2026. január 5. hétfő,
Simon napja.
Kalendárium

Weöres Sándor: Újévi jókívánságok

Pulyka melle, malac körme
   liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
   az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt*,
   tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
   télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
   hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
   diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
   ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
...

Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.

...

Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe.

...

 

Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza,
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk,
De még azért elbirjuk fegyverünk,
...

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

...

Hej emberek! Markomban sűrű
 fekete vérrel telt kupa!
 Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
 világgá űzött árva kobzos
 utolsó Koppány-unoka!
 Borra nem telt. Így hát kupámat
...

Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik.
A fellelhető
...

A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…”

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Rövid záridő
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

- rádiójáték -

(A Férfi fényképeket rakosgat. Egyedül van. A Nő hangja „éteri”, nagyon szelíden beszél. A Férfi nem hallja, valójában nem hallhatja azt.)

Férfi: (kedvesen, lágyan) Jaj, az első kép rólad! Sosem tudtad meg, hogy nem véletlen volt!

Nő: Pedig akkor sem hittem a véletlenekben.

Férfi: Az öreg barátom, hogy izgult, nehogy nekitolasson az autódnak!

Nő: Ki sem akartam állni.

Férfi: Elhitted a véletlenül arra járó fotós történetét is, aki majd dokumentálja az esetet.

Nő: Elhitted, hogy elhittem.

Férfi: És emlékszel? Azután hányszor, de hányszor összefutottunk! Tessék! Itt a fotó! Alig látszol a nézelődők között! De ott vagy! Én tudom, hogy ott vagy közöttük!

Nő: Tudtam én is, hogy ott vagy.

Férfi: Ezt nézd! Az első nyaralásunk! Mennyi kép van róla! Imádtad a tengerpartot, a nyüzsgő esti sétány kiskocsmáit! Micsoda forgatag volt!

Nő: Jó volt veled ott is. Beláttam, hogy nem kell elbújnunk a hegyekbe.

Férfi: Emlékszel a búvárra, aki polipot hozott fel, és a lépcső kövén sikálta azt? Tessék, itt van, lefotóztam!

Nő: Emlékszem. Sajnáltam a polipot.

Férfi: Aznap este talán éppen azt ettük meg vacsorára.
Nő: Én csak salátát rendeltem.

Férfi: (nevet) és itt vannak a … jaj hogy is hívták őket? Csak arra emlékszem, hogy az első napon ellopták a cuccaikat, amíg fürdőztek. De végig olyan szerencsétlenek voltak!

Nő: Ma is együtt élnek. Tudtad?

Férfi: A hajókiránduláson ott maradtak azon a szigeten. Másnap értek csak a szállásra. És igen, persze, a repülőtéren is az ő bőröndjük borult ki. Szétgurult belőle minden, ott taposták a többiek... Te segítettél nekik.

Nő: Igen. Te pedig fotóztál.

Férfi: Ez pedig itt az édesanyád kertjében készült. Egy nyakig sáros tündér vagy! De itt egy másik is, látod? Ásóval a kezedben túrod a répát az agyonázott földből. Majd egész este mostuk a sarat a répáról! Ej de koszosak lettünk!

Nő: Akkor kérted meg a kezem.

Férfi: Ez is akkor készült, apáddal borozgattunk... Jaj, ezt te kattintottad. Dühös voltam, hogy így fotózol le.

Nő: Így láttalak akkor.

Férfi: Belelógott az ujjad. Hogy lehet így fotózni?!

Nő: A lényeget úgyis eltakarja a papír.

Férfi: Tudom, erre mindig azt mondtad, a lényeg mindig a kép mögött van. Ezt jól megtanultad a fotózásról.

Nő: Legalább ezt.

Férfi: Na, itt egy másik kép. Hol is volt? Milyen szép voltál!

(1-2 mp. szünet).

Férfi: Ezt a mosolyod képtelen voltam megfejteni.

Nő: Téged mindig zavarba ejtett, ami egyszerű.

Férfi: Ahányszor csak kezembe kerül ez a képed, mindig zavarban vagyok. Nézem az arcod, és nem tudlak megfejteni. Hiába töltöttünk éveket együtt.

Nő: Pillanatokat.

Férfi: Elnézel róla. A fűzek földig hajló ágai takarják vállad, arcod a levelek között, bámulod a naplementét… és mosolyogsz. Ez lenne rólad a tökéletes portré! Emlékszem, egy dalt is dúdoltál. Beleégett a fotóba az a pillanat. De rövid volt a záridő, és alulexponált lett a kép. Nem tudom, hogy történhetett meg velem!

Nő: Talán mégsem fényképezhető le minden.

Férfi: Azt mondanád erre, hogy nem fotózható le minden.

Nő: Persze szerinted csak jó szem, ügyes kéz, és egy kis szerencse kérdése.

Férfi: Pedig csak jó szem, ügyes kéz, és némi szerencse kérdése.

Nő: Itt nem volt szerencséd.

Férfi: Az összes képemet odaadnám, ha ki tudnám tisztázni ezt az egyet!

Nő: Boldog voltam, hogy velem vagy.

Férfi: (elmerengve) Óh, ha enyém lehetne még egyszer az a pillanat!

(1-2 mp. szünet)

Férfi: (felocsúdva) De talán sosem voltál az enyém igazán. Talán csak káprázat, üres tér lebegett körül engem, ami a hajadat, a blúzodat, a szoknyádat hordta. Mosoly és csend voltál! Íme, ez az utolsó fotóm rólad. Ezután hangtalan és láthatatlan lettél.

Nő: Mindent tudtam. Reménykedtem.

Férfi: Ha öleltelek, ha ráztalak, csak mosolyogtál, mint ezen a képen. Nem kérdezted, mit csináltam, merre jártam. Ugyanezzel a mosollyal tűrted, ha elmentem, és ezzel fogadtál, ha megérkeztem. Őrület. Hogy viselted el?

Nő: Szerettelek.

Férfi: De csak egy halom fotó. Ez maradtál nekem.

VÉGE

2004

A HANGOS VÁLTOZAT IDE KATTINTVA LETÖLTHETŐ 

Férfi: Németh Sándor
Nő: Mérai Katalin
Kísérőzene: Gáyan Utteyak Orchestra: Surativo
A hangfelvételt a Hauer Szalonban készült, 2004-ben.

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007