 | | | 2026. április 9. csütörtök, Erhard napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | ![http://hir.ma/wp-content/uploads/2013/07/jkk.jpg]()
" 1. Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. 3. Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, ...
| | 
Albán: Krishti Ungjall! Vertete Ungjall! Angol: Christ is Risen! Indeed, He is Risen! Arab: Al Maseeh Qam! Haqqan Qam! Cseh: Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal! Dán: Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden! ...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | |
ÉMILE ZOLA (1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Chet Baker inspiráció | |

Az elmúlt néhány
évben jelentősen leépült az élő, szóbeli kommunikációm. Egyre inkább az írás
felé fordulok, vagyis az írást helyezem előtérbe a szóban történő közlések
helyett. Néha már arra sincs idő, hogy beszéljünk egymással, helyette küldünk
egy e-mailt, amikor
eszünkbe jut valami a munkahelyen. Észrevettem, hogy beszédben már sokkal
nehezebben fejezem ki magam, pedig tanárember lennék, vagy mi a szösz! Igaz
csak papíron, de akkor is, amíg az egyetemre jártam, más volt a helyzet. Ott
beszéltették a hallgatót.
És fiatalabb koromban! Milyen jók voltak azok a régi
asztaltársaságok! Egymással szemben a Nádor kávéház márványasztalainál,
miközben élveztük, hogy mi vagyunk a világ közepe, s kiszolgál minket a
Legenda, Karcsi bácsi, a mindenkivel udvarias pincér; az éttermekben, a későre
nyúló vacsorák alkalmával - sokszor éjfél után keveredtünk haza; aztán az
Elefántos sörözőben a záróráig elhúzódó beszélgetések; és milyen jó volt a
teraszpresszók kerek asztalkáinál, miközben vágyainkat felkorbácsolta a meleg szél,
oldalunkon az eljövendő extázis reményében egy-egy kiválasztott.
Eszembe jutnak vitáink az élet dolgairól, ahogy kitárgyaltuk
Kierkegaard „félelmes és beleremegtető” filozófiáját, ahogy megmutatja, hol van
a helyünk a világban – ezekben a dolgokban János barátom volt a karmester,
mindig felvillanyozta a társaságot. Kezünkben cigaretta vagy pohár bor. Az
alkohol molekulái ilyenkor jótékony hatásúak voltak - a Világ ezen dionüszoszi
igenlése felettébb kellemesnek bizonyult.
Ez volt a város. A mi városunk, amiről fiatalon úgy éreztük,
értünk van.
De mára felfedeztem az egyedüllét, az egyedül gondolkodás
örömét, aminek egyik következménye a beszéd háttérbeszorulása. Mégis jól érzem
magam ebben az állapotomban. Főleg éjjelente. A fejhallgatót feltéve kizárom a
külvilágot, mint ahogy most is: Chet Baker régi slágere fodrozza
idegrendszeremet, agyamban különleges impulzusok keletkeznek és száguldanak
titokzatos ösvényeken, a tudomány által még felderítetlen célpontjuk felé. S
miközben hallgatom a zenét, rengeteg ötletem támad a hallott és olvasott
szövegekből. Éjszakára a szavak, a mondatok más összefüggésbe, más struktúrákba
rendeződnek át az agyamban (igazolva látszik Derrida állítása, miszerint a
gondolkodásnak nincs valódi középpontja).
Ahogy Robinson felépítette a világát, én is felépítem éjjelente
a sajátomat. De ellentétben az övével, az enyém kellemes állapot, mert
beavatottnak érzem magam. A misztikus éjjel az enyém, befogad. Ez az én
irodalmi terem. Mint egy titkos szerződés. Alkut kötök az éjszakával mindig,
amikor a nappal visszavonul. Ha nem alszom el, kapok valamit. Megszelídíthetem
az éjszakát, s közben értelmessé tehetem az értelmetlen világot. Ezzel én is
részt veszek a világértelmezés drámájában. Most én vagyok a varázsló, kezemben
a jelképes ostor: a számítógép billentyűzete. Cipolla az emberek akaratát törte
meg, én a rám telepedni akaró álmot. Persze aludni is kell. Talán Bergson
mondta? - nem emlékszem -, hogy az alvás érdektelenség. Ebben a pillanatban el
akarom hinni.
De nem szeretnék az önámítás hibájába sem esni, és be kell
látnom, ez az állapot nem igazán emberi. Mert az embernek el kell mondania
önmagát valakinek ahhoz, hogy emberi lényként létezhessen. De ez már a
tollforgató magányossága, más fórumba tartozik.
Pécs, 2012.december 4. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |