 | | | 2025. június 16. hétfő,
Jusztin napja. Kalendárium | 
Június az év hatodik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Nevét Junóról (római istennőről) kapta, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes. A népi kalendárium Szent Iván havának nevezi.
Június eseményei:
június 1.:
Írország: a köztársaság napja
Szamoa: a függetlenség napja
Bulgária: a rózsák ünnepe
június 2.:
Bulgária: Hriszto Botev és a szabadságharcosok ünnepe
Olaszország: a köztársaság kikiáltásának évfordulója
június 3.:
Ausztrália: az alapítás napja
Uganda: a mártírok napja
június 4.:
a magyar fájdalom napja, a trianoni békeszerződés aláírásának emléknapja (1920).
az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja
Ghána: a forradalom napja
Tonga nemzeti ünnepe
június 5.:
Környezetvédelmi világnap
Szenvedélyek napja
június 6.:
Patika nap
Siklós napja
Svédország: I. Vasa Gusztáv 1523. évi trónra lépésének napja
június 7.:
Norvégia: a függetlenség napja (a Svédországgal való unió felbontása)
június 8.:
Szent Medárd ünnepe
Óceánok világnapja
június 9.:
Spanyolország: La Rioja ünnepnapja
június 10.:
Magyar ügyészség napja
Portugália nemzeti ünnepe
június 11.:
Szent Barnabás ünnepe
Líbia nemzeti ünnepe
június 12.:
A gyermekmunka elleni világnap
Fülöp-szigetek: a függetlenség napja
Oroszország: az Oroszországi Föderáció állami szuverenitásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napja
június 13.:
Szent Antal ünnepe
Belgium: az apák napja
Kirgizisztán: nemzeti emléknap
június 14.:
Véradók világnapja
Malawi: a szabadság napja
USA: a zászló napja
június 15.:
Azerbajdzsán: nemzeti ünnepe
Dánia nemzeti ünnepe
június 16.:
A megbékélés napja Magyarországon Nagy Imre kivégzésének emlékére.
A független Magyarország napja (az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanúi kivégzésének, valamint a szovjet csapatok kivonulásának emlékére).
Az afrikai gyermekek világnapja
Pápa napja
Dél-afrikai Köztársaság: az ifjúság napja
június 17.:
Elsivatagosodás világnapja
A hangzáskultúra napja Magyarországon
Izland: a köztársaság kikiáltásának napja
június 18.:
Egyiptom: a felszabadulás napja
június 19.:
Kuvait: a függetlenség napja
június 20.:
A menekültek világnapja
Eritrea: a mártírok napja
június 21.:
A zene Ünnepe
Argentína: a zászló napja
június 22.:
Horvátország: az antifasiszta harc emléknapja
június 23.:
Olimpiai nap
Spamellenes Világnap
Nemzetközi SOS Gyermekfalvak napja
Luxemburg: a nagyherceg születésnapja
június 24.:
Keresztelő Szent János napja
A csontritkulás világnapja
Málta: Máltai lovagrend, Alamizsnás Szent János napja
június 25.:
Barlangok napja
Mozambik: a függetlenség napja
Szlovénia: az államiság napja
június 26.:
A kábítószer fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napja
A közalkalmazottak napja
A kínzás áldozatai támogatásának világnapja
Madagaszkár: a függetlenség kikiáltása
június 27.:
Cukorbetegek világnapja
Szent László napja I. László tiszteletére
Határőrség napja
A magyarországi lengyelek napja
Dzsibuti: a függetlenség napja
június 28.:
USA: az első világháború emléknapja
június 29.:
Péter-Pál napja, az aratás kezdete
Táncművészet világnapja
Szent Péter napja
A meleg büszkeség napja: a homoszexuálisok, leszbikusok és támogatóik tartják a hozzá kapcsolódó felvonulást, amelyen többek között megemlékeznek a Stonewall lázadásról.
Seychelle-szigetek: a függetlenség napja
június 30.:
A magyar szabadság napja
A keresztény vértanúk emléknapja
Szent Pál napja
Horvátország: a függetlenség napja
Kongói Demokratikus Köztársaság: a függetlenség napja
június első hétvégéje: Festők Városa Hangulatfesztivál, Kaposvár
június első szombatja: Lakáskultúra napja
június első vasárnapja: Pedagógusnap Magyarországon
június második vasárnapja: Építők napja Magyarországon
június harmadik péntekén tartják Svédországban és Finnországban a Midsommarfest („Nyárközép”) ünnepet
június harmadik vasárnapja: Apák napja
június 21. körül van a csillagászati nyári napforduló, ugyanis előfordulhat, hogy ez 20-ra vagy 22-re esik. Ekkor van Földünk északi féltekéjén a nyári napforduló, a déli féltekén a téli napforduló.
a nyári napfordulóhoz legközelebbi vasárnap: a Nap napja
június utolsó hétvégéje: Budapesti Búcsú, annak emlékére, hogy hivatalosan 1991. június 30-áig kellett elhagynia Magyarország területét az utolsó szovjet megszálló katonának
júniusban tartják a portlandi rózsafesztivált
Érdekességek
A horoszkóp csillagjegyei közül júniusra esik:
Ikrek (május 21-június 20.) és
Rák (június 21-július 20.)
Június folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bika csillagképből az Ikrek csillagképbe lép.
Minden évben a június ugyanazon napjával kezdődik, mint a következő év februárja, míg az adott évben nincs még egy ugyanolyan nappal kezdődő hónap.
Az Arvisurák szerint Napisten hava.
...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
A klasszikus tragédia megteremtője, a klasszicista dráma nagy alakja. Számos vígjáték és tragikomédia utáni első tragédiája, a Médea (1635) a kor divatjának, a regényes cselekmény fordulatos, szövevényes barokk világának terméke. Új polgári tudatformát alakít ki, a corneille-i akarat-hőst, melynek leghíresebb megformálása a ...
| |  Apja franciául írogatta verseit, míg nagybátyja, akinek jóvoltából Puskin már korán megismerhette Karamzint és Zsukovszkijt, az orosz irodalom jeles képviselőit, ismert költő volt. Anyai ágról Puskin Nagy Péter afrikai származású testőrének volt leszármazottja. Gyermekkorát azonban nem annyira a család légköre befolyásolta, hanem a líceumnak, a Carszkoje Szelónak a szellemisége, bár dajkája és annak népi kultúrája iránt érzett szeretetét költői emlékezete mindvégig megőrzi. Ahogy a bajtársiasságnak, a becsületnek, a szabadságszeretetnek a szellemét is, mely líceumbéli kapcsolataiban, egyik-másik tanárának a hatására, de főként a napóleoni győztes csatákból visszatérő sebesült gárdatisztek látványa nyomán ver gyökeret benne. E hősiességnek az ifjú Puskin a vers halhatatlanságával kívánt megfelelni.Tizenöt éves, amikor az orosz klasszicizmus mestere, Gyerzsavin „költővé avatja”. A dekabrizmussal is a líceumban „ismerkedik meg”, s annak eszmeiségét hordozzák a tanulmányainak befejezése és a külügyi szolgálat megkezdése (1817) után írt versei (...
| | Írország évszázadokon át az angol király fennhatósága alá tartozott, az ősi ír nyelvet — a kelta nyelvcsaládhoz tartozó gaelt — lassú ütemben, de végül teljesen kiszorította az angol. Kihaltnak mégsem mondható: a nyelvtudósok megértik és a legeldugottabb falvak paraszti népe beszéli. Maguk az írek sohase voltak hajlandók magukat angoloknak tekinteni, holott a XIX. és a XX. században nem egy ír szerző az angol irodalom élvonalába emelkedett, mint ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kosztolányi és a rím |   | |
Már próbáltam, de nehéz - hosszú
ideig - nem elővenni Kosztolányi egyetlen vaskos könyvben összegyűjtött
cikkeit, esszéit, melyet mindig úgy olvasok, mint kitűnő útmutatást magamra
nézve…
Kiváló, remek újságíró, (nekem,
kései - hozzá képest gyengécske - kollegájának mindig is követendő példa!),
briliáns, zseniális költő: mi kellhet még…?! Van-e nála hitelesebb
kritikusom…?! (Talán egy, egyetlenegy, aki jobban ismer, mint ahogy Kosztolányi…-
mondhatnám, de nem akarom elviccelni ezt a nagyon is komoly témát.) Én ebben a
662 oldalban mindig találok újat, mintha csakis nekem írta volna: sokszor kapok
tőle választ olyan gondomra, ami éppen a fejemben kergeti az előző meg nem
oldott probléma sarkát…
Ma olvasom Kosztolányi „A rím
elemzése” című esszéjét - és meghökkenek.
Ismét hozzám szól, csak épp' arra
világít rá, ahogy talán én most éppen nem írok verset… Vagyis szinte sehogy sem
írok verset, mert, mint jól tudjuk: Inter arma Musae silent... És bár az elmúlt
két hétben két versem is olvasható volt itt, e hasábokon, de az egyik egy régi
és zsenge (de számomra kedves) szöszmösz - a másik valóban vadonatúj, igen,
végre, végre írtam, könyveltem el magamban örömmel, de előtte hónapokig
semmit... Pedig érzem, éreztem, hogy jó lenne, kellene, mégsem ment. Verset
írni erőszakkal nem lehet… Hát így csak olvasom a másét, főleg Tóth Árpádot,
Kosztolányit, Reményiket, Babitsot, Szabó Lőrincet...
Sőt, a minap még azt is
megtettem, hogy "elzarándokoltam" - ki tudja, hanyadjára? -, Szabó
Lőrinc egykori házához, mely az én lakásomhoz nagyjából egy kellemes 12 percnyi
séta a budai, általam annyira szeretett kis utcácskákon, és a Volkmann utca 8.
szám előtt álldogáltam megbűvölten. Belestem a nagy, széles hátsó udvarra:
kiábrándítóan prózai módon frissen teregetett ruhák, abroszok, zoknik száradtak
a sarokban a kései nyarat idéző déli napsütésben. Később eltűnődtem, míg a
járdára szegeztem a tekintetemet, hiszen ott álltam, ácsorogtam tétován, ahol
maga a nagy költőóriás is járt, sétált, szaladt vagy álldogált a szomszéddal
beszélgetve... Beleborzongtam, hogy innen indult naponta útjára Szabó Lőrinc a
kávéházba, a szabóhoz, a Balatonra, a
borbélyhoz, a vasútállomásra, vagy egy-egy lopott találkára Vékesné Korzáti Erzsébethez,
egy kis igazi szerelemért...
De a versírás és a rím mostanában
- ennek ellenére - kerül engem. Egy fordítással is bajlódom napok óta, és hiába
értem, érzem a nagy francia minden sorát és hallom, milyen gyönyörűen zeng,
szól a költemény - sehogyan sem sikerül a harmadik versszaknál tovább jutnom a
magyarításban: megakadtam. Már magam sem tudom, miként is áll a dolog a
versfaragással és a rímmel...?! Jöjjön hát Kosztolányi!
Külön érdekesség, hogy a cikket
egy régi szeptember harmadikán írta, ami az én születésnapom… Csak éppen az
évszám tér el jelentősen: Kosztolányi Dezső 1933-ban vetette mindezt papírra.
(Ennyi erősen szubjektív „lábjegyzetet” most ebben a cikkben is megengedtem
magamnak, csak úgy, mint a „vallomásaim” sorozatomban - aminek különösebb
jelentősége más számára nincs, csak nekem ütötte meg a szememet ez a keltezés.)
*
„A költők rímeket ’keresnek’.
Csúfságból szokták ezt mondani az avatatlanok, akik lenézik a babramunkát, a
’rímelő’-t, a ’rímfaragó’-t, a ’rímkovács’-ot, s a tökéletes összhangzást is,
melyet nyomban hajlandók ’kínrím’-nek tartani, de nem sejtik, hogy a költők – a
legnagyobbak is – tényleg ’keresik’ a rímeket, a szó szoros értelmében
’keresik’, mert csak az találhat, aki keres, s ez az ámolygó keresés az ő
munkájuknak - az ő játékuknak – legtartalmasabb, leggyermekibb része.[…]
Keresik a rímet, de nemcsak rímet találnak. Egyebet, többet is találnak. Közben
– e kényszer folytán – a nyelv megannyi rejtett értékét, lehetőségét fedezik
fel. Az alkimistákhoz hasonlítanak, a középkor aranycsinálóihoz, akik az
aranyat keresik, s amint lombikjukban kotyvasztanak, fölfedezik a kénesőt. […]
A rím vegyi folyamatát elemezni is lehet. Kimutathatnók, majdnem tudományosan,
és majdnem minden esetben, hogy egy rím a betűinél, a helyzeténél fogva miért
jó vagy rossz. […] Rím és rím között különbség van. Egy rím mindig elárulja,
hogy az, aki megzengeti művész-e vagy kontár. Vannak olyan rímek, amelyek
fölérnek egy-két kötet derék okosságával. Vannak rímek, amelyekben egy egész
kedélyvilág, egy egész világszemlélet megnyilatkozik. Vannak hősi rímek, édes
rímek, keserű rímek, fanyar rímek, vidám rímek, s halálosan szomorú rímek is.
Találomra kikapok egyet. Elemezni
próbálom Arany János egy rímét. Az Emlények első részében fordul elő ez a szak:
Majd elragadja tőlem
a már adott reményt;
majd, amidőn elillant,
távolból visszacsillant
még egy csalóka fényt.
Elillant, visszacsillant – ez az
a rím, amit megvizsgálok. Miért olyan szép, miért olyan tündéri? Két ige rímel
egymással. Egy régi – s merőben félreértett – szabály szerint nyelvünkben ige
igével, főnév főnévvel nemigen rímelhet, legalábbis együtthatásuk nem kellemes,
nem meglepő, olcsó. Hogy mennyire nem igaz ez, nem csak minden más nyelv
gyakorlata és hagyománya bizonyítja, hanem a magyar példák száza és ezre is.
Arany János e rímpárja között két megállapítása fut párhuzamosan. A remény
elillant és visszacsillant, egy és ugyanabban az alakban van, s mindkettőhöz a
múlt idő t-jele járul. Valóban mondjuk is: a remény elillant, és azután, később
egyszer még visszacsillant felénk. De itt nem erről van szó. Ez a t betű, mely
ennek a rímnek tengelye, csak a fülünknek zeng azonosan. Értelmünknek másképp
zeng. Az elillant t betűje a múlt idő jele, a visszacsillant t betűje pedig egy
régi, ma már forgalomban se lévő műveltető (causativ) igeképző, mely a bennható
(intransitiv) igéből átható (transitiv) igét formál. Valami visszacsillan: de
valamit visszacsillanni nem lehet. Ellenben valaki valamit visszacsillant
(visszacsillanthat egy fényt, egy emléket, egy reményt). Ez a képző ezekben a
szópárokban is előfordul: kel-kelt, terem-teremt, válik-vált, bán-bánt,
pattan-pattant, lobban-lobbant stb.
Íme, egy elmés csöpp t betű
játszik és bújócskázik velünk. Megtéveszt, majd elandalít. Nyilvánvaló, hogy
aki a verset írta, az alkotás lázában lelte meg az összecsengést, s az olvasó,
aki a verset hallgatja, szintén az ösztönével, egy másodperc alatt ragadja meg,
tisztázza, élvezi azt, amit most a rím vegyi elemzése kiderített.”
Pesti Hírlap, 1933. szeptember 3.
*
…hogy mindebből mit vontam én le
a saját magam számára…?! Rengeteg mindent. De legfőképpen azt, hogy a rím
nagyon, nagyon komoly dolog.
Kellő tisztelettel bánjunk vele.
Igyekszem, Tanár Úr.
Budapest, 2012. szeptember 19. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika