A szobák élete (részlet)

Igen! Itt jó! E szoba kedves, száműzött kikötő,
ahol vágyam puhán félárbocra fájta szárnyait,
és tépett vitorlák intenek a sápatag tükörből.
Ó, jaj! Több csillagot nem remélhet már a hit,
sem boldog kikötést a révnél, álmom ellobban
vaksi tükrök mélyén, akár egy holt szorosban;
S kell-e vágyni újabb széllökésre, űzve hosszan
nyílt vizekre, hogy azt örök jégbe horgonyozza?

Georges Rodenbach
La vie des chambres (détail)

Oui ! C’est doux ! C’est la chambre, un doux port relégué
Où mon rêve, lassé de tendre au vent ses voiles,
Dans le miroir tranquille et pâle s’est cargué.
Las ! Sans plus espérer des sillages d’étoiles,
Et des départs vers des îles, mon rêve dort
Dans le profond miroir, comme en un canal mort ;
Et faut-il désirer un coup de vent qui chasse
En pleine mer, cette âme à l’ancre dans la glace ?




Budapest, 2009. október 15.