| | | 2024. november 8. péntek, Zsombor napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Jézus és Veronika, Jeruzsálem asszonyai | |
(Lk. 23,27-28)
Sírnak az asszonyok a keresztúton. Mi mást tehetnének? Csupán
könnyeiket adhatják. Jajongásukban részvét, szeretet. Sírnak.
Mit tehet a fegyverbe öltözött erőszakkal szemben a szeretet?
Öklöket rázzák feléjük, de ők csak mennek. Vér piroslik a
köveken. Fájdalom bennük. Bátrak, egyikük különösen, bár az
evangélista nem említi sem nevét, sem cselekedetét. De jól érzi és
írja a francia Mauriac: "Lehetetlen, hogy egy asszony
ellenállhatott volna a vágynak, hogy le ne törölje ezt a
rettenetes arcot." Veronika ( a hagyomány őrzi nevét )
cselekedete a vigasztalás örökszép mozdulata. Jézus nem utasítja
vissza Veronika kendőjét, amellyel vérző, sebes arcát letörli.
Elfogadja az együttérzés gyönyörű gyöngédségét. Fölemeli fáradt
tekintetét. Belenéz a síró asszonyok, lányok szemébe, amelyek
magukba isszák szomorú arcának vonásait. És Jézus megáll. (Micsoda
fordulat!) A sajnáltból sajnálkozó lesz, a megsiratottból sírásra
intő lesz. Szól. Elgyengült hangja felerősödik. " Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább
magatok és gyermekeitek miatt. Jönnek majd napok, amikor azt fogják
mondani: Boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és
nem szoptattak!" Igen, az asszonyok a
látottakon sírnak: sebek, vér, köpések, gúny... Jézus figyelmeztet,
a fizikai rossznál szörnyűbb a lelki: a szívnek is vannak sebei,
fekélyei, daganatai a bűnnek... Boldogok, akik nem szültek, -
kiáltja. Igen, mert " rémséges a gondolat, Júdást szülni,
hóhért, ki az Urat keresztre feszítette, gyermeket, aki bűnnek
válik rabjává". (Prohászka) Ó Anyák, Jeruzsálem és
hazánk leányai, így figyelmeztet Jézus. Csak az igazi anyaság, a
nőiség szépségbe bomlása, ha szentet neveltek, embert, aki "
Isten lehelte szép és föld-szülte föld". (Sík S.) Jézus elfogadta Veronika
kendőjét. Elfogadta a könnyeket. Enyhítette halálos szomorúságát.
Addig nincs veszve az emberiség, amíg vannak könnyező nők és
kendőt nyújtó Veronikák. Sírjatok, csak sírjatok, abba
beleszépül a lelketek, enyhül a fájdalom, csitul a gond.
Könnycseppjeitek balzsam a sebzett szíveknek. Az evangélium
bőven beszél együtt érző asszonyokról. Árulót, hittagadót nem
említ. Azt följegyezte róluk: szerették Őt. A szeretet tesz
hatalmassá. A szolgáló lehajlás emel fel. Tekintetükben az isteni
irgalom simogat. ( Ó jaj, ha nem
így van! Hiszen ismerünk olyat a Bibliában, aki táncáért anyja
ellenségének fejét kérte. Szemében nem voltak könnyek. De most
maradjunk a keresztúton.) Jézus Anyja, és Jeruzsálem síró asszonyai, Veronika lelkű nők, mi
"erős" férfiak könnyeitektől tanulunk. És veletek
hisszük, amit a Kereszthordozó Urunk mondott: " BOLDOGOK
VAGYTOK, AKIK MOST SÍRTOK, MAJD NEVETNI FOGTOK!" |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |