 | | | 2026. május 9. szombat, Gergely napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| |
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. ...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hívő és hitetlen | | Két ember találkozik. Az egyik (lehetek pont én) azt mondja: Hiszek Istenben. A másik megjegyzi: Nincs hitem. Hogyan néznek egymásra? Ha őszinte meggyőződés az egyikben a hit, a másikban a hitetlenség, akkor kölcsönös tiszteletet adnak egymásnak, hiszen emberek és minden embert emberi méltóságukat miatt megbecsülés illeti. A hívő hite szerint ennél többet lát: látja, hogy embertársa istenképmás! Ebből következik, hogy tisztelete mélyebb, mintha a másikban csupán az élőlények legtökéletesebbét látja. Bár minden hívőben oly mély lenne a hit, mint Sík Sándor ( 1889-1963) egyetemi tanárban volt, aki egyik versében leírja, hogy egy tisztelője meglátogatta. A látogató csodálatát fejezte ki tudása, költészete iránt, " csak ne mondta volna, hogy látta az Istent." A professzor hallgatott. A vendég szólt újra: " ugye nem is igaz, hogy látta, csak úgy mondja, hogy mondja." A professzor tovább hallgatott. Újra a vendég: " S most látja-e? " Ismét csönd. Majd a tudós tanár: " Igen, a szemedben barátom! " - Mindketten hallgattak. A vendég csodálatát a döbbenet váltotta föl. Ekkora hite van mesterének? - Barátságban váltak el. Aki hisz, hasonlóan kellene, hogy lásson, ha hitetlennel találkozik. Az áruló Júdást Jézus így szólítja: "Barátom!" Az Őt háromszor megtagadó Péter apostolt meg sem feddi első találkozásukkor, csupán azt kérdi, háromszor: "Szeretsz te engem?" - Hívő és hitetlen találkoznak. Vajon egy hívő gondolkozhat másként, hiszen Istene, Jézus nem elítélni jött a világot, hanem megmenteni, ami elveszett. (Mt 18,11) Hitetlen és hívő között értelmetlen minden vita. Beszélgessenek. Előítéletmentesen nyitottak legyenek a másik előtt. Őszinte érdeklődéssel hallgassák hitük vagy hitetlenségük alapját, "történetét". Hiszen mindkettőjük világnézetében vannak, lehetnek az Igazságnak szikrái, amelyet elfogadhatnak a másiktól. Sőt céljaik közül több is lehet, amely azonos cél felé irányul, azonos tetteket gyakorolnak. Például, szolidaritás a rászorultak felé. A hívő tudja, nincs joga, hogy ítélkezzék. Jézus int: ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél. A hívő hitét ajándékként éli meg. Hiszen senki nem közelíthet Istenhez, hacsak Isten nem vonzotta előbb. Lehetséges, hogy éppen az, akivel találkozott, még nem kapott hívást... Majd. S akkor... Ha a hívő "igaznak" tartja önmagát, jusson eszébe Mesterének intelme:" nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt 9,13) Sőt a keresztény emberben, akiket "arról kellene megismerni, hogy szeretettel vannak egymás iránt", szeretet kell, hogy betöltse a nem hívő felé is. Gertrud La Fort kevesek által ismert, "Az angyalok koronája" című regényében egy leány, aki hitetlen ifjúba szerelmes, így vall: " Sohasem szabad elválnunk tőle, mert távol van Istentől, hiszen Isten sem szakad el azoktól, akik távol vannak tőle, hanem ezeket kereste és szerette Krisztusban... Enziót már nem annak ellenére szeretem, hogy távol van Istentől, hanem elsősorban szeretem benne az Istentől távollévőt." - Merész szavak, de az evangéliumok bátorsága van bennük! ...................... Úgy vélem, a fentiekben válaszoltam a nemrégiben felmerült kérdésre, hogy én, aki a hitről írok, milyen magatartásra törekszem a hitetlen iránt. Válaszom még kiegészítem Sík Sándor versben megfogalmazott nézetével, szabadon idézve őt. " Szeretem a hívőket", fejet, térdet hajtanak a Szentség előtt és köztük, köztük az Isten. - "Szeretem a hitetetleneket", akik erőlködnek, hogy hinni tudjanak és tagadásukkal imádják az Istent. - "És szeretem a kételkedőket", hiszen életük imádság, "Uram, hiszek, de segíts hitetlenségemen!" -" Ó mind, mind szeretem őket,/ Csak egy van, akit gyűlölök:/ A cinikus, a röhögő. / Akinek nem szent az igazság, / És nem legnagyobb a szeretet, / Aki nem sajdul a szépség után, / És nem tiszteli az életet." - Majd folytatja a költő, hogy ilyeneknek teremtetett a Pokol. És érezni félelmét, bizonytalanságát saját gondolatai miatt, írja versének utolsó két sorát: " Az ilyen, az ilyen, ( ha van ilyen!) / Legyen örökre átkozott! " ..................... Igen, ennyi. A Bibliában is olvashatjuk Isten szavait, melyekkel a laodiceai egyháznak üzent: " Mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból." ( Jel. 3,15) Úgy vagyok én is, hogy szívesebben találkozom hitetlennel vagy hívővel, mint olyannal, aki cinikus és csak röhög, és előtte semmi sem szent.

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |