2025. július 12. szombat,
Izabella, Dalma napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Chet Baker inspiráció
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Az elmúlt néhány évben jelentősen leépült az élő, szóbeli kommunikációm. Egyre inkább az írás felé fordulok, vagyis az írást helyezem előtérbe a szóban történő közlések helyett. Néha már arra sincs idő, hogy beszéljünk egymással, helyette küldünk egy e-mailt, amikor eszünkbe jut valami a munkahelyen. Észrevettem, hogy beszédben már sokkal nehezebben fejezem ki magam, pedig tanárember lennék, vagy mi a szösz! Igaz csak papíron, de akkor is, amíg az egyetemre jártam, más volt a helyzet. Ott beszéltették a hallgatót.

És fiatalabb koromban! Milyen jók voltak azok a régi asztaltársaságok! Egymással szemben a Nádor kávéház márványasztalainál, miközben élveztük, hogy mi vagyunk a világ közepe, s kiszolgál minket a Legenda, Karcsi bácsi, a mindenkivel udvarias pincér; az éttermekben, a későre nyúló vacsorák alkalmával - sokszor éjfél után keveredtünk haza; aztán az Elefántos sörözőben a záróráig elhúzódó beszélgetések; és milyen jó volt a teraszpresszók kerek asztalkáinál, miközben vágyainkat felkorbácsolta a meleg szél, oldalunkon az eljövendő extázis reményében egy-egy kiválasztott.

Eszembe jutnak vitáink az élet dolgairól, ahogy kitárgyaltuk Kierkegaard „félelmes és beleremegtető” filozófiáját, ahogy megmutatja, hol van a helyünk a világban – ezekben a dolgokban János barátom volt a karmester, mindig felvillanyozta a társaságot. Kezünkben cigaretta vagy pohár bor. Az alkohol molekulái ilyenkor jótékony hatásúak voltak - a Világ ezen dionüszoszi igenlése felettébb kellemesnek bizonyult.

Ez volt a város. A mi városunk, amiről fiatalon úgy éreztük, értünk van.

De mára felfedeztem az egyedüllét, az egyedül gondolkodás örömét, aminek egyik következménye a beszéd háttérbeszorulása. Mégis jól érzem magam ebben az állapotomban. Főleg éjjelente. A fejhallgatót feltéve kizárom a külvilágot, mint ahogy most is: Chet Baker régi slágere fodrozza idegrendszeremet, agyamban különleges impulzusok keletkeznek és száguldanak titokzatos ösvényeken, a tudomány által még felderítetlen célpontjuk felé. S miközben hallgatom a zenét, rengeteg ötletem támad a hallott és olvasott szövegekből. Éjszakára a szavak, a mondatok más összefüggésbe, más struktúrákba rendeződnek át az agyamban (igazolva látszik Derrida állítása, miszerint a gondolkodásnak nincs valódi középpontja).

Ahogy Robinson felépítette a világát, én is felépítem éjjelente a sajátomat. De ellentétben az övével, az enyém kellemes állapot, mert beavatottnak érzem magam. A misztikus éjjel az enyém, befogad. Ez az én irodalmi terem. Mint egy titkos szerződés. Alkut kötök az éjszakával mindig, amikor a nappal visszavonul. Ha nem alszom el, kapok valamit. Megszelídíthetem az éjszakát, s közben értelmessé tehetem az értelmetlen világot. Ezzel én is részt veszek a világértelmezés drámájában. Most én vagyok a varázsló, kezemben a jelképes ostor: a számítógép billentyűzete. Cipolla az emberek akaratát törte meg, én a rám telepedni akaró álmot. Persze aludni is kell. Talán Bergson mondta? - nem emlékszem -, hogy az alvás érdektelenség. Ebben a pillanatban el akarom hinni.

De nem szeretnék az önámítás hibájába sem esni, és be kell látnom, ez az állapot nem igazán emberi. Mert az embernek el kell mondania önmagát valakinek ahhoz, hogy emberi lényként létezhessen. De ez már a tollforgató magányossága, más fórumba tartozik.

Pécs, 2012.december 4.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007