2024. március 28. csütörtök,
Gedeon napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hívő és hitetlen
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Két ember találkozik. Az egyik (lehetek pont én) azt mondja: Hiszek Istenben. A másik megjegyzi: Nincs hitem. Hogyan néznek egymásra? Ha őszinte meggyőződés az egyikben a hit, a másikban a hitetlenség, akkor kölcsönös tiszteletet adnak egymásnak, hiszen emberek és minden embert emberi méltóságukat miatt megbecsülés illeti. A hívő  hite szerint ennél többet lát: látja, hogy embertársa istenképmás! Ebből következik, hogy tisztelete mélyebb, mintha a másikban csupán az élőlények legtökéletesebbét látja.
                Bár minden hívőben oly mély lenne a hit, mint Sík Sándor ( 1889-1963) egyetemi tanárban volt, aki egyik versében leírja, hogy egy tisztelője meglátogatta. A látogató csodálatát fejezte ki tudása, költészete iránt, " csak ne mondta volna, hogy látta az Istent." A professzor hallgatott. A vendég szólt újra: " ugye nem is igaz, hogy látta, csak úgy mondja, hogy mondja." A professzor tovább hallgatott. Újra a vendég: " S most látja-e? " Ismét csönd. Majd a tudós tanár: " Igen, a szemedben barátom! "  - Mindketten hallgattak. A vendég csodálatát a döbbenet váltotta föl. Ekkora hite van mesterének? - Barátságban váltak el.
              Aki hisz, hasonlóan kellene, hogy lásson, ha hitetlennel találkozik. Az áruló Júdást Jézus így szólítja: "Barátom!" Az Őt háromszor megtagadó Péter apostolt meg sem feddi első találkozásukkor, csupán azt kérdi, háromszor: "Szeretsz te engem?" - Hívő és hitetlen találkoznak. Vajon egy hívő gondolkozhat másként, hiszen Istene, Jézus nem elítélni jött a világot, hanem megmenteni, ami elveszett. (Mt 18,11)
           Hitetlen és hívő között értelmetlen minden vita. Beszélgessenek. Előítéletmentesen nyitottak legyenek a másik előtt. Őszinte érdeklődéssel hallgassák hitük vagy hitetlenségük alapját, "történetét". Hiszen mindkettőjük világnézetében vannak, lehetnek az Igazságnak szikrái, amelyet elfogadhatnak a másiktól. Sőt céljaik közül több is lehet, amely azonos cél felé irányul, azonos tetteket gyakorolnak. Például, szolidaritás a rászorultak felé.
         A hívő tudja, nincs joga, hogy ítélkezzék. Jézus int: ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél. A hívő hitét ajándékként éli meg. Hiszen senki nem közelíthet Istenhez, hacsak Isten nem vonzotta előbb. Lehetséges, hogy éppen az, akivel találkozott, még nem kapott hívást... Majd. S akkor... Ha a hívő "igaznak" tartja önmagát, jusson eszébe Mesterének intelme:" nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt 9,13)
       Sőt a keresztény emberben, akiket "arról kellene megismerni, hogy szeretettel vannak egymás iránt", szeretet kell, hogy betöltse a nem hívő felé is. Gertrud La Fort kevesek által ismert, "Az angyalok koronája" című regényében egy leány, aki hitetlen ifjúba szerelmes, így vall: " Sohasem szabad elválnunk tőle, mert távol van Istentől, hiszen Isten sem szakad el azoktól, akik távol vannak tőle, hanem ezeket kereste és szerette Krisztusban... Enziót már nem annak ellenére szeretem, hogy távol van Istentől, hanem elsősorban szeretem benne az Istentől távollévőt." - Merész szavak, de az evangéliumok bátorsága van bennük!
      ......................
Úgy vélem, a fentiekben válaszoltam a nemrégiben felmerült kérdésre, hogy én, aki a hitről írok, milyen magatartásra törekszem a hitetlen iránt. Válaszom még kiegészítem
Sík Sándor versben megfogalmazott nézetével, szabadon idézve őt. " Szeretem a hívőket", fejet, térdet hajtanak a Szentség előtt és köztük, köztük az Isten. - "Szeretem a hitetetleneket", akik erőlködnek, hogy hinni tudjanak és tagadásukkal imádják az Istent. - "És szeretem a kételkedőket", hiszen életük imádság, "Uram, hiszek, de segíts hitetlenségemen!" -" Ó mind, mind szeretem őket,/  Csak egy van, akit gyűlölök:/ A cinikus, a röhögő. /  Akinek nem szent az igazság, / És nem legnagyobb a szeretet, / Aki nem sajdul a szépség után, / És nem tiszteli az életet." - Majd folytatja a költő, hogy ilyeneknek teremtetett a Pokol. És érezni félelmét, bizonytalanságát saját gondolatai miatt, írja versének utolsó két sorát: " Az ilyen, az ilyen, ( ha van ilyen!) / Legyen örökre átkozott! "
 
     .....................
Igen, ennyi. A Bibliában is olvashatjuk Isten szavait, melyekkel a laodiceai egyháznak üzent: " Mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból." (  Jel. 3,15) Úgy vagyok én is, hogy szívesebben találkozom hitetlennel vagy hívővel, mint olyannal, aki cinikus és csak röhög, és előtte semmi sem szent.


Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007