Három variáció egyetlen versre

I.

Egy omnibusz a hídon túlra
araszolgat, mint sárga lepke,
száll ott pár utas kósza lelke,
mint apró szöszmösz újra s újra.

A sok aranyló, szénás bárka
mind a hűs rakpartnak szalutál,
s mint selyemből szőtt sárga sál,
a parton leng a ködnek árja.

Sárga lomb hull, és szőnyeget sző,
Temple felől már a szil is szállong,
a zöldes Temze lábamnál zsong,
s elnyújtózik, mint jade-vessző.



II.

Egy omnibusz a hídon túlra
kúszik-mászik, mint sárga pille,
itt-ott egy-egy ember száll le,
s vak szúnyogként hull az útra.

Szénával dús nagy uszályok
árnyékos rakparthoz ütődnek,
mint sárga sálja szőtt selyemnek,
köd-csík fakad, mint sűrű tályog.

A holt, sárga lomb már elenyész,
s míg Temple-től száll a szil levele,
alant csobban a bús, zöld Temze,
s hab csillan, mint fénylő jade-léc.




III.

A hídon egy busz lassúdan
mászik, mint sárga pillangó,
s itt-ott az épp' arrajáró,
mint sok apró szúnyog, olyan.

Szénával rakott dereglyék,
mind a part árnyánál kószál,
akár egy sárga selyemsál,
és vastag a köd, szinte kék.

Már minden levél sárga, rút,
Temple felől is száll szil levél,
a Temze itt zölden zenél,
s fodrozódik mint jade-rúd.

Oscar Wilde  - Symphony in Yellow

An omnibus across the bridge
Crawls like a yellow butterfly,
And, here and there, a passer-by
Shows like a little restless midge.

Big barges full of yellow hay
Are moored against the shadowy wharf,
And, like a yellow silken scarf,
The thick fog hangs along the quay.

The yellow leaves begin to fade
And flutter from the Temple elms,
And at my feet the pale green Thames
Lies like a rod of rippled jade.