 | | | 2025. december 10. szerda, Judit napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Gyászbeszéd | | 
(vallás nélkül, hitközömbösségben elhunyt temetésén)
Ravatal. Gyertyák lángja. "Rekviem" a hangszórókból. Koszorúk, csokrok. Virágok színünnepe. Temetői csönd. A temető maga. Mi hozott ide most minket? A ravatalon egy marék hamu. Annak van ekkora mágneses ereje, hogy maga köré gyűjtött minket? Marék hamu? Persze, nem olyan közönséges, hiszen, ami körül állunk, az valakinek a hamva. Ezért áll itt egy Édesanya, a Feleség, a gyermekek. Meg mi, barátok, ismerősök. Gyász bennünk, könnyek az arcunkon vagy csupán szívünkben. Őt siratjuk, vagy magunkat sajnáljuk? Legyünk őszinték. Magunkról essék előbb néhány szó. Mi, akik gyászolunk, emberek vagyunk. Mi is az ember? - tegyük fel a kérdést becsült halottunk hamvai mellett. A kérdésre Pilinszky János szerint a legegyetemesebb válasz a sok ezer közül, hogy az ember "zavarba esett" élőlény. Se az Isten, se az állat, se a növény nincs zavarban. Egyedül az ember él örökös, belső zavarban... A beteljesülés és a megsemmisülés fenyegetése kettős hivatásában. - Urna, sírgödör, vége mindennek? Vagy teljessé válás, s amint a csecsemő felnőtté érik, az ember a halálsorsból kirepülve (biztonsági öv nem védi), valami tökéletességbe jut? Mi mentesek vagyunk e zavartól? Hogy mi az ember, arra egy másik, tudományosan igazolt megfogalmazást idézek: az ember az élőlények világában egyedül az animal racionális vagyis egyedül rendelkezik értelemmel. Gondolkozik. Semmiféle agy-tevékenységgel meg nem magyarázható szellemi tevékenységet folytat. Az ember az élőlények közül egyedül rendelkezik értelemmel, és nem furcsa, hogy csak az ember temet? Az állatok világában ismeretlen a temetés... Az ember temet, vajon nem éppen azért, mert értelménél fogva több, mint por és hamu? (Nyelvünk döbbenetesen érzékelteti, nem mondja, hogy íme itt a halott hamuja, hanem szerettünk hamva mellett állunk.) Eddig magunkról szóltam. Most róla. Legjellemzőbb volt rá, hogy szenvedélyes rejtvény-fejtő volt. Órákon, napokon át, éveken keresztül szórakozása, kikapcsolódása a rejtvények megfejtése volt. E nyugtalanságban vajon nem szunnyadt az emberi élet "rejtvényének" megfejtése is? Vajon a megoldások keresése nem utal valami szellemi nyugtalanságra? És ez a tevékenység csupán az élő test megnyilatkozása lett volna? És ez is hamuvá porladt? Vajon az idős anyához lehajló szeretete is a lángok martaléka lett? Hol van a hitvest ölelő szeretet? Megszűnt volna végleg élete értelmét is adó rajongás gyermekei felé? Hol van a derű, barátokat lelkesítő kacagás? Hol van? Szabó Magda, közismert írónő egyik interjújában mondotta: "Hogyha kérdeznék, özvegy vagyok-e, mondom: nem! Nem érzem magam özvegynek, érzem itt van velem, mellettem. Beletettem a legtartósabb dobozba: a szívembe." Mindannyian együtt érzünk a családdal. És nem özvegyet látunk, nem árvákat. Lelkükben él, akit szerettek, (aki mint minden ember, nem halhat meg soha egészen!) és aki szülte őt, az anya, újra hordja őt szívében. Mind a családnak, mind magunknak Rónay György költő tanácsát ajánlom: "Ne ásd fel a múltat a holtakért. Hadd pihenni őket csöndesen. Inkább várj. Előbb-utóbb maguktól jelentkeznek - szokásaik szerint..." ......... Ravatal. Urna. Vonzást érzünk. Barátunk hamva mégsem csak hamu? - Majd ellobbannak a gyertyák lángjai. Hervadásba ájulnak a koszorúk virágai. Az ember "zavara" nem oldódik. Mint egyedül az élőlények közül, temet, és értelme suttogva tesz fel kérdéseket, és válaszért kiált! Platonnal vallom: " Lehetetlen, hogy Isten létezzék. Ám az is lehetetlen, hogy ne létezzék! " Barátom, elköszönök és mondom neked: Immár lehetetlen, hogy létezzél - ám még inkább lehetetlen, hogy ne éljél. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |