 | | | 2026. október 18. vasárnap,
Lukács napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs.
Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
„Nem a mi dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk csak: igazabbá lenni” |   | 
Reményik Sándor verse (Miért hallgatott el Végvári?) e sora egyre
gyakrabban jut eszembe manapság, amikor mindinkább megtapasztalhatjuk, miként
teszik tönkre emberi civilizációnkat nagyon is jól behatárolható körök. Ami
egyáltalán nem kevesekben egyfajta általános világmegvetést, embergyűlöletet
vált ki – helytelenül.
Nem
mai keletű probléma ez persze. A testet, s magát az anyagi világot eleve
rossznak, démoninak tekintő ókori manicheus világkép éppen történelmi
kataklizmák közepette önti ki láváját. Van, aki ma ennek alapján képes például
„bedobni a törülközőt”, s azt mondani elkeseredettségében, hogy itt is hagyja
ezt az országot, mert már „nem magyar”. Megértem felindultságát, de az effajta,
inkább emóción, mint ráción alapuló döntését semmiképpen sem.
„A savanyú Jóskákat, a
nagyképűeket, a vad, erőszakos erkölcsjavítókat, a morcokat, morózusokat, a
búsan gubbasztó életfáradtakat, a mindig világítéleteket dörgőket, pokollal
fenyegetőket nem kedveli az emberi társadalom, nem vonzódnak feléjük, inkább
menekülnek előlük. Ezek sohasem lesznek jó vezetők, embereket az általuk
hirdetett eszmének megnyerők és megtartók, embereket fellelkesítők.”
Egyáltalán nem mai nevelési tanulmányból idéztem (Vitéz Pintér József: Csillagok
égboltomon. Kiadja a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos
Szövetsége, 1942). Mennyire fején találta szerzője a szeget! Magukat
történetesen hithű katolikusoknak tartókat különösen is megkísért a manicheus
világmegvetéssel jegyben járó végítélkezés élők és holtak felett. Annak sorjázása,
ki „nincs a pokolban”. Merthogy a „nagy többség” már ott van, vagy ha még nem,
úgyis „odakerül”.
Elsősorban nekik szól az Anyaszentegyház (általuk mégis
figyelmen kívül hagyott) tanítása ez ügyben. Idézem Franz Spirago remek
kézikönyvét (Felnőttek katekizmusa, 1929):
»Az az állítás, hogy több lélek jut a pokolba, mint a
mennyországba, nem egyeztethető össze Isten jóságával és irgalmával.
Némely hittudós például Aquinói Szent Tamás (Summa 1, 23, 7.)
és Duns Scotus Krisztus Urunk eme szavaira támaszkodva: „Sokan vannak a
hivatalosak és kevesen a választottak (Máté 20, 16.) azon a véleményen vannak,
hogy több ember kerül a pokolba, mint a mennyországba. Ez a felfogás azonban
nehezen egyeztethető össze Isten jóságával. A Szentírás egy isteni tulajdonságot
sem hangoztat oly gyakran, mint Isten végtelen irgalmát. Isten országa (=az anyaszentegyház) Krisztus szerint olyan,
mint a szántóföld, ahol búza és konkoly terem; olyan, mint a háló, amelyben jó
és rossz halak vannak; olyan, mint a nyáj, amelyben bárányok és bakok vannak.
Ámde kétségtelen, hogy a szántóföldön általában több a búza, mint a konkoly;
halfogás alkalmával több a jó, mint a rossz hal s a nyájban több a bárány, mint
a bak. Ha több ember jutna a pokolba, mint a mennyországba, akkor Isten Fiának
kereszthalála és megváltói műve alig volna nevezhető Krisztus diadalának a
gonosz lélek fölött, hiszen kétségtelen, hogy Isten fia halálával az embereket
a pokoltól akarta megszabadítani! Szentek kijelentése szerint egyébként a
bűnösök sokszor a halál pillanatában részesülnek egészen különös kegyelmekben, úgyhogy lelkük
nagy bánattal telik el s ezáltal a bánat által elnyerik bűneim bocsánatát.
Szent Gertrúdhoz így szólt az Üdvözítő: „Ha lelkeket látok meghalni, akik
valaha szívesen gondoltak reám, én oly szerető és irgalmas tekintettel nézek
reájuk, hogy ők szívök mélyén megbánják, hogy engem egykor megbántottak; ez
által a bánat által megmentem e lelkeket a kárhozattól.” Egyébként a halál sohasem szokott egyszerre bekövetkezni.
A természetben sem látunk sehol sem hirtelen átmeneteket, minden lassan megy
végbe; s így az ember sem hal meg hirtelen, hanem lassanként, amit különben
legújabb időkben az orvosi kutatások is megállapítottak. Ha a haldokló megszűnt is már
lélegzeni és mozogni, abból még nem következik, hogy lelke már elvált a
testtől. Már most: sohasem lehetetlen, hogy a haldokló éppen a legutolsó
pillanatban kap különös isteni felvilágosítást, amelynek segítségével áttekinti egész életét, ez áttekintés
nyomán igaz bánat támad lelkében, amely megmenti a kárhozattól. Éppen ezért
sohasem lehet valamely halottról ítéletet mondanunk, mert sohasem tudhatjuk:
nem kapott-e valamely régebben véghezvitt jócselekedete jutalmaként az utolsó
pillanatban is különös isteni kegyelmet. Az a felfogás tehát, hogy az emberek kétharmad része
elkárhozik s csak egyharmad része üdvözül, semmi alappal nem bír.
De azért oktalanság volna Isten végtelen irgalma miatt túlságosan elbizakodnunk
és tovább vétkeznünk. Ezzel már a Szentlélek ellen vétenénk.«
Egyenes beszéd. Akárcsak a
költő sora: „Nem a mi dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk csak: igazabbá
lenni.” Legyen bármennyire is nehéz. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika