2021. december 6. hétfő,
Miklós napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Érintés Karácsonykor
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


Gyermek lett az Isten. Kisdedet találtak a pásztorok jászolba fektetve, pólyába takarva. Még a bölcsek is kicsiny gyermeket láttak. Ajándékokat adtak és imádták.
Igen, igen, jó, így hiszem - de más is történhetett. Lehetetlen, ha mind a pásztorok, mind a bölcsek jószívű emberek voltak, ne érintették volna meg a pici Gyermeket. Képzeletemben nekem most ne lenne szabad?
Érintem pici kezét. Fehér liliom. Majd, ha megnőnek, dolgoznak, áldanak, gyógyítanak. Majd szögek verik át. A mennyben pedig fénylőn ragyognak.
Megcsókolom pici lábát. Jár majd az út porában, amikor a falubéliekkel játszik. Később elindul az elveszett bárányokat keresni. Utánam is... Lábánál sírja el könnyeit Magdolna. Átszögezik, fára szegezik. Az Oljafák hegyén "dobbant", amikor az Égbe emelkedik.
Parány vállát csókkal illetem. Mily gyöngék és mily erősek lesznek, amikor a keresztet rakják rája, s oly erős, hogy a próféták szerint a "fejedelemség" ezekre a vállakra kerül...
Homlokát homlokommal érintem. Hajfürt koronázza. Anyja simította. Tövissel koronázzák majd őt, aki a Mindenség Ura.
Szeméből mosoly ragyog s lehunyja, hogy ajkam érinthesse. Majd Péterre néz, s az érte mindent elhagy. Zakeus leszáll a fáról és mindenkinek kártérítést ad. Könnyek hullnak majd szeméből Lázár, kedves barátja halála miatt. Sír Jeruzsálem, hazája sorsát látva. E most kicsiny szemek a Végső Beteljesedéskor az Ítélő Bíró tekintete lesz.
Szíve fölé hajlok. Ajkammal érintem. Leheletnyit dobban, holott a Mindenségért és mindenkiért dobog. Értem is, embernyit az Isten, e kicsiny szívben... E Szív nyitott és hogy a gyűlöletben vak, közömbösségben, homályban vakoskodó is lássa, engedi, hogy lándzsa verjen - óh nem sebet -, hanem "ablakot", hogy bárki belenézzen és lássa, mily mérhetetlen a szerelme irántunk...
Testét érintem, simogatom, csókkal illetem. Majd megnő, s érinteni nem merem. Most "csak" Gyermek, de ha majd eljő az idő, a szeretet közelítését bénítja az imádó félelem, hiszen Isten Fia Ő.  És akkor tudja mit tesz.
Testét kenyérben adja, mert az étel.
Vérét borban nyújtja, mert az ital.
És fölöttük mondja: " Vegyétek és igyátok, ez az én testem, ez az én vérem..."
Íme, a képzeletbeli érintés valósággá lesz ma és holnap, aki áldozik, úrvacsorát vesz. Isten szeret! Minden áldozásban, úrvacsora vételekor érintjük Őt és visszaölel, Ő, az Isten, nemcsak karácsonykor, a szeretet éjszakáján.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007