2025. október 14. kedd,
Helén napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....

 

1849. október 6.: a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. A tizenhármakat, az 1848-49-es szabadságharcban hősiesen küzdő magas rangú katonai vezetőit végezték ki Aradon a császár pribékjei. Rájuk emlékezünk a mai napon. ...

Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....

1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hívő és hitetlen
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Két ember találkozik. Az egyik (lehetek pont én) azt mondja: Hiszek Istenben. A másik megjegyzi: Nincs hitem. Hogyan néznek egymásra? Ha őszinte meggyőződés az egyikben a hit, a másikban a hitetlenség, akkor kölcsönös tiszteletet adnak egymásnak, hiszen emberek és minden embert emberi méltóságukat miatt megbecsülés illeti. A hívő  hite szerint ennél többet lát: látja, hogy embertársa istenképmás! Ebből következik, hogy tisztelete mélyebb, mintha a másikban csupán az élőlények legtökéletesebbét látja.
                Bár minden hívőben oly mély lenne a hit, mint Sík Sándor ( 1889-1963) egyetemi tanárban volt, aki egyik versében leírja, hogy egy tisztelője meglátogatta. A látogató csodálatát fejezte ki tudása, költészete iránt, " csak ne mondta volna, hogy látta az Istent." A professzor hallgatott. A vendég szólt újra: " ugye nem is igaz, hogy látta, csak úgy mondja, hogy mondja." A professzor tovább hallgatott. Újra a vendég: " S most látja-e? " Ismét csönd. Majd a tudós tanár: " Igen, a szemedben barátom! "  - Mindketten hallgattak. A vendég csodálatát a döbbenet váltotta föl. Ekkora hite van mesterének? - Barátságban váltak el.
              Aki hisz, hasonlóan kellene, hogy lásson, ha hitetlennel találkozik. Az áruló Júdást Jézus így szólítja: "Barátom!" Az Őt háromszor megtagadó Péter apostolt meg sem feddi első találkozásukkor, csupán azt kérdi, háromszor: "Szeretsz te engem?" - Hívő és hitetlen találkoznak. Vajon egy hívő gondolkozhat másként, hiszen Istene, Jézus nem elítélni jött a világot, hanem megmenteni, ami elveszett. (Mt 18,11)
           Hitetlen és hívő között értelmetlen minden vita. Beszélgessenek. Előítéletmentesen nyitottak legyenek a másik előtt. Őszinte érdeklődéssel hallgassák hitük vagy hitetlenségük alapját, "történetét". Hiszen mindkettőjük világnézetében vannak, lehetnek az Igazságnak szikrái, amelyet elfogadhatnak a másiktól. Sőt céljaik közül több is lehet, amely azonos cél felé irányul, azonos tetteket gyakorolnak. Például, szolidaritás a rászorultak felé.
         A hívő tudja, nincs joga, hogy ítélkezzék. Jézus int: ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél. A hívő hitét ajándékként éli meg. Hiszen senki nem közelíthet Istenhez, hacsak Isten nem vonzotta előbb. Lehetséges, hogy éppen az, akivel találkozott, még nem kapott hívást... Majd. S akkor... Ha a hívő "igaznak" tartja önmagát, jusson eszébe Mesterének intelme:" nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt 9,13)
       Sőt a keresztény emberben, akiket "arról kellene megismerni, hogy szeretettel vannak egymás iránt", szeretet kell, hogy betöltse a nem hívő felé is. Gertrud La Fort kevesek által ismert, "Az angyalok koronája" című regényében egy leány, aki hitetlen ifjúba szerelmes, így vall: " Sohasem szabad elválnunk tőle, mert távol van Istentől, hiszen Isten sem szakad el azoktól, akik távol vannak tőle, hanem ezeket kereste és szerette Krisztusban... Enziót már nem annak ellenére szeretem, hogy távol van Istentől, hanem elsősorban szeretem benne az Istentől távollévőt." - Merész szavak, de az evangéliumok bátorsága van bennük!
      ......................
Úgy vélem, a fentiekben válaszoltam a nemrégiben felmerült kérdésre, hogy én, aki a hitről írok, milyen magatartásra törekszem a hitetlen iránt. Válaszom még kiegészítem
Sík Sándor versben megfogalmazott nézetével, szabadon idézve őt. " Szeretem a hívőket", fejet, térdet hajtanak a Szentség előtt és köztük, köztük az Isten. - "Szeretem a hitetetleneket", akik erőlködnek, hogy hinni tudjanak és tagadásukkal imádják az Istent. - "És szeretem a kételkedőket", hiszen életük imádság, "Uram, hiszek, de segíts hitetlenségemen!" -" Ó mind, mind szeretem őket,/  Csak egy van, akit gyűlölök:/ A cinikus, a röhögő. /  Akinek nem szent az igazság, / És nem legnagyobb a szeretet, / Aki nem sajdul a szépség után, / És nem tiszteli az életet." - Majd folytatja a költő, hogy ilyeneknek teremtetett a Pokol. És érezni félelmét, bizonytalanságát saját gondolatai miatt, írja versének utolsó két sorát: " Az ilyen, az ilyen, ( ha van ilyen!) / Legyen örökre átkozott! "
 
     .....................
Igen, ennyi. A Bibliában is olvashatjuk Isten szavait, melyekkel a laodiceai egyháznak üzent: " Mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból." (  Jel. 3,15) Úgy vagyok én is, hogy szívesebben találkozom hitetlennel vagy hívővel, mint olyannal, aki cinikus és csak röhög, és előtte semmi sem szent.


Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007