 | | | 2025. március 26. szerda, Emánuel napja. Kalendárium | 
Március (Ősi magyar nevén, Kikelet hava) az év harmadik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Március nevét Marsról, a háború római istenéről kapta. Az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indítják. A 18. századi nyelvújítók szerint a március: olvanos. A népi kalendárium Böjt máshavának (vagy másképpen Böjtmás havának) nevezi. ... | | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
Életrajza SzülőházaKözép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott. ... | |  Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégyéves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője és páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt, ezzel messze fölülmúlta költőtársait.
...
| |
A három - tavaszhozó - szent ünnepe. Ha ezeken a napokon kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyarat jövendölnek, ha nem, akkor esőre lehet számítani; viszont ha kemény az idő, akkor a tavasz már közelít. Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat a Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget." (Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből)...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Archívum - A öregedés elégiája | |

Sohasem szerettem az öregséget. Nem az öreg, idős vagy vénemberekkel van bajom,
hanem saját öregségem, s még inkább öregedésem lehetősége fojtogat immáron
másfél évtizede.
A másokat megkísértő évek sohasem zavartak, inkább némi
vigaszt adtak, de csak addig, amíg tükörbe nem néztem.
Mindig másik arc néz vissza rám, s mindig rosszabb a
tegnapinál. Az ember úgy van az arcával, mint egy ruhadarabbal: minél
viseltesebb, annál kevésbé szívesen hordja. Nem is értem, hogy a szív hogy
kerül ide, talán szívesség, hogy merem hordani. De kinek? Önmagamnak nem,
másoknak sem… A fiatalság állandóság, az öregség pedig kiment a divatból…
pestiesen szólva….
Ha netalán valamiféle gazemberség miatt személyleírást
vennének fel rólam, valahogy így kezdődne: „középkorú férfi őszülő
halántékkal…”
Állítólag vannak fiatal nők, akik szeretik az őszülő
halántékú férfiakat. Érdekes, mert ha engem szeretnének, valamiféle
együttérzéssel viseltetnék irántuk, de minden fiatal nőt mélyen megvetek, akik
deresedő halántékú férfit szeretnek.
Különös az is, hogy a rohanó évek szokásokat erőszakolnak az
emberre. Mondhatni, a szokások rabjává teszik. Egy fiatal férfi, ha nem
borotválkozik, azt mondják, most ez a divat. Ha idősebb teszi, akkor
elhanyagolt.
Egynapos arcszőrzet az ember munkahelyén a következő
reakciókat váltja ki a munkatársaiból:
„ Másnapos vagy?”
„ Elhagyott a feleséged?”
„Beteg vagy?”
„Fogadjunk, hogy nem otthon aludtál!”
Míg a fiatalembereknél:
„Jól áll neked”
„Biztos tetszik a partnerednek!”
„Akár modell is lehetnél!”
„Ma ez a divat!”
Érdekes, hogy ilyeneket mondani mindig divatos, fiatalnak
lenni mindig divatos, de a megöregedés sohasem jön divatba.
De térjünk vissza a szokásokhoz!
Az öltözködés az első, ami miatt a magam korú férfi
nevetségessé válhat. Az embert cserbenhagyják a régi ruhái, az újak pedig
ellenállnak.
A következő a fésülködés. A fiatalkor bármiféle
rendezetlenséget megenged magának, az időskor már-már tanúságtétel, akár a fej
meg is dicsőülhet, de a magamfajta megküzd a változékonysággal. Mert a dús és
fiatal sörény imponáló, a galambősz fej tiszteletreméltó, de a kettő közötti
állapot mindig kétes értékű.
Az öregedőre és az öregre egyaránt azt mondják, hogy öreg. De
micsoda különbség van a hangsúlyok közt.
A változás a férfi élet kudarca.
- Ott felül kicsit kopaszodsz! – mondják, s közben arra
gondolnak, hogy ott felül nagyon kopaszodom, sőt lassan az ott felül elveszti a
létjogosultságát, ezáltal az értelmét is.
Valaki azt mondta a villamoson: - Maga hány éves? Ötven?
Ilyenkor az ember érzékeny, már egy évre is, nemhogy hétre.
Azzal vigasztalja magát, hogy egy jó negyvenes. Mások azzal vigasztalják, hogy
ez a legszebb férfikor. De ha a legszebb, akkor miért kell állandóan a vigaszok
közé menekülnie?
Az embert ráadásul cserbenhagyják. Valamiféle összeesküvés
történik az ember belsejében. Sajnos a külsejében is. S legtöbbször a
körülményeiben is.
Először a hajszálak kezdik cserbenhagyni. Majd rosszabb
esetben a fogai. Ezután jönnek a ruhadarabok.
- Ezt is kihíztad! – mondják rosszallón, s az ember rájön,
hogy ott gyarapodik, ahol nem szeretne, s ott fogyatkozik, ahol pedig a
gyarapodás az erény. Az is érdekes, hogy ilyenkor az emlékek gyarapodása nem
erény.
Egy fiatalember barátai más fiatalemberek, s még inkább
fiatal hölgyek. A magam korabelinek a szabója, a fodrásza, a fogorvosa… Ha
egyáltalán telik rá. Egy fiatal sohasem kér tanácsot az apjától, egy idős férfi
gyakran a fiától kér. Vagy a szabójától, fodrászától, orvosától. Ezutóbbitól ha
nem kér, akkor is kap. Tanácsot egyre ritkábban, intelmet egyre gyakrabban.
Sokan azt gondolják, hogy a rohanó évek elmélyítik az amúgy
is pallérozott elmét. De egy ifjú férfi még azon meditál, hogy Marcel Proust-t
olvasson-e vagy Paul Claudelt. Az idősebbek pedig olyan filozofikusnak
egyáltalán nem nevezhető mondatokkal élik a mindennapjaikat, mint Szabó úr, itt
is engedjen ki a csípőmnél. Mások pedig olyasmiket mondanak, hogy "ne sózd
túl az ételt", "ettől is magas lesz a koleszterinszinted", vagy
"ez már megárt ebben a korban". Mire ezt kérdezem: - Mire gondolsz? A
válasz még iszonyúbb: - Nézz már tükörbe!
És én pedig még gyakrabban nézek tükörbe, s egyre rosszabb
kedvvel, s keresem azt a régi és gyermekien naiv arcot, melyet messzire sodort
tőlem az idő. Mindenki liberálisnak születik, s mindenki konzervatívként hal
meg. Ez az egyetlen politikai bölcsesség. Az arcom pedig a tűnő időben átmenet
lett. Ahogy az életünk is. Ez az élet értelme…
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |