből (a p csak előhang); szótári jelentése: homokszemek, homokpart, homok
pszammosz [yammoV] homoksivatag, tehát pszammosz = szemosz ~ szemes; s e szem gyök áll a homokszem, szemezget, szemerkél, szemcse, szemzés, babszem stb. szavakban is
Tehát a szem szógyök érteménye: apró, magában álló darab, kicsi, elkülönülő rész. Jól közelíti eredeti jelentését a szemcse, szemecske szó. Talán a szem (látószerv) szó is innen veszi jelentését. Így lehet a szem gyök jelentése egyúttal mag is, mint pl. latin semen = szem, mag (tehát szem-eny), német Same = szem, mag, Samenhülle = szemhély, értsd: maghély, ahol hülle = hél, azaz hély, szamen = szem-eny, mint kem-ény, mellény. (Ezek alapján gyaníthatjuk, hogy a látószerv szem megnevezése is szemet, magot jelent, melyet alátámaszt a szembogár szó.) És még: szemes takarmány, gyöngyszem, szőlőszem, babszem, mákszem, tyúkszem, szemölcs, s mint szintén apró valami: homokszem. Például a rügy is szem, innen a szemez szó. Aki szemel: szemenként válogat, gyűjt. Az eső is szemerkél. „Az anya egy szem gyereke”. „Szemenszedett hazugság”. De így érthetjük meg az ógörög pszammosz = szemmosz ~ szemes szó sivatag jeletését is: telve van szemekkel, szemcsékkel. A szem az -et képzővel: szemet (mint tün-et, fog-at), vagyis a sivatag, homokpart tényleg szemet-es, ógörögösen mély hangrendben szamat-osz: szemekkel, szemcsékkel teli. Például a polcon lerakódott por, porszemek sokasága is igazi szem-et, ma szemét, de a régi szótárakban még valóban szemet alakban szerepel (innen a szlovák szmet = szemét szó).
Így a szem érteménye: különálló, elkülönült kis valami.
Mivel a szem és a mag szó jelentése erősen fedi egymást, a fenti meghatározásból könnyen megérthető a magány, magán, magam, magában szavak jelentése is. Pl. még: „egy szál magam”, „egy szem magam”, „önmaga”, „tenmagad”.
[1] Az így képzet szavaink számottevő része tehát nagyon régi.
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
