 | | | 2026. november 4. szerda, Károly napja. Kalendárium | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.
Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek . ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Megvetés, álomkergetés, sznobizmus és képmutatás. Charles Dickens a szív írója. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből. Pip, a regény hőse egy nap szökött fegyenccel találkozik. A fegyenc ráveszi a halálra rémült kisfiút arra, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Miután Pip teljesíti a fegyenc kérését, útjaik elválnak. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"A magyar férfias nép" | | 
Sokan mondták eddig is,
hogy a magyar jellegzetesen individualista nép: nehezen kezelhető, csak
önmagára hagyatkozik, önmaga fölött nem tűr semminemű külső uralkodást, nehezen
szervezhető meg tömegeiben. Mások viszont, hogy ha ez így is van, alaptulajdonságai
azonban férfiasságában leledzenek. Mi az igazság?
Történelmünk mélyebb ismerete nyomán belátható, hogy könnyen tévutakra
vezethet a címkéző kategorizálás. Ugyanis a társadalmat alkotó egyének akkor,
amikor önmagukra hagyatkoznak, nem teljesen önkéntesen teszik ezt.
Ellenkezőleg: az egyén gyakorta tolja a felelősséget másokra. Leginkább az
„első ember”-re – aki történelmünkben, amint Vörösmarty mondja, a király.
Tágabb értelemben a nemzet vezetője. Ha pedig megfelelő vezetőt talál, feltétel
nélkül felnéz reá. Csaknem vakon hisz benne. Utána megy, nem előtte.
„Feltűnő, hogy egyes vezető egyéniségek
könnyűszerrel közel tudnak hozni magukhoz tíz, sőt százezreket, később
milliókat, mert meg tudják nyitni a szíveket. Ilyen például Hunyadi János, II.
Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, gróf Teleki Pál, avagy napjainkban
Horthy Miklós stb. Az ily vezetők egészen mások, mint csupán »hivatalos«
tekintélyek, mások, mert bennük megszólalt egy mélyebb közösség lelke s ezt a
nagyközönség, a nép, nagyon jól kiérzi. Az ilyen vezetők tetteiből nemcsak a
parancs szólal ki, hanem a lelki misszió is, ők »missziós vezetők«. Lelki
istápolói is népünknek, magas értelemben vett nevelői a tömegeknek.”
(Dékány István: A magyarság lelki arca. Magyar
néplélektani rajzok. Budapest, 1942. Athenaeum Rt. 54-55. old.)
Ha pedig nem lát igazi vezért a magyar, marad a
Reményik Sándor verse (Ha nem lesz többé iskolánk...) megfogalmazta gondolat,
az, hogy a római bölcsesség nyomán egymást „tanítva tanulunk” („docendo
discimus”):
Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
– Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, –
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.
Bölcsek leszünk, szentek leszünk,
Hogy gyermekeink lelkéhez közel,
Mindig közel legyünk.
Nem leszünk semmi más:
Hitben, hűségben, tisztaságban
Egymásnak folytonos példaadás.
És esküszünk
Mindenre, ami szent nekünk:
így, iskolátlanul
Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végezetéig
Megemlegettetünk.
Vagy akár párhuzamos példaként citálhatnók Adyt is
(Két kuruc beszélget):
„Ilyen kevés magyar
És ilyen sok-sok régi ellen.”
»Hát maradjunk, cimborám,
Hitben, hűségben, szeretetben.
Ha senki sem marad
Becsületesnek, hűnek, jónak,
Vigyázz, mert akkor is
Nagy barátaid fognak, óvnak.«
Nem véletlenül írja továbbá Dékány István, hogy
„egy ember sem válik oly könnyen individualistává, mint a magyar”. S hogy
miért? Van benne egy jó adag bizalmatlanság mindig mindennel szemben, amit
idegennek vél. Mindig mindent maga óhajt megpróbálni. Magára hagyatottnak
tekintve önmagát, önkoncentrációjában szeret mindent „kipróbálni”. Ravasz
László írja:
„A magyar nem olyan, mint az erdőben található fa.
Inkább olyan, mint a magas hegyorom egyedül égnek meredő fája. A nemzet
voltaképp csak az egyéniség légkörében él. A magyar fajban az egyének az
érdekesek, szépek és fejlettek, nem pedig a közönség.”
(Dékány, i. m. 56. old.)
Dékány szerint azonban a magyar individualizmus
nem ab ovo létező valóság, hanem hosszú évszázadok során kényszerből kialakult
tulajdonság (56. old.):
„A hazai individualizmus történeti képződmény,
mely évszázados, felülről való vezetettségének hiányai közepett fejlődött, azaz
bizonyos elhanyagolódás vadvirága.”
Viszont a magyar egyúttal az önfenntartás hőse. A
költővel szólva még lélegzetet vennie is csak radikálisan lehet. Alapkészsége a
védelemre való örökös készültség. Férfias alkat. Platón szerint ez (az
„andreia”) teszi az államot szilárddá. Más szóval úrias. Ismét Ravaszt idézem:
„Egészben véve, a magyar férfias nép; ahol igazán
magyar a magyar, ott a férfiak a szebb példányok, a nő csak kísérőzene a
férfiasság vezérszólamához. Sok tartalékerő rejlik benne: ezer év óta van itt
és még nem kopott el egyáltalán.”
(Dékány, i. m. 57. old.)
Szépen kifejezi e férfiasságot a „kiállás”
szavunk. Alapja a felelősségvállalás. Dugonics Andrásnál olvassuk a
közmondásszerű szólást: „Félni, rettegni nem tud a magyar.” Viszont elvárja a
másik magyartól is a rettenthetetlenséget. Gyóni Géza megrázó versét másolom
ide erről (Csak egy éjszakára...):
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Magyar versek könyve. Szerkesztette: Horváth
János. Második, bővített kiadás. Budapest, 1942. Magyar Szemle Társulat.
678-679. old.)
S végül, de nem utolsósorban a magyar
férfiasságához a magyar türelem fölénye társul. Babits írja: „A magyar türelem
fölény és nem alázat.” Talán pontosabban fogalmazva nem a kishitű
meghunyászkodása.
„A ránk hulló csapások sem meg nem félemlítenek –
»álljuk« –, sem meg nem aláznak bennünket; »az aki állja«, az belsőleg erős.
Olyan, mint a keresztény mártír, aki mindent elszenvedett, s még életénél is
fontosabb volt számára belső erkölcsi szilárdsága és hite. S a mártíroknak fel
szokott derülni; övék a jövő, mert övék a lélek. Meg tudnak halni a jövő nagy,
emberi céljaiért, tökéletesedéséért, mint ahogy a Legnagyobb Mártír az
emberiség megváltásáért.
A szenvedő hősiesség tehát nem más, mint az
erkölcsi értékek szilárd megőrzése és az erkölcs elsőbbségének alapul vétele a külső
sorssal szemben. Némileg hasonló a sztoikus »ataraxia«-állásponthoz: nem a
világ a fontos, hanem az, ami belül van. Mert végre is mindenkor ez biztosítja
a jövőt. A magyar néma türelem tehát nem lemondó, hanem harcos türelem.”
(Dékány, i. m. 67. old.)
Mindent egybevetve: ma, amikor a
gender ideológiája nálunk is próbál éket verni magyar és magyar közé, azaz a
nőket férfiassá és a férfiakat nőiessé tenni, bizony nem ártana e
jellemtulajdonságainkat tudatosítanunk, sőt azok szerint élnünk.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |