2025. július 17. csütörtök,
Endre, Elek napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Párizsi képek 1.
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Párizs, 1931.

Place de 'l'Odeon egy magas és sötét bérházában laktam, ahonnan mégis remek kilátás nyílt a sűrű boulevard-okra, a korán nyitó kávéházakra, s a forrongó életre, mely heves zajokkal ébred, majd szürke csendességben múlik ki hajnali egy óra körül.
Az autók hangosan dongtak, túlkiabálták az embereket, s a kóbor kutyák csapatostul fosztogatták a péküzletek környékét és az álmos kis terek vásárosait. A hajnali szemét és a reggeli szemét ilyenkor, kilenc óra tájban egyesül elhagyott újságpapírokkal, banánhéjjal, ezernyi elszórt cigarettacsikkek, melyeket a reggel diszkréten permetezett be tompa fényekkel.
Itt a kirakatok előtt nők álltak, akik megbámulták az ékszerek aranyfecsegését, de egy órával korábban még nem vették észre a hajnal aranypompáját, mely ingyen volt, s mely karcsú diadémként ragyoghatott volna a hajukban, és súlytalan medalionként csillanhatna a keblük felett.
A legtöbb nő a valóságot szereti, érezni a valóság súlyát. És alig akad egy-kettő a milliók közt, aki a képzelet súlytalanságával is tud élni. Aki az elhanyagolt, esőszagú utcákra reggelente kitárja az ablakát, meghallgatja a lombok halk csivitelését, a Szent Jakab-templom harangjának dongását, s engedi, hogy a válláról leszaladt hálóinge mögé bekukucskáljon a nap, s a mellét és a karját aranyló derengéssé fesse.
Tehát 1931 tavaszán, egészen pontosan március 27-én elindultam mit sem sejtve, hogy találkozom a nővel, az álmodozóval, aki a tökéletes francia lány modellje, s aki megőrzi azt a képességét, hogy megmaradjon fiatalnak és álmodozónak, mert ő az örök nő, akiből jó ha egy-kettő van a milliók között. És én az egyikkel összetalálkoztam a reggeli órákban.
Éppen a villamosról szálltam le, mikor észrevettem. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, hogy aztán szétrebbenjen, mert öreg koldus kapaszkodott belém, s hadarva könyörög tőlem pénzt.
Zavartan nyúlok a zsebembe, s adok neki aprót, rideg és kíméletlenül csörgő pénzdarabokat. Fogatlan szájával köszöni, szemében gyorsan múló hála villant. Már mást kezd zaklatni hangosan éneklő hangjával.
De a lány eltűnt. Kedvetlenül sétálok a Palais de l'institut felé. Eszembe sem jut, hogy előtte találkozom vele. Felszállok a villamosra. Dülöngélve haladunk, egy autó keresztbefordult, hangos csilingelés, majd dudálás. Egyszercsak mellém ül. Hirtelen közel van hozzám az arca, hajának apró rebbenése, édes illata. Érzem, hogy ő az, ezért rá sem merek újra nézni. Csak a kezét látom, ahogy a átfogja a térdét, s az ujjai egymásba fonódnak. Finom metszésű aranygyűrű van az ujjain. A lába gyönyörű, minden mozdulata elegáns. Kint tavasz volt, s hirtelen bent is az lett...
Mikor feleszmélek, már sehol sincs.
Rohanok le a villamosról. Valaki rám horkant, aztán hallom...
- Il a fait des folies complètement! – Ez teljesen megőrült!
Keresem a tömegben, de csak a lompos, színes forgatag sodor magával.
Mi ütött belém? Hiszen csak másodpercekre láttam? És annyi szép nő van itt! Mellettem szőke hajú lány igazgatja a cipőjét. Felemeli a lábát, a szoknyája felcsúszik, s megmutatja formás combját. Előttem szomorú szemű barna lány. Nyúlánk alakja szinte repíti, ahogy a szél a haját.
Nem messze az egyik újságosstandnál fekete hajú nő áll, a férfiak kimeredt tekintettel bámulják. A nő egy pillanatra megfürdik a mohó tekintetekben, majd unott képpel lép el, de vigasztalásként a retiküljét könnyedén meglengeti.
Zsong a város, zeng, énekel, rikoltoz, színes hangulatkulisszái ezernyi színben ragyognak.
- Aide, s'il vous plaît ! - Segítsen, kérem! – hallom, s megint előttem áll. - Ezeket, kérem, fogja meg egy pillanatra!
Vaskos, lexikonszerű könyveket nyom a kezembe.
Előttem áll, most a közelsége valóban egy pillanat. Szép arc, fennkölt tekintet, formás, piros ajak. Az ámulattól szóhoz sem jutok. Ő nem törődik velem, bár egy pillanatra elmosolyodik. Aztán kiveszi a könyveket a kezemből.
- Köszönöm! Nagyon kedves! – mondja halkan.
És elindul fel a lépcsőn. Nézem könnyű járását, s érzem, el fogom végleg veszíteni.
Utána rohanok! Csodálkozva néz rám!
- Valami baj van? – kérdezi, s gyanakvón kutat a tekintetemben.
- Csak... Csak nem akartam...
- Mit nem akart?
- Illetve akartam.
- Most akart vagy nem akart? – kérdezi nevetve, s most még szebb az arca.
Már nem is evilági. Még ez a márciusi ragyogás is gyarló szépség mellette, ahogy ott áll szép karjában a könyvekkel, vállára omló hajával, élénk, ámulattal teli tekintetével.
Tudtam, hogy nem engem nevet ki.
- Mindkettőt.
- Mindkettőt? – kérdez vissza, s újból elneveti magát.
A hangja is lágy, behízelgő, kislányosan élénk.
– Hogy érti, hogy mindkettőt?
- Akartam látni, s nem akartam elveszíteni.
- C'est très gentil ! - Ez nagyon kedves! – mondja, s most az érdeklődés halvány villanását látom a szemében.
- Kérem, adja ide azokat a nehéz könyveket! Majd viszem. Csak azt mondja meg, hogy hova! – kérlelem talán kissé alázatosan.
Elmosolyodik, majd átnyújtja, de csak a felét.
- Így helyes! – teszi hozzá.
És elindulunk. Hirtelen nem is tudom, hol vagyunk. Nagy, sárga épület díszes kapuval, keskeny, magas ablakokkal. Olvasom a feliratot: „Művészeti és Irodalomtörténeti Levéltár.
Ijesztően hat. Én huszonkilenc éves vagyok, és semmihez nem értek. Ő pedig nálam néhány évvel fiatalabb, s érzem, művelt, okos nő. Olyan lehetek mellette, mint egy kifutófiú. Vagy egy szállítmányozási vállalat postása.
Idős, kellemes arcú férfi jeleneik meg:
- Aurore! Mint mindig, most is pontosan!
Nyájasan magához segíti a lányt, átveszi tőle a könyveket. Majd rám néz némi megvetéssel:
- Magának is fiam, köszönöm a segítségét! – tőlem is elveszi. - Most már elmehet! – mondja fakó, szikár hangon.
A lány némi zavarodottsággal néz vissza rám, de a vaskos ajtó közénk emelkedik, mint valami szürke és otromba kísértet. A dörrenése magamhoz térít.
A párizsi élet ugyanúgy zsong és harsog, a levegő már forrósodik, egy közeli szökőkút három vízsugárral tör a magasba, mint egy szép nő, aki kitárt karral bámul a napba. A virágok illata sárgán és vörösen rikolt bele a délelőtti tülekedésbe. És ebben olyan egyedül állok hirtelen, mint magányos látogató egy visszhangos és üres képtárban.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007