 | | | 2025. november 19. szerda, Erzsébet, Zsóka napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Gyászbeszéd | | 
(vallás nélkül, hitközömbösségben elhunyt temetésén)
Ravatal. Gyertyák lángja. "Rekviem" a hangszórókból. Koszorúk, csokrok. Virágok színünnepe. Temetői csönd. A temető maga. Mi hozott ide most minket? A ravatalon egy marék hamu. Annak van ekkora mágneses ereje, hogy maga köré gyűjtött minket? Marék hamu? Persze, nem olyan közönséges, hiszen, ami körül állunk, az valakinek a hamva. Ezért áll itt egy Édesanya, a Feleség, a gyermekek. Meg mi, barátok, ismerősök. Gyász bennünk, könnyek az arcunkon vagy csupán szívünkben. Őt siratjuk, vagy magunkat sajnáljuk? Legyünk őszinték. Magunkról essék előbb néhány szó. Mi, akik gyászolunk, emberek vagyunk. Mi is az ember? - tegyük fel a kérdést becsült halottunk hamvai mellett. A kérdésre Pilinszky János szerint a legegyetemesebb válasz a sok ezer közül, hogy az ember "zavarba esett" élőlény. Se az Isten, se az állat, se a növény nincs zavarban. Egyedül az ember él örökös, belső zavarban... A beteljesülés és a megsemmisülés fenyegetése kettős hivatásában. - Urna, sírgödör, vége mindennek? Vagy teljessé válás, s amint a csecsemő felnőtté érik, az ember a halálsorsból kirepülve (biztonsági öv nem védi), valami tökéletességbe jut? Mi mentesek vagyunk e zavartól? Hogy mi az ember, arra egy másik, tudományosan igazolt megfogalmazást idézek: az ember az élőlények világában egyedül az animal racionális vagyis egyedül rendelkezik értelemmel. Gondolkozik. Semmiféle agy-tevékenységgel meg nem magyarázható szellemi tevékenységet folytat. Az ember az élőlények közül egyedül rendelkezik értelemmel, és nem furcsa, hogy csak az ember temet? Az állatok világában ismeretlen a temetés... Az ember temet, vajon nem éppen azért, mert értelménél fogva több, mint por és hamu? (Nyelvünk döbbenetesen érzékelteti, nem mondja, hogy íme itt a halott hamuja, hanem szerettünk hamva mellett állunk.) Eddig magunkról szóltam. Most róla. Legjellemzőbb volt rá, hogy szenvedélyes rejtvény-fejtő volt. Órákon, napokon át, éveken keresztül szórakozása, kikapcsolódása a rejtvények megfejtése volt. E nyugtalanságban vajon nem szunnyadt az emberi élet "rejtvényének" megfejtése is? Vajon a megoldások keresése nem utal valami szellemi nyugtalanságra? És ez a tevékenység csupán az élő test megnyilatkozása lett volna? És ez is hamuvá porladt? Vajon az idős anyához lehajló szeretete is a lángok martaléka lett? Hol van a hitvest ölelő szeretet? Megszűnt volna végleg élete értelmét is adó rajongás gyermekei felé? Hol van a derű, barátokat lelkesítő kacagás? Hol van? Szabó Magda, közismert írónő egyik interjújában mondotta: "Hogyha kérdeznék, özvegy vagyok-e, mondom: nem! Nem érzem magam özvegynek, érzem itt van velem, mellettem. Beletettem a legtartósabb dobozba: a szívembe." Mindannyian együtt érzünk a családdal. És nem özvegyet látunk, nem árvákat. Lelkükben él, akit szerettek, (aki mint minden ember, nem halhat meg soha egészen!) és aki szülte őt, az anya, újra hordja őt szívében. Mind a családnak, mind magunknak Rónay György költő tanácsát ajánlom: "Ne ásd fel a múltat a holtakért. Hadd pihenni őket csöndesen. Inkább várj. Előbb-utóbb maguktól jelentkeznek - szokásaik szerint..." ......... Ravatal. Urna. Vonzást érzünk. Barátunk hamva mégsem csak hamu? - Majd ellobbannak a gyertyák lángjai. Hervadásba ájulnak a koszorúk virágai. Az ember "zavara" nem oldódik. Mint egyedül az élőlények közül, temet, és értelme suttogva tesz fel kérdéseket, és válaszért kiált! Platonnal vallom: " Lehetetlen, hogy Isten létezzék. Ám az is lehetetlen, hogy ne létezzék! " Barátom, elköszönök és mondom neked: Immár lehetetlen, hogy létezzél - ám még inkább lehetetlen, hogy ne éljél. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |