 | | | 2025. november 15. szombat,
Albert, Lipót napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Rövid záridő |   | - rádiójáték -
(A Férfi fényképeket rakosgat. Egyedül van. A Nő hangja „éteri”, nagyon szelíden beszél. A Férfi nem hallja, valójában nem hallhatja azt.)
Férfi: (kedvesen, lágyan) Jaj, az első kép rólad! Sosem tudtad meg, hogy nem véletlen volt!
Nő: Pedig akkor sem hittem a véletlenekben.
Férfi: Az öreg barátom, hogy izgult, nehogy nekitolasson az autódnak!
Nő: Ki sem akartam állni.
Férfi: Elhitted a véletlenül arra járó fotós történetét is, aki majd dokumentálja az esetet.
Nő: Elhitted, hogy elhittem.
Férfi: És emlékszel? Azután hányszor, de hányszor összefutottunk! Tessék! Itt a fotó! Alig látszol a nézelődők között! De ott vagy! Én tudom, hogy ott vagy közöttük!
Nő: Tudtam én is, hogy ott vagy.
Férfi: Ezt nézd! Az első nyaralásunk! Mennyi kép van róla! Imádtad a tengerpartot, a nyüzsgő esti sétány kiskocsmáit! Micsoda forgatag volt!
Nő: Jó volt veled ott is. Beláttam, hogy nem kell elbújnunk a hegyekbe.
Férfi: Emlékszel a búvárra, aki polipot hozott fel, és a lépcső kövén sikálta azt? Tessék, itt van, lefotóztam!
Nő: Emlékszem. Sajnáltam a polipot.
Férfi: Aznap este talán éppen azt ettük meg vacsorára.
Nő: Én csak salátát rendeltem.
Férfi: (nevet) és itt vannak a … jaj hogy is hívták őket? Csak arra emlékszem, hogy az első napon ellopták a cuccaikat, amíg fürdőztek. De végig olyan szerencsétlenek voltak!
Nő: Ma is együtt élnek. Tudtad?
Férfi: A hajókiránduláson ott maradtak azon a szigeten. Másnap értek csak a szállásra. És igen, persze, a repülőtéren is az ő bőröndjük borult ki. Szétgurult belőle minden, ott taposták a többiek... Te segítettél nekik.
Nő: Igen. Te pedig fotóztál.
Férfi: Ez pedig itt az édesanyád kertjében készült. Egy nyakig sáros tündér vagy! De itt egy másik is, látod? Ásóval a kezedben túrod a répát az agyonázott földből. Majd egész este mostuk a sarat a répáról! Ej de koszosak lettünk!
Nő: Akkor kérted meg a kezem.
Férfi: Ez is akkor készült, apáddal borozgattunk... Jaj, ezt te kattintottad. Dühös voltam, hogy így fotózol le.
Nő: Így láttalak akkor.
Férfi: Belelógott az ujjad. Hogy lehet így fotózni?!
Nő: A lényeget úgyis eltakarja a papír.
Férfi: Tudom, erre mindig azt mondtad, a lényeg mindig a kép mögött van. Ezt jól megtanultad a fotózásról.
Nő: Legalább ezt.
Férfi: Na, itt egy másik kép. Hol is volt? Milyen szép voltál!
(1-2 mp. szünet).
Férfi: Ezt a mosolyod képtelen voltam megfejteni.
Nő: Téged mindig zavarba ejtett, ami egyszerű.
Férfi: Ahányszor csak kezembe kerül ez a képed, mindig zavarban vagyok. Nézem az arcod, és nem tudlak megfejteni. Hiába töltöttünk éveket együtt.
Nő: Pillanatokat.
Férfi: Elnézel róla. A fűzek földig hajló ágai takarják vállad, arcod a levelek között, bámulod a naplementét… és mosolyogsz. Ez lenne rólad a tökéletes portré! Emlékszem, egy dalt is dúdoltál. Beleégett a fotóba az a pillanat. De rövid volt a záridő, és alulexponált lett a kép. Nem tudom, hogy történhetett meg velem!
Nő: Talán mégsem fényképezhető le minden.
Férfi: Azt mondanád erre, hogy nem fotózható le minden.
Nő: Persze szerinted csak jó szem, ügyes kéz, és egy kis szerencse kérdése.
Férfi: Pedig csak jó szem, ügyes kéz, és némi szerencse kérdése.
Nő: Itt nem volt szerencséd.
Férfi: Az összes képemet odaadnám, ha ki tudnám tisztázni ezt az egyet!
Nő: Boldog voltam, hogy velem vagy.
Férfi: (elmerengve) Óh, ha enyém lehetne még egyszer az a pillanat!
(1-2 mp. szünet)
Férfi: (felocsúdva) De talán sosem voltál az enyém igazán. Talán csak káprázat, üres tér lebegett körül engem, ami a hajadat, a blúzodat, a szoknyádat hordta. Mosoly és csend voltál! Íme, ez az utolsó fotóm rólad. Ezután hangtalan és láthatatlan lettél.
Nő: Mindent tudtam. Reménykedtem.
Férfi: Ha öleltelek, ha ráztalak, csak mosolyogtál, mint ezen a képen. Nem kérdezted, mit csináltam, merre jártam. Ugyanezzel a mosollyal tűrted, ha elmentem, és ezzel fogadtál, ha megérkeztem. Őrület. Hogy viselted el?
Nő: Szerettelek.
Férfi: De csak egy halom fotó. Ez maradtál nekem.
VÉGE
2004
A HANGOS VÁLTOZAT IDE KATTINTVA LETÖLTHETŐ
Férfi: Németh Sándor
Nő: Mérai Katalin
Kísérőzene: Gáyan Utteyak Orchestra: Surativo
A hangfelvételt a Hauer Szalonban készült, 2004-ben.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika