 | | | 2026. április 14. kedd,
Tibor napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | Kassán született, 1900. április 11-én. Apja Grosschmid Sándor ügyvéd, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után. Öccse, Radványi Géza, a későbbi neves filmrendező a ...
| |
Apja Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, anyja ...
| | 
Albán:
Krishti Ungjall! Vertete Ungjall!
Angol:
Christ is Risen! Indeed, He is Risen!
Arab:
Al Maseeh Qam! Haqqan Qam!
Cseh:
Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal!
Dán:
Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden!
...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | | 
ÉMILE ZOLA
(1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Gyászbeszéd |   | 
(vallás nélkül, hitközömbösségben elhunyt temetésén)
Ravatal. Gyertyák lángja. "Rekviem" a hangszórókból. Koszorúk, csokrok. Virágok színünnepe. Temetői csönd. A temető maga. Mi hozott ide most minket?
A ravatalon egy marék hamu. Annak van ekkora mágneses ereje, hogy maga köré gyűjtött minket? Marék hamu? Persze, nem olyan közönséges, hiszen, ami körül állunk, az valakinek a hamva. Ezért áll itt egy Édesanya, a Feleség, a gyermekek. Meg mi, barátok, ismerősök. Gyász bennünk, könnyek az arcunkon vagy csupán szívünkben. Őt siratjuk, vagy magunkat sajnáljuk? Legyünk őszinték. Magunkról essék előbb néhány szó. Mi, akik gyászolunk, emberek vagyunk. Mi is az ember? - tegyük fel a kérdést becsült halottunk hamvai mellett.
A kérdésre Pilinszky János szerint a legegyetemesebb válasz a sok ezer közül, hogy az ember "zavarba esett" élőlény. Se az Isten, se az állat, se a növény nincs zavarban. Egyedül az ember él örökös, belső zavarban... A beteljesülés és a megsemmisülés fenyegetése kettős hivatásában. - Urna, sírgödör, vége mindennek? Vagy teljessé válás, s amint a csecsemő felnőtté érik, az ember a halálsorsból kirepülve (biztonsági öv nem védi), valami tökéletességbe jut?
Mi mentesek vagyunk e zavartól?
Hogy mi az ember, arra egy másik, tudományosan igazolt megfogalmazást idézek: az ember az élőlények világában egyedül az animal racionális vagyis egyedül rendelkezik értelemmel. Gondolkozik. Semmiféle agy-tevékenységgel meg nem magyarázható szellemi tevékenységet folytat.
Az ember az élőlények közül egyedül rendelkezik értelemmel, és nem furcsa, hogy csak az ember temet? Az állatok világában ismeretlen a temetés... Az ember temet, vajon nem éppen azért, mert értelménél fogva több, mint por és hamu? (Nyelvünk döbbenetesen érzékelteti, nem mondja, hogy íme itt a halott hamuja, hanem szerettünk hamva mellett állunk.)
Eddig magunkról szóltam. Most róla. Legjellemzőbb volt rá, hogy szenvedélyes rejtvény-fejtő volt. Órákon, napokon át, éveken keresztül szórakozása, kikapcsolódása a rejtvények megfejtése volt. E nyugtalanságban vajon nem szunnyadt az emberi élet "rejtvényének" megfejtése is? Vajon a megoldások keresése nem utal valami szellemi nyugtalanságra? És ez a tevékenység csupán az élő test megnyilatkozása lett volna? És ez is hamuvá porladt?
Vajon az idős anyához lehajló szeretete is a lángok martaléka lett?
Hol van a hitvest ölelő szeretet?
Megszűnt volna végleg élete értelmét is adó rajongás gyermekei felé?
Hol van a derű, barátokat lelkesítő kacagás?
Hol van?
Szabó Magda, közismert írónő egyik interjújában mondotta: "Hogyha kérdeznék, özvegy vagyok-e, mondom: nem! Nem érzem magam özvegynek, érzem itt van velem, mellettem. Beletettem a legtartósabb dobozba: a szívembe."
Mindannyian együtt érzünk a családdal. És nem özvegyet látunk, nem árvákat. Lelkükben él, akit szerettek, (aki mint minden ember, nem halhat meg soha egészen!) és aki szülte őt, az anya, újra hordja őt szívében.
Mind a családnak, mind magunknak Rónay György költő tanácsát ajánlom: "Ne ásd fel a múltat a holtakért. Hadd pihenni őket csöndesen. Inkább várj. Előbb-utóbb maguktól jelentkeznek - szokásaik szerint..."
.........
Ravatal. Urna. Vonzást érzünk. Barátunk hamva mégsem csak hamu? - Majd ellobbannak a gyertyák lángjai. Hervadásba ájulnak a koszorúk virágai. Az ember "zavara" nem oldódik. Mint egyedül az élőlények közül, temet, és értelme suttogva tesz fel kérdéseket, és válaszért kiált!
Platonnal vallom: " Lehetetlen, hogy Isten létezzék.
Ám az is lehetetlen, hogy ne létezzék! "
Barátom, elköszönök és mondom neked: Immár lehetetlen, hogy létezzél - ám még inkább lehetetlen, hogy ne éljél. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika