2021. szeptember 23. csütörtök,
Tekla napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Óriások árnyéka 2.
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


                                                               

Varga Zsigmond a magyar mitológiai kutatás, az ural-altaji nyelvek és a sumér nyelvrokonság legjelentősebb magyar kutatója volt. Alakja, tájékozódása más irányú volt, mint Szentkatolnai Bálint Gáboré, tragikus megnemértettségben fogant sorsa, a finnugor nyelvészek általi üldöztetése, későbbi elhallgattatása és elhallgatása a két tudóst mégis összeköti.

Mindketten donquijotei küzdelmükben csak a magyar utókor által dicsőülhetnek meg, de mindehhez egy hozzájuk és eredményeikhez méltó nemzet kell, különben az emlékezés kegyelme nem őrizheti meg őket.

 

Varga Zsigmond Marosdécsén született 1886. február 5-én. Kiemelkedő nyelvtehetsége, elmélyülten bölcs alakja, kitartó, pontos és megfontoltságon alapuló tudósi attitűdje kortársai fölé emelte, majd messze eltávolította a kismagyar miliő mozdulatlan csendességétől. Előbb Kolozsvárott, majd a berlini, genfi, később az utrechti egyetemen hallgatott teológiát. Az ókori keleti nyelvekben való jártassága miatt a szentírási szövegekkel és vallástörténettel foglalkozik.

1911-ben a Budapesti Egyetemen keleti nyelvekből szerez doktorátust.

Előbb magántanári kinevezést nyer, majd a debreceni Református Nagykönyvtár hatalmas gyűjteményében folytat nyelv –és vallástörténeti kutatásokat.

A tanári pályával sohasem szakít, fiatal lelkészek oktatását vállalja, miközben meghívást kap a debreceni Tisza István Tudományegyetem vallástörténeti karára. Nyugdíjazásáig tanít, újságot szerkeszt, s megírja hatalmas tanulmányait, melyek áttörik a helyi viszonyok között is az Akadémia dogmává merevedő nyelvtörténeti álláspontját. Olyannyira, hogy maga az Akadémia is kitüntetésben részesíti Varga Zsigmondnak a sumer nyelvvitáról írt tanulmányát, valamint sumer grammatikáját.

Mindezek ellenére csendes és szelíd szigorral bírálja korának erőszakos hipotézisgyártó kísérleteit. Saját módszerében inkább induktív módon építkezik:

 

„Nem követtük némely magyar mitográfusnak ama tudománytalan eljárásmódját, hogy az ősmagyar mitológiába a rokonnépek, vagy legalább is az ugorok mitológiájából mindazt át kell venni, ami a magyarból hiányzik, hisz nyilvánvaló, hogy pogány elődeink is hasonlóan gondolkoztak. Ez az ún. ki-egészítési módszer úgy okoskodik, hogy nemcsak faj- és nyelvrokonság, hanem hitrokonság is fennforog a nyelvcsaládoknál. Ez igaz az ősközösség idejére nézve, de nem érvényes a közösség felbomlását követő korszakokra nézve. Le nem tagadható u. i., hogy az uralaltáji népek szétválásuk után igen változatos sorson mentek át és különböző idegen szellemi hatásokban is részesedtek. Tehát nem húzhatók egy kaptafára. Nem vetjük el ugyan teljesen a kiegészítési eljárásmódot, de inkább csak ellenőrzőnek használjuk fel.

A mi módszerünk egészen más. Jellemezzük néhány szóval amattól való különbözőségében: a) felkutattuk az egész vallási terminológiát és abból válogattuk ki a mind hangtanilag, mind jelentéstanilag egymással összefüggőnek látszókat; b) Hiába forgattuk jobbra-balra, és hiába próbáltunk reá még oly szigorú kritikát is alkalmazni - pedig még a délibábos nyelvészkedés szégyenbélyege is felmeredezett előttem -, az eredmény csak nem akart kevesbedni, sőt épp növekedett; c) Ebből rádöbbentem, hogy itt mélyebb, nyilván rokonnyelvi fogalmi, s kifejezésbeli összefüggésről van és lehet szó; d) Az egyetemes vallásos fejlődés oly meglepően egyforma arcot mutat fel mindenütt, hogy ez útvesztőből egyedüli kiút csak az összehasonlító filológiai módszer. Az ural-altáji nyelvanyag egyező adataira nézve a Gombocz- Helich- féle ETSZ-t, és a Bárczi M. SZ. SZ. -t használtam, ahol eltértem tőlük, ott megindokoltam. A terminusoknak legalább a fele olyan, amely eddig ismeretlen eredetűnek volt beállítva. Egy részéből Gombocz honfoglalás előtti török jövevényszót csinált, a másik negyed f. u. esetleg ugor eredettel dicsekedett. Külföldi szakkönyvekből az összehasonlításhoz semmi ösztönzést nem nyertem, sőt éppen visszariasztottak. Ez azonban nem szolgált akadályul ahhoz, hogy én meg ne ismerjem és fel ne használjam a legfrissebb termékeikben foglalt adatokat is.„

(Dr. Varga Zsigmond: Az ősmagyar mitológia sumir-ural-alatjai öröksége)

 

Varga Zsigmond tizennégy nyelvben szerzett magas szintű jártasságot, különösen a közel-keleti nyelvek kimagasló tudású professzora volt.

Mély hite, hatalmas teológiai műveltsége, elképesztő olvasottsága, káprázatos nyelvtehetsége, megfontolt tudósi attitűdje miatt írásait csendes komolyság, megingathatatlan elkötelezettség, nehezen cáfolható tudományos tézisek nagyszerű architektúrája teszi kitűnő olvasmánnyá.

           

 

Következtetéseit mindezek ellenére nem teszi megkérdőjelezhetetlenné. Stílusa mégsem szikár, inkább óvatos és fegyelmezett. Ugyanakkor maga is rácsodálkozik a rég letűnt kultúrák maradványainak most is felellhető gigantikus mennyiségére:

 

„Eddig már kb. negyedmillió a szumir feliratok és felirattöredékek száma. Hatalmas mennyiség! Hogyan került ez a tömeg össze? Ásatások és illegális kereskedelem útján. 1877-ben a franciák kiásták Lagast, a szumirok politikai központját, 1889-1900 között a University of Pennsylvania ásatta Nippurt, a szumir vallás és művelődés központját, rendkívül gazdag ásatási eredménnyel. Az emlékek 2000-1600 közötti időből valók. Míg a lagasi feliratok uralkodók politikai, történeti emlékei, a nippuriak vegyes tartalmúak. Van közöttük egy csomó vallásos szöveg (mítoszok, eposzok, himnuszok, aforizmák, kultikus szerződések, nyugták, jogi döntések, megállapodások, históriai tudósítások, levelek stb.). A legtöbb azonban gazdasági vonatkozású.

A németek Fara romterületén kutattak 1902/03-ban, (a régi Surippak), a University of Chicago pedig 1902-04 között Bismajaban (a régi Adab). Nagyon ősi emlékek kerültek innen elő. 1911-bee a franciák kezdtek ásatni Kisben, Kishez közel pedig Jemdet Naor területéről egy csomó árkáikus szumir feliratot hozott felszínre az ásó. A kisi ásatásokat 1922-30 között angol-amerikaiak folytatták. Ur város területén 1918-1933, a British Múzeum és az Ashmolelean Múzeum folytatott feltáró munkálatokat. Eredmény: az úri királytemető feltárása. 1928-1938, a németek ásattak Erech (Uruk) romjai alatt és felszínre hoztak jó csomó legrégibb árkáikus írású feliratot.

A szumir feliratok 95%-a gazdasági vonatkozású, és csak I%-a irodalmi szöveg. Ez utóbbiak száma kb. 3000 db. Nagyobb részük a nippuri ásatásokból származik. A filadelfiai University Múzeumban 1100 db. van elhelyezve, Konstantinápolyban 900 db. Az összes többi nemzeti és egyetemi múzeum csak 1000 db-bal rendelkezik. A történelmi kor kezdetétől felkísérnek Kr. e. 1800-1600-ig (3500-1600).”

(Dr. Varga Zsigmond: Az ősmagyar mitológia sumir-ural-alatjai öröksége)

 

Nincsenek meg benne a hazafias érzésekből túlburjánzó következtetések. Óvatosságra inti honfitársait és szelíden megfeddi, ha azok egy jottányira is eltérnek a bizonyíthatóság Maga is szelíd szóval kritizálja tudóstársait, s gyakran figyelmezteti őket a hipotetikus következtetések megengedhetetlenségére. Csak olyan álláspontokat vázol írásaiban, melyek pontos bizonyítását adhatja. A nem lezárt kutatások ismertetésénél minden álláspontot ismertet. Nagy művében, Az ókori keleti népek művelődéstörténete különös tekintettel a Bibliára több tucat oldalnyi szakirodalmi hivatkozást tartalmaz, melyekből igen nagy számban azok eredeti nyelvén idéz is.

Stílusa mindezekkel együtt olvasmányos, pátoszmentességében azonban ott lappang a nyelvi vitalitás.  

Nyelv – és mitológiai írásaiban a nem szakavatott olvasó is könnyen eligazodhat. Írásai irodalmi igényességgel megírtak, a protestáns Tiszántúl hatalmas irodalmi hagyományait őrzik.

 

Hatalmas műve a már korábban említett kétkötetes műve Az ókori keleti népek művelődéstörténete különös tekintettel a Bibliára, A sumir nyelvvita története, a Sumir nyelvtan, a Sumir-ural-altaji ősrokonság, Az ősmagyar mitológia sumir-ural-alatjai öröksége.

 

Ez utóbbi művének gyönyörködtető stílusú előszavában a z emberbe és a magyarságba vetett hite; a tudományt művelők iránt érzett – a szó kegyelmi állapotára utaló – tisztelete mellett ott van a legmélyebb Istenhit, mely a magyarság eidosának legfontosabb alappillére…

 

„Ha jelen tanulmány ér valamit, hálásan köszönöm intézményeknek és a jó embereknek, hogy nekem annak megírásában különböző módokon segítségemre jönni szívesek voltak, és a munka menete iránt tanúsított meleg érdeklődésüket Különösen köszönöm dr. Bobula Ida úrhölgynek a washingtoni kongresszusi könyvtár magyar tisztviselőnőjének az értékes többrendbeli utánajárást és ajándékot.

 

De csak emberi segítség hiábavaló lett volna, ha nem segít Az, Akitől jön végeredményben minden áldás és segedelem. Az Övé legyen tehát minden hála, dicséret, dicsőség, magasztalás, Őt illesse az én fiúi szolgálatom tiszta öröme és boldog valósága.„

(Dr. Varga Zsigmond: Az ősmagyar mitológia sumir-ural-alatjai öröksége)

                                

                  

 

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007