 | | | 2026. április 11. szombat,
Leó, Szaniszló napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | 
Albán:
Krishti Ungjall! Vertete Ungjall!
Angol:
Christ is Risen! Indeed, He is Risen!
Arab:
Al Maseeh Qam! Haqqan Qam!
Cseh:
Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal!
Dán:
Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden!
...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | | 
ÉMILE ZOLA
(1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A kereszt |   | “Elég széttárni karunkat, hogy lássuk és belássuk: keresztre születtünk. De hogy ez a kereszt “édes”, arról Jézus keresztje és egyedül az övé győzheti meg szívünket.” (Pilinszky János)
A nagyböjt napjait éljük. A farsangi mulatságok is e szent idő elérkeztét jelezték. A katolikus keresztények homlokára pedig papjuk hamuval rajzolt keresztet. A kereszt teljesebb értelmében a szenvedés jelképe. A szenvedés az emberi természet velejárója. Volt-e, van-e csak egyetlen ember a Földön, aki nem ismerte meg a szenvedés könnyeit? Betegség, fájdalom, kín, szorongás, szomorúság, magány, csalódás, és ki tudná felsorolni megszámlálhatatlan formáit az ember testében vagy lelkében megjelenő keresztnek?
E magazin oldalain már elgondolkodtunk azon, hogy Isten emberré lett Jézus Krisztusban. Ő szerette magát Emberfiának nevezni. Valódi emberi életet élt. A középkor egyik bölcse tette fel a kérdést és válaszolta is meg: “Miért lett az Isten emberré? – Hogy megtanuljon sírni.” Jézus maga mondta tanítványainak: “Az Emberfiának sokat kell szenvednie…” Tapasztalatból merte hirdetni az általunk alig megérthető igazságot: “Boldogok, akik sírnak.”
A nagyböjt az Ő szenvedésére emlékeztet, de úgy, hogy a magunkéval is foglalkozunk. Minden szenvedés kereszt. De akkor válik jézusivá, ha előbb megteszünk mindent ellene. Ne kerüljünk bele, ha belénk vájt, legyőzzük. Ha őszinte küzdelmünk ellenére a szenvedéstől nem tudunk megszabadulni, csak akkor hihetjük, hogy keresztünk mélyen emberi -szent- (s nem csupán az állati élőlényt is kísérő jelenség). Bátor vagyok ezt állítani, mert Máté evangéliumában olvasunk Jézus magatartásáról: “Szomorú a lelkem mindhalálig… Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem ez a kehely (szenvedés). De ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogy te.” Sőt mindent megtett, hogy ellenségei el ne fogják, míg “el nem jött az ő órája.”
Ha minden erőfeszítésünk ellenére ránk nehezedik a kereszt, abban a pillanatban már nem egyedül hordozzuk, hanem Vele. Ismerjük szenvedéstörténetét. Simon nevű férfi segítette vinni a keresztjét. Veronika asszony kendőjét nyújtotta, hogy arcát megtörölhesse. Nekünk Ő a Simonunk és Veronikánk. A keresztények/keresztyének Istene Jézusban az emberrel együtt szenvedő Isten.
Mécs László költő szerint a kereszt az ember árnyéka. Fény-imádó szemmel születik. Látja a Napot. Indul feléje, de az a zenitre ér föl. Az ember most mit tegyen, oda nem röpülhet. A Nap tovább ment, lefelé, egyre messzebb. Megrémült az ember és hátra nézett.
“Most látta meg kitárt – karú árnyékát szívbe fájón,
amint keresztül feketült s elnyúlt a messzi tájon.
Vállára vette szomorún a mérföldes keresztet.
A Nap lehullt, a föld kihűlt és alkonyodni kezdett.
Lépdelt csillagtól csillagig, tán ezer évig is ment,
beoltott fény – szomjas szeme kereste Őt, az Istent…”
Igen. Nagyböjt. A kereszt árnyékában mindannyian Őt keressük hittel vagy hit nélkül, lázadozva vagy elfogadó szeretettel. Úgy vélem, szinte lehetetlen nem találkozni Vele, hiszen: “a megfeszített Isten karja tárva-nyitva áll, és nincs ennél tartózkodóbban kitáruló ölelés.”
(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2011. március 24-i számában.)
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika