 | | | 2026. március 8. vasárnap, nemzetközi nőnap Zoltán napja. Kalendárium | 
Március (Ősi magyar nevén, Kikelet hava) az év harmadik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Március nevét Marsról, a háború római istenéről kapta. Az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indítják. A 18. századi nyelvújítók szerint a március: olvanos. A népi kalendárium Böjt máshavának (vagy másképpen Böjtmás havának) nevezi. ... | |  Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégyéves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője és páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt, ezzel messze fölülmúlta költőtársait.
...
| |
A három - tavaszhozó - szent ünnepe. Ha ezeken a napokon kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyarat jövendölnek, ha nem, akkor esőre lehet számítani; viszont ha kemény az idő, akkor a tavasz már közelít. Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat a Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget." (Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből)...
| | 
Életrajza SzülőházaKözép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott. ... | | -
Joseph Maurice Ravel francia zeneszerző volt. 1875. március 7-én született a dél-franciaországi Ciboure-ban. Gyermekkorát Párizsban töltötte. Hét évesen kezdett zongorázni Henry Ghys tanítványaként. Első művét 12 évesen komponálta Változatok egy Schumann-dalra címmel. Összhangzattani ismereteit Charles Renének köszönhette. 1889-ben felvették a Conservatoire-ra. A zongora-előkészítő osztályt kitűnő eredménnyel végezte, ennek köszönhetően további tanulmányait Charles-Wilfrid de Bériot osztályában folytathatta. Később André Gédalge-nál ellenponttant és Gabriel Faurénál zeneszerzést tanult. ... | | 
Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt. ... | | | | Az egyházi naptár szerint e napon azt a Gergely pápát ünnepelték Európa-szerte, aki pápasága idején, a VI. században, összegyűjtötte a kor keresztény népénekeit. Ebből alakult ki az úgynevezett gregorián ének és éneklési mód, a középkori Európa első egyszólamú műzenéje. ...
| | 
Petőfi Sándor, János Vitéz című műve verses mese, azaz irodalmi kifejezéssel élve elbeszélő költemény. Verses formája van, de mégis az epikák közé tartozik, mert cselekményt mond el. Verselése: ütemhangsúlyos, felező tizenkettes és páros rímei vannak. A művet Kosztolányi Dezső a "magyar Odüsszeia" -nak nevezte. Az író eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász Tündérország királyává válik. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Elképzelhetetlen | | 
A mézbe mártott orvosságot szívesen vesszük be. A mesébe öltöztetett bölcsességnek azonnal otthont ad a szív. A közel 2000 éves PHADROS római író mesél egy öreg anyókáról. A néni rőzsét szedett az erdőben s a vállán cipelte. A súly egyre nehezebb lett. Egyre görnyedtebben vitte. .. Egyébként is belefáradt már az életbe. Földre tette terhét. Leült. Fölsóhajtott. " Bárcsak jönne már értem a halál." - S abban a pillanatban megjelenik a Halál. " Itt vagyok, mit akarsz tőlem?" Megrettenve csodálkozott el az anyóka. " Miért is hívtalak? Ó, csak annyi, segítsd hátamra a rőzsét, hadd menjek tovább, haza..." Igen, ez mese, de mekkora bölcsességgel fejezi ki nem csupán az anyóka akaratát, hanem minden emberét: nem akarok még meghalni! Többféle ösztönünk mellett erős a vallási ösztön bennünk, mely kiáltoz, suttog, még élni akarok. Az anyóka éppen a halált kéri, hogy tovább vigye terhét haza... Ám Hamvas Béla író, eszme történész így kiált fel: " Egyszer vagyok, hogy örökké legyek! " Ahányan vagyunk, annyiféleképpen fejezzük ki a halhatatlan élet utáni vágyunkat. A szó mesterei, az érezések művészi megfogalmazói, írók, költők műveiből is hallik ez a suttogás, kiáltás. HORATIUS ( Kr.e. 65-Kr.e. 8.) írja: " Emléket hagyok itt, mely ércnél maradandóbb /.../ Meg nem halhatok én. Azt ami bennem jobb / sír se födheti már: átnövök az Időn, / nőve hírben. " " Jobb részem nem enyész, szellemem él tovább. " DANTE (l265-l321) olasz költő "Vendégségben" című bölcseleti írásában úgy véli, hogy az élet végén a lélek két dolgot végez: " az egyik, hogy visszatér Istenhez, vagyis abba a kikőtöbe, amelyből elindult, ennek az életnek tengerére szállt. A másik dolog az, hogy megáldja a megtett utat, mert hiszen egyenes, jó volt az út... Teljes szívvel és igyekezettel kell az Istenhez megtérnünk." MICHELANGELO (l475-l564), akinek festményeit és szobrait ma is megcsodálják a Rómába utazó turisták, tisztába volt azzal, hogy művei nevét évszázadokra őrzik majd, ám mégis egyik versében írja: " Az életem futása véget ér. / Gyarló bárkám a tengeri viharból / Immár a közös kikötőbe tart, hol / Rosszat s kegyest a bíró számra kér. " Ecset, véső már nem boldogítja, ám kitárt karral várja őt az Úr. ARANY JÁNOS (18l7-1882) négy sorban írta le ösztöne súgta vágyát: " Életem hatvanhatodik évében,/ Köt engem a jó Isten kévébe,/ Betakarít régi rakott csűrébe, / Vet helyettem más gabonát cserébe. " GÁRDONYI GÉZA (1863-1922) kérésére csupán két szót engedélyezett vésni: " Csak a teste." Egyik versében pedig arról vall, hogy a halál neki nem kivégzés, hanem: " egy ajtó bezárul itt lenn a földön, / s egy ajtó kinyílik ott fenn az égen. " HAMVAS BÉLA (l897-l968) hazánk, kortársunk egyik legműveltebb gondolkozója levelekkel érintkezett barátaival. Az egyikben vallja: " Legmélyebb lényem nem kozmikus, hanem isteni eredetű, és nem kis világ vagyok, hanem kis isten. Fel kell ébrednem arra, hogy életem örök élet, és nem is tudok nem örökké élni." - Másik levelében olvashatjuk: " Az élet nem hatvan, nyolcvan év, hanem örök létezés, és nem úgy kell élni, hogy az ember a végén megsemmisül, hanem úgy, hogy ha még akarna sem tudna megsemmisülni." Mi elmerjük ugyanezt mondani? ......... Köszönöm az olvasó türelmét. Idézetek sorát olvasta, amelyekben az emberben élő ösztönök legmélyebbike szól. Elnémíthatatlanul. - Kérem, akár igenlően dobbant a szíve az olvasottakra, akár kétkedőn vagy tagadóan, olvassa el újra. (Ha másért nem, klasszikus szövegek.) Újra gondolva hallgassa meg saját benső hangját. Hiába próbálja elnémítani. Amint az egészséges ember önfenntartási ösztönét (enni, inni), sem az élet továbbadásának ösztönét, amelyhez társ kell, hogy új élet szülessék a jövőnek, nem képes ki írtani bensejéből, hasonlóan azt az érzéket sem, amelyet a bölcselök "sensus numinis"-nak neveznek, amely rásejt az Abszolút Titokra, személyes Isten, halhatatlan a lelkünk. Ez utóbbi elképzelhetetlen? Vajon elképzelhető világmindenségünk, sőt a tudomány által most felsejlő tény, hogy valamely multiuniverzum, több világmindenség csupán egyike vagyunk? Oly könnyű kimondani: nincs lélek, mert nem látta még senki. Vajon, bár "mérhető" az anyag, melyet tapasztalunk, de, hogy az önmagában mi, megmondta már valaki? Vallom, ami még most elképzelhetetlen, az létezhet, létezik, élhet és él. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |