 | | | 2026. március 7. szombat,
Tamás napja. Kalendárium | 
Március (Ősi magyar nevén, Kikelet hava) az év harmadik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Március nevét Marsról, a háború római istenéről kapta. Az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indítják. A 18. századi nyelvújítók szerint a március: olvanos. A népi kalendárium Böjt máshavának (vagy másképpen Böjtmás havának) nevezi. ... | |  Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégyéves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője és páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt, ezzel messze fölülmúlta költőtársait.
...
| |
A három - tavaszhozó - szent ünnepe. Ha ezeken a napokon kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyarat jövendölnek, ha nem, akkor esőre lehet számítani; viszont ha kemény az idő, akkor a tavasz már közelít. Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat a Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget." (Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből)...
| | 
Életrajza
SzülőházaKözép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott. ... | |  -
Joseph Maurice Ravel francia zeneszerző volt. 1875. március 7-én született a dél-franciaországi Ciboure-ban. Gyermekkorát Párizsban töltötte. Hét évesen kezdett zongorázni Henry Ghys tanítványaként. Első művét 12 évesen komponálta Változatok egy Schumann-dalra címmel. Összhangzattani ismereteit Charles Renének köszönhette. 1889-ben felvették a Conservatoire-ra. A zongora-előkészítő osztályt kitűnő eredménnyel végezte, ennek köszönhetően további tanulmányait Charles-Wilfrid de Bériot osztályában folytathatta. Később André Gédalge-nál ellenponttant és Gabriel Faurénál zeneszerzést tanult. ... | | 
Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt. ... | | | | Az egyházi naptár szerint e napon azt a Gergely pápát ünnepelték Európa-szerte, aki pápasága idején, a VI. században, összegyűjtötte a kor keresztény népénekeit. Ebből alakult ki az úgynevezett gregorián ének és éneklési mód, a középkori Európa első egyszólamú műzenéje.
...
| | 
Petőfi Sándor, János Vitéz című műve verses mese, azaz irodalmi kifejezéssel élve elbeszélő költemény. Verses formája van, de mégis az epikák közé tartozik, mert cselekményt mond el. Verselése: ütemhangsúlyos, felező tizenkettes és páros rímei vannak. A művet Kosztolányi Dezső a "magyar Odüsszeia" -nak nevezte. Az író eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász Tündérország királyává válik. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"A magyar férfias nép" |   | 
Sokan mondták eddig is,
hogy a magyar jellegzetesen individualista nép: nehezen kezelhető, csak
önmagára hagyatkozik, önmaga fölött nem tűr semminemű külső uralkodást, nehezen
szervezhető meg tömegeiben. Mások viszont, hogy ha ez így is van, alaptulajdonságai
azonban férfiasságában leledzenek. Mi az igazság?
Történelmünk mélyebb ismerete nyomán belátható, hogy könnyen tévutakra
vezethet a címkéző kategorizálás. Ugyanis a társadalmat alkotó egyének akkor,
amikor önmagukra hagyatkoznak, nem teljesen önkéntesen teszik ezt.
Ellenkezőleg: az egyén gyakorta tolja a felelősséget másokra. Leginkább az
„első ember”-re – aki történelmünkben, amint Vörösmarty mondja, a király.
Tágabb értelemben a nemzet vezetője. Ha pedig megfelelő vezetőt talál, feltétel
nélkül felnéz reá. Csaknem vakon hisz benne. Utána megy, nem előtte.
„Feltűnő, hogy egyes vezető egyéniségek
könnyűszerrel közel tudnak hozni magukhoz tíz, sőt százezreket, később
milliókat, mert meg tudják nyitni a szíveket. Ilyen például Hunyadi János, II.
Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, gróf Teleki Pál, avagy napjainkban
Horthy Miklós stb. Az ily vezetők egészen mások, mint csupán »hivatalos«
tekintélyek, mások, mert bennük megszólalt egy mélyebb közösség lelke s ezt a
nagyközönség, a nép, nagyon jól kiérzi. Az ilyen vezetők tetteiből nemcsak a
parancs szólal ki, hanem a lelki misszió is, ők »missziós vezetők«. Lelki
istápolói is népünknek, magas értelemben vett nevelői a tömegeknek.”
(Dékány István: A magyarság lelki arca. Magyar
néplélektani rajzok. Budapest, 1942. Athenaeum Rt. 54-55. old.)
Ha pedig nem lát igazi vezért a magyar, marad a
Reményik Sándor verse (Ha nem lesz többé iskolánk...) megfogalmazta gondolat,
az, hogy a római bölcsesség nyomán egymást „tanítva tanulunk” („docendo
discimus”):
Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
– Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, –
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.
Bölcsek leszünk, szentek leszünk,
Hogy gyermekeink lelkéhez közel,
Mindig közel legyünk.
Nem leszünk semmi más:
Hitben, hűségben, tisztaságban
Egymásnak folytonos példaadás.
És esküszünk
Mindenre, ami szent nekünk:
így, iskolátlanul
Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végezetéig
Megemlegettetünk.
Vagy akár párhuzamos példaként citálhatnók Adyt is
(Két kuruc beszélget):
„Ilyen kevés magyar
És ilyen sok-sok régi ellen.”
»Hát maradjunk, cimborám,
Hitben, hűségben, szeretetben.
Ha senki sem marad
Becsületesnek, hűnek, jónak,
Vigyázz, mert akkor is
Nagy barátaid fognak, óvnak.«
Nem véletlenül írja továbbá Dékány István, hogy
„egy ember sem válik oly könnyen individualistává, mint a magyar”. S hogy
miért? Van benne egy jó adag bizalmatlanság mindig mindennel szemben, amit
idegennek vél. Mindig mindent maga óhajt megpróbálni. Magára hagyatottnak
tekintve önmagát, önkoncentrációjában szeret mindent „kipróbálni”. Ravasz
László írja:
„A magyar nem olyan, mint az erdőben található fa.
Inkább olyan, mint a magas hegyorom egyedül égnek meredő fája. A nemzet
voltaképp csak az egyéniség légkörében él. A magyar fajban az egyének az
érdekesek, szépek és fejlettek, nem pedig a közönség.”
(Dékány, i. m. 56. old.)
Dékány szerint azonban a magyar individualizmus
nem ab ovo létező valóság, hanem hosszú évszázadok során kényszerből kialakult
tulajdonság (56. old.):
„A hazai individualizmus történeti képződmény,
mely évszázados, felülről való vezetettségének hiányai közepett fejlődött, azaz
bizonyos elhanyagolódás vadvirága.”
Viszont a magyar egyúttal az önfenntartás hőse. A
költővel szólva még lélegzetet vennie is csak radikálisan lehet. Alapkészsége a
védelemre való örökös készültség. Férfias alkat. Platón szerint ez (az
„andreia”) teszi az államot szilárddá. Más szóval úrias. Ismét Ravaszt idézem:
„Egészben véve, a magyar férfias nép; ahol igazán
magyar a magyar, ott a férfiak a szebb példányok, a nő csak kísérőzene a
férfiasság vezérszólamához. Sok tartalékerő rejlik benne: ezer év óta van itt
és még nem kopott el egyáltalán.”
(Dékány, i. m. 57. old.)
Szépen kifejezi e férfiasságot a „kiállás”
szavunk. Alapja a felelősségvállalás. Dugonics Andrásnál olvassuk a
közmondásszerű szólást: „Félni, rettegni nem tud a magyar.” Viszont elvárja a
másik magyartól is a rettenthetetlenséget. Gyóni Géza megrázó versét másolom
ide erről (Csak egy éjszakára...):
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Magyar versek könyve. Szerkesztette: Horváth
János. Második, bővített kiadás. Budapest, 1942. Magyar Szemle Társulat.
678-679. old.)
S végül, de nem utolsósorban a magyar
férfiasságához a magyar türelem fölénye társul. Babits írja: „A magyar türelem
fölény és nem alázat.” Talán pontosabban fogalmazva nem a kishitű
meghunyászkodása.
„A ránk hulló csapások sem meg nem félemlítenek –
»álljuk« –, sem meg nem aláznak bennünket; »az aki állja«, az belsőleg erős.
Olyan, mint a keresztény mártír, aki mindent elszenvedett, s még életénél is
fontosabb volt számára belső erkölcsi szilárdsága és hite. S a mártíroknak fel
szokott derülni; övék a jövő, mert övék a lélek. Meg tudnak halni a jövő nagy,
emberi céljaiért, tökéletesedéséért, mint ahogy a Legnagyobb Mártír az
emberiség megváltásáért.
A szenvedő hősiesség tehát nem más, mint az
erkölcsi értékek szilárd megőrzése és az erkölcs elsőbbségének alapul vétele a külső
sorssal szemben. Némileg hasonló a sztoikus »ataraxia«-állásponthoz: nem a
világ a fontos, hanem az, ami belül van. Mert végre is mindenkor ez biztosítja
a jövőt. A magyar néma türelem tehát nem lemondó, hanem harcos türelem.”
(Dékány, i. m. 67. old.)
Mindent egybevetve: ma, amikor a
gender ideológiája nálunk is próbál éket verni magyar és magyar közé, azaz a
nőket férfiassá és a férfiakat nőiessé tenni, bizony nem ártana e
jellemtulajdonságainkat tudatosítanunk, sőt azok szerint élnünk.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika