 | | | 2026. szeptember 1. kedd, Egyed, Egon napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Temetőben | | 
Őrködő szeretet
A Stabat Matert énekli a kórus. Templomok fájdalmas, megkínzott
Krisztusát mutatja a képernyő. Aztán a Feszületet. Azután csak a
Megfeszítettet.
A Megfeszített széttárt karral, s mögötte vonulni látszanak a temető
keresztjei. Sírok felett repülő csodálatos, különös madár így a szétfeszített
kezű Jézus.
Igaz kép. Művészi kép.
Halottak feltámadásig tartó nyugalma fölött a kereszthalálban velünk
testvérré lett Krisztus őrködik, Őrködő Szeretet.
Óh, hányféleképpen szól hozzánk a Megfeszített!?
Halljuk? Látjuk? A Megfeszített Szeretet őrködik temetőinkben sírjaink
felett...
Anyám sírjánál - Szeretet
Csirkék kapirgálnak az udvaron. A Mindenség arcán karcolást sem ejtenek.
Szeretteink sírján kapirgálunk - mi emberek -, a virágnak helyet. A Kozmoszra
"támaszkodó" halottjainkat azonban érinteni nem lehet.
Állok Anyám sírja mellett. Nincs itt, hasít belém a döbbenet! Emlékhely
csupán a sírhalom. Ha él, léte s élete máshol folytatódik. Talán? Biztos!
Csirkék kapirgálnak az udvaron, bár a Mindenség arcán karcolást sem ejtenek.
Anyám sírján "semmit" nem teszek, hiszen a kéz mozdulata nem, egyedül
a Szeretet érintheti meg.
Ki áll sírom mellé?
Sírkövek, emlékkövek, fejfák és keresztek a temetőben. Őrzik a halottakat,
emlékükre vigyáznak. Sírom jeltelen legyen, csak a szívek őrizzék emlékemet.
Mielőtt megszülettem, nem beszélt rólam előre semmi jel. A temetőben bármi
tárgy miért emlékeztessen rám? Születésem előtt néhány szív várt csupán. Ha
meghalok, csak annak szívében éljek, aki szeretett.
Egy sírhalom egyszer engem is eltakar.
Élő virág rajta csak a szeretet legyen!
Mit ér sírkő, mit ér
márvány akkor nekem? Csak a szívek, amelyek szerettek! Minek hát sírkő,
aranybetű, ha nincs szív, amely szeret?
Gyertyát se gyújtsanak. Szívek, igen, mécsek, bennük szeretet. Azt a halál sem
fújja el.
Ki áll majd sírom mellé?
Csak az álljon, aki szeret... |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |