 | | | 2026. július 7. kedd,
Apollónia napja. Kalendárium |  
Július (Ősi magyar nevén, Áldás hava) az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi.
...
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | A légszebb felvétele Beethoven hegedűversenyének. Karajan felfedezettje a volt a hetvenes évek közepén a kiskamasz Mutter, kinek koraérettsége és művészi érzékenysége megragadta az idős Mester figyelmét. Mindenben támogatta a fiatal lány művészi fejlődését, s Karajan jól számított, hiszen Gedda, Janowitz vagy Freni esetében is jól tévedhetetlennek bizonyult. Ma Mutter a legnagyobb hegedűjátékos ebben a nem könnyű mezőnyben. ... | | "Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek.
...
| | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...
| | Szerb Antal testamentuma is lehetne ez a válogatás, melyben a világirodalom nagy alkotásainak eredetijét és kitűnő magyar fordításait olvashatjuk. Szerb Antal mindannak ellenére, hogy piarista neveltetésben részesült, hogy keresztapja Prohászka Ottokár püspök volt és mélyen katolikus hitű, fenyegetve érezte magát, s rendszeresen munkaszolgálaton kellett megjelennie. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"A magyar férfias nép" |   | 
Sokan mondták eddig is,
hogy a magyar jellegzetesen individualista nép: nehezen kezelhető, csak
önmagára hagyatkozik, önmaga fölött nem tűr semminemű külső uralkodást, nehezen
szervezhető meg tömegeiben. Mások viszont, hogy ha ez így is van, alaptulajdonságai
azonban férfiasságában leledzenek. Mi az igazság?
Történelmünk mélyebb ismerete nyomán belátható, hogy könnyen tévutakra
vezethet a címkéző kategorizálás. Ugyanis a társadalmat alkotó egyének akkor,
amikor önmagukra hagyatkoznak, nem teljesen önkéntesen teszik ezt.
Ellenkezőleg: az egyén gyakorta tolja a felelősséget másokra. Leginkább az
„első ember”-re – aki történelmünkben, amint Vörösmarty mondja, a király.
Tágabb értelemben a nemzet vezetője. Ha pedig megfelelő vezetőt talál, feltétel
nélkül felnéz reá. Csaknem vakon hisz benne. Utána megy, nem előtte.
„Feltűnő, hogy egyes vezető egyéniségek
könnyűszerrel közel tudnak hozni magukhoz tíz, sőt százezreket, később
milliókat, mert meg tudják nyitni a szíveket. Ilyen például Hunyadi János, II.
Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, gróf Teleki Pál, avagy napjainkban
Horthy Miklós stb. Az ily vezetők egészen mások, mint csupán »hivatalos«
tekintélyek, mások, mert bennük megszólalt egy mélyebb közösség lelke s ezt a
nagyközönség, a nép, nagyon jól kiérzi. Az ilyen vezetők tetteiből nemcsak a
parancs szólal ki, hanem a lelki misszió is, ők »missziós vezetők«. Lelki
istápolói is népünknek, magas értelemben vett nevelői a tömegeknek.”
(Dékány István: A magyarság lelki arca. Magyar
néplélektani rajzok. Budapest, 1942. Athenaeum Rt. 54-55. old.)
Ha pedig nem lát igazi vezért a magyar, marad a
Reményik Sándor verse (Ha nem lesz többé iskolánk...) megfogalmazta gondolat,
az, hogy a római bölcsesség nyomán egymást „tanítva tanulunk” („docendo
discimus”):
Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
– Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, –
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.
Bölcsek leszünk, szentek leszünk,
Hogy gyermekeink lelkéhez közel,
Mindig közel legyünk.
Nem leszünk semmi más:
Hitben, hűségben, tisztaságban
Egymásnak folytonos példaadás.
És esküszünk
Mindenre, ami szent nekünk:
így, iskolátlanul
Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végezetéig
Megemlegettetünk.
Vagy akár párhuzamos példaként citálhatnók Adyt is
(Két kuruc beszélget):
„Ilyen kevés magyar
És ilyen sok-sok régi ellen.”
»Hát maradjunk, cimborám,
Hitben, hűségben, szeretetben.
Ha senki sem marad
Becsületesnek, hűnek, jónak,
Vigyázz, mert akkor is
Nagy barátaid fognak, óvnak.«
Nem véletlenül írja továbbá Dékány István, hogy
„egy ember sem válik oly könnyen individualistává, mint a magyar”. S hogy
miért? Van benne egy jó adag bizalmatlanság mindig mindennel szemben, amit
idegennek vél. Mindig mindent maga óhajt megpróbálni. Magára hagyatottnak
tekintve önmagát, önkoncentrációjában szeret mindent „kipróbálni”. Ravasz
László írja:
„A magyar nem olyan, mint az erdőben található fa.
Inkább olyan, mint a magas hegyorom egyedül égnek meredő fája. A nemzet
voltaképp csak az egyéniség légkörében él. A magyar fajban az egyének az
érdekesek, szépek és fejlettek, nem pedig a közönség.”
(Dékány, i. m. 56. old.)
Dékány szerint azonban a magyar individualizmus
nem ab ovo létező valóság, hanem hosszú évszázadok során kényszerből kialakult
tulajdonság (56. old.):
„A hazai individualizmus történeti képződmény,
mely évszázados, felülről való vezetettségének hiányai közepett fejlődött, azaz
bizonyos elhanyagolódás vadvirága.”
Viszont a magyar egyúttal az önfenntartás hőse. A
költővel szólva még lélegzetet vennie is csak radikálisan lehet. Alapkészsége a
védelemre való örökös készültség. Férfias alkat. Platón szerint ez (az
„andreia”) teszi az államot szilárddá. Más szóval úrias. Ismét Ravaszt idézem:
„Egészben véve, a magyar férfias nép; ahol igazán
magyar a magyar, ott a férfiak a szebb példányok, a nő csak kísérőzene a
férfiasság vezérszólamához. Sok tartalékerő rejlik benne: ezer év óta van itt
és még nem kopott el egyáltalán.”
(Dékány, i. m. 57. old.)
Szépen kifejezi e férfiasságot a „kiállás”
szavunk. Alapja a felelősségvállalás. Dugonics Andrásnál olvassuk a
közmondásszerű szólást: „Félni, rettegni nem tud a magyar.” Viszont elvárja a
másik magyartól is a rettenthetetlenséget. Gyóni Géza megrázó versét másolom
ide erről (Csak egy éjszakára...):
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Magyar versek könyve. Szerkesztette: Horváth
János. Második, bővített kiadás. Budapest, 1942. Magyar Szemle Társulat.
678-679. old.)
S végül, de nem utolsósorban a magyar
férfiasságához a magyar türelem fölénye társul. Babits írja: „A magyar türelem
fölény és nem alázat.” Talán pontosabban fogalmazva nem a kishitű
meghunyászkodása.
„A ránk hulló csapások sem meg nem félemlítenek –
»álljuk« –, sem meg nem aláznak bennünket; »az aki állja«, az belsőleg erős.
Olyan, mint a keresztény mártír, aki mindent elszenvedett, s még életénél is
fontosabb volt számára belső erkölcsi szilárdsága és hite. S a mártíroknak fel
szokott derülni; övék a jövő, mert övék a lélek. Meg tudnak halni a jövő nagy,
emberi céljaiért, tökéletesedéséért, mint ahogy a Legnagyobb Mártír az
emberiség megváltásáért.
A szenvedő hősiesség tehát nem más, mint az
erkölcsi értékek szilárd megőrzése és az erkölcs elsőbbségének alapul vétele a külső
sorssal szemben. Némileg hasonló a sztoikus »ataraxia«-állásponthoz: nem a
világ a fontos, hanem az, ami belül van. Mert végre is mindenkor ez biztosítja
a jövőt. A magyar néma türelem tehát nem lemondó, hanem harcos türelem.”
(Dékány, i. m. 67. old.)
Mindent egybevetve: ma, amikor a
gender ideológiája nálunk is próbál éket verni magyar és magyar közé, azaz a
nőket férfiassá és a férfiakat nőiessé tenni, bizony nem ártana e
jellemtulajdonságainkat tudatosítanunk, sőt azok szerint élnünk.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika