A leány és az apa

Nagyon sokat beszélünk az anya és a gyermeke kapcsolatáról. Való igaz, a gyermek, légyen az lány vagy fiú, kilenc hónapot teljes testi egységben együtt tölt az anyával, sőt érzelmi kötődése hároméves koráig inkább az anyához köti, mint az édesapához. Mindezek mellet az apának nem kisebb szerepe van gyermekének életében, a gyermeknek az apa életében, mint az anyai vonatkozásban. A fiú és apa kapcsolata azonban más, mint a leány és az apa kapcsolata.
„A férfinak szüksége van rá, hogy nőnemű lényének imágójával is teljesebbé, tökéletesebbé tegye önmagát” – így ír erről Jean Guitton. Majd folytatja: a feleségben is megtalálhatja önmaga képét, de az túl közel van és túl távol. „Női” mivoltára először az anyjában pillanthatott. Ám ez a kapcsolat tőle „független”, amíg leányában könnyebb szemlélni önmagát. Emellett a fiú évről évre történő változásai kevésbé jelentősek és látványosak, mint a leányban. „A női természet eme mindenkor oly szembetűnő átalakulásai változatos látványt nyújtanak az apának, aki ezeket szemléli. És felismeri magát... ” Igen, a leánya szépsége alatt, a lány törékenysége alatt a maga erejét, indulatait... Majd megállapítja, hogy ritkán fut zátonyra az apa és leánya közötti kapcsolat.
Mi tehát a szerepe, jelentősége a leánynak az apa életében, és az apának a leány életében? Lányaim sok mindent írhatnék, de értelmesebben és őszintébben nem lennék képes leírni, mint olvastam Paul Claudel művében – Violaine a címe –, amit az apa édes lányának mond, amikor vőlegényének adja át.

„Violaine!
Emlékezz majd később is arra, amit most mondok neked.
Amikor majd urad lesz, ne vesd meg apád szerelmét.
Mert, amit apádtól nyertél, nem adhatod vissza,
az életedet.
A házasok szerelme két idegen egyessége; mivel
magukban mit sem tudnak, egymáséi lesznek a hitben;
És ez az a szent egység, ez a házastársi rabság,
aminek révén tej csöppen ki a feleség melléből!
Hanem ez az öntudat, amit az ölelésben elveszítenek,
S születendő gyermekben ébred újra örökségül és
a hála tudata lesz. Tudd meg lányom, apád vagyok!
Az apai szerelem
Nem kér semmi viszonzást, nem szorul írott
szerződésre, s a gyermeknek sosem kell azt megnyerni
vagy megérdemelni.
Az az ő java és jussa, ez az ő birtoka és segedelme,
biztonsága és ereje.
Létjoga és becsülete, s igazolása a világgal szemben!
Az Apa lelke el nem hagyja a belőle fakadt lelket.
Amit ő adott, nem adható vissza. Tudd meg, lányom, hogy az
apád vagyok!...
ámde mellünk magába rejt
Egy férfit és egy asszonyt is, és mi egyéb volnál lányom,
mint kifakadt asszony-felem,
Az én titkos glóriám, az én benső ékességem, az áradó szeretet
és a lélek tisztasága, a szív mélyéről buzgó öröm, az, ami adakozó bennünk!
És most váljunk, itt az óra, ó én lelkem asszonyrésze,
s másnak kell, hogy adjalak.
El kell válnunk Violaine!”

Olvassad, majd újra olvassad a költőien fogalmazott valóságot, ízlelgessed és újra ízlelgessed a szavakat, mit is jelentenek, mit is jeleznek,
hiszen a leány,
apja „asszony-fele”,
„áradó szeretet”,
az apa „benső ékessége”,
„öröme” adakozó jobbik énje
Te vagy.
Nőnek születtél, így vagy leánya apádnak, és édesapád így szeret téged, akkor is, ha nincsenek Claudel-i szavai, de vannak édesapai érzései. Lelked lelke soha nem hagyja el.