 | | | 2025. július 15. kedd, Henrik, Roland napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Halott az utcán | | A halott ott feküdt a hullaház egyik asztalán, s legalább olyan mély közönnyel bámult a világra, amilyen mértékű közönnyel a világ nem vett róla tudomást még az életében. Tehát ott feküdt a halott – mit is csinálhatott volna -, hiszen odafektették, s félig felnyíló szempillája alól egy sejtelmes fény csillant, de ez is olyan élettelen volt, mint a lepedőre görnyedő ujjak, a láb félbemaradt mozdulata, az ajak és homlok szürke élettelensége. Pedig néhány órája még a borbélyánál járt, aki meg is korholta, hogy az utóbbi időben milyen ritkán néz be hozzá. Hát most már többet nem fog. És mivel megérkezett a heti fizetése, ezért vett magának egy zakót, hozzá egy nyakkendőt, melyet zavart mozdulattal a zsebébe gyűrt miközben elhagyta az üzletet. A borbély meg is borotválta, valósággal vörösre beretválta a képét, megszabadította az arcot, az orr végét és a fület is a szőrzettől, s miközben nyírta, nyeste és vagdosta ezt az embert, végig futott rajta a gondolat, hogy ez az ember úgy ül itt a székben, mintha hirtelen gutaütés következtében halt volna meg az ő fodrászüzletében, ráadásul fél háromkor, mikor a legtöbben jönnek nyiratkozni. Semmiképpen nem tett volna jót az üzletnek, hiszen az emberek egymásnak mondogatták vagy sugdosták volna, hogy ez az üzlet az, ahol múltkor egy ember meghalt. De a mi halottunk, aki még néhány órával ezelőtt élt, s valójában némi eleganciával borravalóként kifizette egy újabb hajnyírás és a borotválás költségét, de most mégis itt feküdt frissen nyírt frizurával, s egész piperkőc módon elheveredett két másik halott társaságában. Már-már olyan hevenyészett mozdulattal hevert ott, hogy az embernek hirtelen Madame Récamier szalonja jutott az eszébe márványos falaival, hatalmas bordó függönyökkel, aranyos csillogásával és ezernyi gyertyával. És a libériás inasokkal, aki ezüst tálcán szolgálják fel a cigarettát és a bonbont is. De erről a halottról most inkább az egyszobás garzonlakás jutott az ember eszébe egy koszos és sötét lépcsőházban, s belül olcsó festménnyel a falon, ráadásul szegényes szobával és még szegényesebb konyhával, az örökké dohogó házmesterrel, aki egy kellemetlen és utálatos fráter, s akit a történelem mocskos szele fújt ide házmesternek. A halottban mégis volt méltóság, a tragikum fennkölt és bántó méltósága, mert erre a szerencsétlenre egy bent rekedt legyen kívül a kutya sem volt kíváncsi. Vagy talán csak az a kutya, akinek néha ételmaradékot vitt. Ez a kutya egy idő után már nem ugatta meg, inkább érdekesnek találta a majdani halottat, aki mindennap ételmaradékot hoz neki. Természetesen a kutya gazdája egy cseppet sem találta érdekesnek az emberünket, aki mindennap ételmaradékkal szemetelte tele az udvarát. A kutya ürüléke nem zavarta a gazdát, csak az ember megtévedt jószándéka. De mi mégis kíváncsiak vagy erre az emberre, akinek az életében legalább volt három-négy olyan pillanat, mely másoknak százával van, de neki ebben a ritkaságban rejlett az életének luxusa. Emlékezett egy karácsonyra, mikor oly sok mindent kapott ajándékba, hiszen a korábbi évekre, melyekre emlékezni tudott, csak alsónemüt, tollat és hasonló hasznos dolgokat kapott. Igaz, ezekből is csak egyet-egyet, hiszen a karácsony az ilyesféle embereknél évente csak egyszer van. Aztán ott volt az a magas és barna hajú lány, akinek a legszebb zöld szeme volt az egész kerületben. Amely napokon láthatta, boldog volt, és az sem zavarta, hogy a lány rá sem hederít. Beérte azzal, hogy láthatta, hogy kihallgathatta annak csilingelő nevetését, kislányosan ügyetlen mozdulatait, s egyszer megnézhette a rövid szoknya alól felvillanó hosszú és aranysárgára barnított combokat, melyek olyan szépek voltak gyermekkorának éveiben, mint azok a nyárestét felcicomázó alkonyatok, melyekért gyakran kiült a házuk mögötti dombra. De ilyenkor is az apja mihasznának nevezve bekergette a házba, az ócska konyhai asztalhoz, az ócska és unalmas vacsorához. De ahogyan nézte a másnapos kenyérhéjat, a lány kenyérhéjbarna fürtjei jutottak az eszébe, és titkon ilyenkor is boldog volt. Egyszer verset is írt hozzá. Érezte, hogy ügyetlen kis firkálmány ez, de neki a legszebb vers volt, mert ezzel a kevéssel is betelt a szíve. A többit bonyolultnak, idegennek érezte, csak a saját szavai voltak lépcsők, hogy felmásszon saját messzin derengő idealizmusához. Aztán a verset elküldte a lánynak, de nem történt semmi. Később, mikor messziről csodálta a barna hajú és zöldszemű istennőjét, akkor vette észre, hogy a lány egy összegyűrt papírba gyűjti az ételmaradékot. Még bíztatta is a többieket, hogy ide tegyék a banánhéjat, a kenyér héját, mely olyan színű volt, mint a lány haja. Aztán valaki átvette tőle a csomagot, és a szemétbe dobta. Akkor ez a gyermek úgy érezte, hogy az egész létezése szemétbe dobott, s még az sem vigasztalta, hogy a zeneórán egyik tanítója megemlítette, hogy Bach híres Brandenburgi koncertjeit csomagolópapírként használta az utókor, de végre egy későbbi utókor felfedezte és felismerte a koncsertók nagyszerűségét. Mikor felnőtté lett és állást kapott, örömmel töltötte el a szívét, hogy van saját lakása. Igaz, csak bérelte, de őt boldoggá tette az is, hogy esténkét felmehet a dohos és hallgatag lépcsőházban egészen az ajtójáig, és ott tettetett óvatossággal nyithatott ajtót. Előtte még megcsörgette a kulcscsomóját, hiszen ez volt számára az esti rituálé. S egészen jó kedvre derítette az a tény, hogy aznap is elkerülte a házmestert, nem kellett végighallgatnia a megannyi szitkot a többi lakóról. Bár ezeket a szitkokat jobban elviselte, mint egykor az apjáét, mert az atyai szitkok csak neki és róla szóltak az egyéb lakók hiányában. Így élt és így halt meg. Még halálában is volt valami komikus, ahogyan a teste felpattan az autó testéről, groteszk módon egy elegáns szaltót vetett a levegőbe, majd nagy csattanással terült ki. Ez az igazi szaltó mortále, illeszthetnénk az eseményekhez, nem azok a cirkuszi ostobaságok, amelyek során az artisták nem hajlandók meghalni, csak az ostoba és hiszékeny embereket ijesztgetik estéről estére. Mikor az emberünk a földre csapódott, hirtelen csend lett. Már mint a fékcsikorgás után. Az artikulátlan üvöltés elmaradt, pedig azok az ilyen esetek szükséges velejárói. De a már-már klinikailag is halottnak minősíthető főhősünk némán halt meg, akár azok a hősök, akik rendíthetetlen nyugalommal várják a sortűz végzetes dörrenését. Még incselkednek is a katonákkal, mikor kitárják csupasz mellkasukat, hogy ide lőjenek. Természetesen a katonák már azért sem oda lőnek, hanem direkte máshova, hogy a későbbi hős eszén túljárjanak. Tehát hősünk még Mario Cavaradossit is megszégyenítő hallgatással múlt ki, pedig a kiváló operahős csak a kivégzés előestéjén énekelt egy hosszú és nem sok meglepetést tartogató áriát. Tehát az olasz piktor egy hosszú és bensőséges áriával sajnáltatta magát, míg a budapesti utca főhőse alázatos némasággal múlt ki azzal a reménytelenséggel, hogy a kutya sem fog rá emlékezni. Természetesen a mi főhősünk mindezt nem tudhatta, hiszen nem járt operába vagy efféle helyekre. És most már bátran megállapíthatjuk, hogy nem is fog. Úgy halt meg, hogy nem látta a Parsifal fennkölt öt óráját, Puccini aranyló melódiáit, Mozart érzékien fűszeres dallamait, de nem láthatta Shakespeare műveit életről és halálról, Katona tragédiáját halálról és halálról. És nem olvasta Horatius-t, Rilkét és Adyt, tehát még azt sem mondhatta el magáról, hogy volt értelme az életének. Mert a világ bátran kijelentheti, hogy nem volt. Nem maga miatt, hanem elsősorban a nagypolgárok miatt, akik futószalagon gyártják a kispolgárokat. De el kell marasztalnunk a kispolgárokat is, akik kispolgári közönnyel nemzenek és nevelnek újabb kispolgárokat, akik már idegesítő módon úgy elszaporodtak, hogy alig lehet velük bírni. Ráadásul a legotrombább halálnememmel halnak meg az utcán, a kiömlött vér, agyvelő, csontszilánk és szakadt ruhadarabok mocskát hagyván maguk után. De én mégis hiszem, hogy ezeket a kispolgárokat az Isten végtelen bölcsességgel és szeretettel a két kezébe veszi és végül nekik is megadja a legnagyobbat, a személyes törődés örök kegyelmét.
2008

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |