2026. november 17. kedd,
Hortenzia, Gergő napja.
Kalendárium

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...
A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek .

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

 Megvetés, álomkergetés, sznobizmus és képmutatás.
Charles Dickens a szív írója. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből. Pip, a regény hőse egy nap szökött fegyenccel találkozik. A fegyenc ráveszi a halálra rémült kisfiút arra, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Miután Pip teljesíti a fegyenc kérését, útjaik elválnak.
...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
„Nem a mi dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk csak: igazabbá lenni”
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Reményik Sándor verse (Miért hallgatott el Végvári?) e sora egyre gyakrabban jut eszembe manapság, amikor mindinkább megtapasztalhatjuk, miként teszik tönkre emberi civilizációnkat nagyon is jól behatárolható körök. Ami egyáltalán nem kevesekben egyfajta általános világmegvetést, embergyűlöletet vált ki – helytelenül.

Nem mai keletű probléma ez persze. A testet, s magát az anyagi világot eleve rossznak, démoninak tekintő ókori manicheus világkép éppen történelmi kataklizmák közepette önti ki láváját. Van, aki ma ennek alapján képes például „bedobni a törülközőt”, s azt mondani elkeseredettségében, hogy itt is hagyja ezt az országot, mert már „nem magyar”. Megértem felindultságát, de az effajta, inkább emóción, mint ráción alapuló döntését semmiképpen sem.

„A savanyú Jóskákat, a nagyképűeket, a vad, erőszakos erkölcsjavítókat, a morcokat, morózusokat, a búsan gubbasztó életfáradtakat, a mindig világítéleteket dörgőket, pokollal fenyegetőket nem kedveli az emberi társadalom, nem vonzódnak feléjük, inkább menekülnek előlük. Ezek sohasem lesznek jó vezetők, embereket az általuk hirdetett eszmének megnyerők és megtartók, embereket fellelkesítők.”

Egyáltalán nem mai nevelési tanulmányból idéztem (Vitéz Pintér József: Csillagok égboltomon. Kiadja a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége, 1942). Mennyire fején találta szerzője a szeget! Magukat történetesen hithű katolikusoknak tartókat különösen is megkísért a manicheus világmegvetéssel jegyben járó végítélkezés élők és holtak felett. Annak sorjázása, ki „nincs a pokolban”. Merthogy a „nagy többség” már ott van, vagy ha még nem, úgyis „odakerül”.

Elsősorban nekik szól az Anyaszentegyház (általuk mégis figyelmen kívül hagyott) tanítása ez ügyben. Idézem Franz Spirago remek kézikönyvét (Felnőttek katekizmusa, 1929):

»Az az állítás, hogy több lélek jut a pokolba, mint a mennyországba, nem egyeztethető össze Isten jóságával és irgalmával.

Némely hittudós például Aquinói Szent Tamás (Summa 1, 23, 7.) és Duns Scotus Krisztus Urunk eme szavaira támaszkodva: „Sokan vannak a hivatalosak és kevesen a választottak (Máté 20, 16.) azon a véleményen vannak, hogy több ember kerül a pokolba, mint a mennyországba. Ez a felfogás azonban nehezen egyeztethető össze Isten jóságával. A Szentírás egy isteni tulajdonságot sem hangoztat oly gyakran, mint Isten végtelen irgalmát. Isten országa (=az anyaszentegyház) Krisztus szerint olyan, mint a szántóföld, ahol búza és konkoly terem; olyan, mint a háló, amelyben jó és rossz halak vannak; olyan, mint a nyáj, amelyben bárányok és bakok vannak. Ámde kétségtelen, hogy a szántóföldön általában több a búza, mint a konkoly; halfogás alkalmával több a jó, mint a rossz hal s a nyájban több a bárány, mint a bak. Ha több ember jutna a pokolba, mint a mennyországba, akkor Isten Fiának kereszthalála és megváltói műve alig volna nevezhető Krisztus diadalának a gonosz lélek fölött, hiszen kétségtelen, hogy Isten fia halálával az embereket a pokoltól akarta megszabadítani! Szentek kijelentése szerint egyébként a bűnösök sokszor a halál pillanatában részesülnek egészen különös kegyelmekben, úgyhogy lelkük nagy bánattal telik el s ezáltal a bánat által elnyerik bűneim bocsánatát. Szent Gertrúdhoz így szólt az Üdvözítő: „Ha lelkeket látok meghalni, akik valaha szívesen gondoltak reám, én oly szerető és irgalmas tekintettel nézek reájuk, hogy ők szívök mélyén megbánják, hogy engem egykor megbántottak; ez által a bánat által megmentem e lelkeket a kárhozattól.” Egyébként a halál sohasem szokott egyszerre bekövetkezni. A természetben sem látunk sehol sem hirtelen átmeneteket, minden lassan megy végbe; s így az ember sem hal meg hirtelen, hanem lassanként, amit különben legújabb időkben az orvosi kutatások is megállapítottak. Ha a haldokló megszűnt is már lélegzeni és mozogni, abból még nem következik, hogy lelke már elvált a testtől. Már most: sohasem lehetetlen, hogy a haldokló éppen a legutolsó pillanatban kap különös isteni felvilágosítást, amelynek segítségével áttekinti egész életét, ez áttekintés nyomán igaz bánat támad lelkében, amely megmenti a kárhozattól. Éppen ezért sohasem lehet valamely halottról ítéletet mondanunk, mert sohasem tudhatjuk: nem kapott-e valamely régebben véghezvitt jócselekedete jutalmaként az utolsó pillanatban is különös isteni kegyelmet. Az a felfogás tehát, hogy az emberek kétharmad része elkárhozik s csak egyharmad része üdvözül, semmi alappal nem bír. De azért oktalanság volna Isten végtelen irgalma miatt túlságosan elbizakodnunk és tovább vétkeznünk. Ezzel már a Szentlélek ellen vétenénk.«

Egyenes beszéd. Akárcsak a költő sora: „Nem a mi dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk csak: igazabbá lenni.” Legyen bármennyire is nehéz.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007