Az igazság keres, a jóság nem hagy nyugton, a szépség vibrál előttem szüntelen.
Az igazság izgat, nyugtat a jóság, gyönyörködtet a szépség.
Kormányoz az igazság, táplál a jóság, éltet a szépség.
Az igazság vezet, erőt ad a jóság, a szépség súgja: érdemes!
Szomjat olt az igazság, éhet olt a jóság, teljessé a szépség tesz.
Az igazság keze keményen megszorít. A jóságé puhán érint, a szépségé szelíden simogat.
Előre visz az igazság. Megtart a jóság. Lelket ad a szépség.
Az élet ereje az igazság. Az élet édessége a jóság. Az élet ékessége a szépség.
Az emberi élet hármas célja: igazságosságot gyakorolni, jóságos tetteket cselekedni, szépséget teremteni.
Az igazság ítél, a jóság irgalommal cselekszik, a szépség „csak” gyönyörködtet.
Sem az időnek, sem a térnek nem foglya a szépség, az igazság, a jóság. Időfölöttiek, bár időben történnek. Térfölöttiek, bár a térben zajlanak. – Akiket áthatnak, sem térnek, sem időnek nem rabjai: szabadok!
Az igazság erősíti a hitet. A jóság a remény célja. A szépség szeretetben találja meg önmagát.
Értelmemnek táplálék az igazság. Akaratomnak eledel a jóság. Szívem étele-itala a szépség.
Az időtől sebezhetetlen szépség, igazság, jóság a velük egyesült lelkeket az örökkévalóba emelik.
A jóság termi a jótetteket, a szépség csupán átragyogja. Az igazság igazzá tesz, a szépség csupán fénybe vonja. A szép egyszerűen van, passzivitásában mégis ugyanolyan aktív, mint „testvérei”.
A rút szeplőt ejt a szépre. – Hiába!
A gonosz megsebzi a jót. – Meggyógyul!
A hazugság fojtogatja az igazat. – Túléli!
A hazugság gáncsot vet az igazságnak. A gonoszság csapdát állít a jóságnak. A csúnya sarát dobja a szépre. – És mi történik, mióta a világ a világ? Az igaz kikerüli a gáncsot, a jó elkerüli a csapdát, a szép letörli arcáról a sarat... Az örökkévalóságban biztos!
Az igazság fénylik, mint a Nap. A jóság a Nap melegével ölel. A szépség a napfény aranyával gazdagít.
Kiált az igazság, halkan szól a jóság, némán ragyog a szépség.
A szabadság oszlopa igazság. Szabadságban cselekszik könnyedén a jóság. A szabadság a szépség levegője, benne nyitja legszebb virágait.
Szabadságban győz az igaz, él a jó és tárul fel a szép.
Az igazság harsonák hangerejével hirdeti, amit meg nem hallani lehetetlen.
A jóság csellók és hárfák szelídségével szólongatja szívünket, hogy tegyük, amit tenni igazán emberi.
A szépség hegedűhangon könnyezi elénk az elmondhatatlant, és a hegedűk halk mosolyával édesget magához.
Az igazság a Megismerhetetlent kutatja.
A jóság az Elérhetetlen után vágyik.
A szépség a Láthatatlant akarja láttatni.
Az igazság állja a vádakat. A jóság áldozatra kész. A szépség rendületlenül hisz halhatatlanságában.
Az igazság célja a szentség, a jóság már lépéseket tesz felé, leghamarabb a szépség éri el.
Az igazság csupán dadog a Végtelenről. A jóság cseppeket ajándékoz a Végtelenből. A szépség képes érzékeltetni végesben a Végtelent.
Az igazság vonz. A jóság átölel. A szépség egyesülni kíván veled.
Az igazság felemel. A jóság lehajol. A szépség szárnyakat ad.
Szíven ragadott a jóság. Szememet bűvöli a szépség. Az igazság birtokba vesz.
Az igazság áll. A jóság térdel. A szépség röpül.
Látni tanít a szépség, szeretni a jóság, értékelni (ítélni) az igazság.
Az elárult igazság agyonnyomja árulóját. A megtagadott jóság nyugtalanítja tagadóját. A meggyalázott szépség gyalázóját őrületbe kergeti.
A szépség behálóz. Markába fog a jóság. Utam állja az igazság. – Rabul ejtenek, hogy szabad legyek!