 | | | 2025. november 2. vasárnap,
Achilles napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szerelmeslevél - 3. (Vajda János) |   | Vajda János élete semmiképpen nem nevezhető békés, nyugodt és kiegyensúlyozott életnek. Az 1827-ban született költő, író, publicista az úgynevezett „kiátkozott” költők közé tartozott, a 19. század második felének egyik legnagyobb magyar lírikusa, Petőfi forradalmi eszméinek ápolója, Ady előfutára. Életének főbb állomásai: Vál, Székesfehérvár, és Pest.
Petőfi példájára színésznek áll 1845-ben. A forradalmi írók Pilvax-kávéházbeli köréhez tartozott., részt vett a szabadságharcban, Világos után büntetésből besorozták az osztrák hadseregbe, mint közlegény Olaszországban szolgált az egykori hadnagy. Hazatérése után Kiskunhalason, majd Pesten tisztviselő. Viszonzatlan szerelme Kratochwill Georgina iránt szép szerelmes verseket ihletett. Aristides néven a korabeli újságok kíméletlen hangú kritikusa volt. Szembefordult a Deák-párttal, az Akadémia képviselőivel, a Kisfaludy Társaság tagjaival, emiatt egyre jobban elszigetelődött.
Magánéleti kudarcai csak fokozták személyes tragédiáját, és az aktív, közéleti emberből visszahúzódó, magányos különc lett. 1880-ban feleségül vette a nála 33 évvel fiatalabb Bartos Rózát, de ez a házasság is nagy csalódás volt számára. Szegényen, betegen, meg nem értett költőként halt meg 1897 január 17-én.
Az alant közölt szerelmeslevél megírása idején még hitt a boldogságában…
*
1880.okt.1.
Kedves, édes Rózám! Csodaszépséges arám! Gyönyörűséges, bűbájos jövendőbelim, ennivaló kis feleségem!
Semmi baj, csak azért írok néhány sort, mivel ma és holnap nem látom. De sokat meg azért nem írok, mert irtózatos rossz írásom voltaképp olvashatatlan, s nem akarom szép szemeit annak találgatásával sokáig gyötörni.
Tegnap önmagát múlta felül kedvességben, szeretetreméltóságban.
Szédülök a gondolattól, mily szerencsés, boldog vagyok, s holnaputánig, míg újra látni fogom, tegnapi szeretetreméltósága emlékeiből táplálkozom. Nincs boldogabb óhajtásom, mint örömet okozni, s boldogságomat tetézi az a tapasztalás, hogy az Ön angyali jó gyermeki szíve mily csekélységben is tud gyönyörködni!
Legyen vidám, legyen meggyőződve, hogy sokkal mélyebben, forróbban szeretem, mint ezt kifejezni bírom.
Kérem vigyázzon, valami baj ne érje, mert a földi végzet meg szokta irigyelni azt a nagy, végtelen, mennyei boldogságot, mely reám vár, - és gáncsot vet, ha nem ügyelünk magunkra. Őrködjék egészsége és biztonsága felett.
Csókolom, eszem mindenét… a viszontlátásig!
Október 1-én, d.e.11-kor.
János
*
...itt még akár egy boldog ember is lehetett volna Vajda János. Sajnos nem lett az.
|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika