 | | | 2025. szeptember 18. csütörtök,
Diána napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Francis Jammes - Nagy, szelíd vonalak |   | Nagy, szelíd vonalak hajolnak egybe itten:
egyszer a földdel, majd később a mennyel.
De többé magányos szívemre nem szentel
oly' nagy békét, mit egykor mélyen hittem.
Így menekül el lassanként a völgyek bája.
Így menekül el bús szívemből is a bűvölet.
Mit kellene sajnálnom ? Csak a bűnömet,
és a fájdalmat, amit elvitt már az idők árja.
Favágófejsze zuhog tompán a szőlőhegyen.
Az égerfa virágzik. Tavasz hintázik az ágon.
De most, Uram, már sem sóhaj, sem álom
nem fodrozza a vizet s a szél is elül e helyen.
Francis Jammes (1868-1938)
Ce sont de grandes lignes paisibles
Ce sont de grandes lignes paisibles qui se confondent
tantôt avec le ciel, tantôt avec la terre.
Elles n’apportent plus à mon cœur solitaire
cette paix d’autrefois que je croyais profonde.
Ainsi va s’en aller le charme des vallées.
Ainsi va s’en aller le charme de mon cœur.
Qu’aurai-je regretté ? Peut-être la douleur,
peut-être la douleur qui s’en est en allée.
Les coups d’un bûcheron sont sourds dans le coteau.
L’aulne mâle fleurit. Le printemps va venir.
Mais, cette fois, mon Dieu, ni rêve ni soupir
ne passent dans le vent sur cette flaque d’eau. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika