 | | | 2025. július 17. csütörtök, Endre, Elek napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Archívum - Irodalmi szarkák | | 
Igazságtalan lennék a modern korral, ha azt írnám, hogy az irodalmi szarkák „csodálatos mód” elszaporodtak. Mert minden kornak megvannak a szarkái. Elég csak Egon Friedellnek azon szellemes megjegyzésére utalnunk, hogy az emberiség kultúrtörténete lopások története. Bár Friedell a valódi teremtőket értette a jó tolvajokon, akik olyanok voltak, mint a természet, s nem reprodukáltak, hanem egy fokkal magasabbra emelték csodált elődeik munkásságát. Humuszai voltak azon magoknak, melyet korábbi korok adtak át. A valódi irodalmi szarkák másfajták. Náluk hiányzik az, amit Henri Bergson úgy nevezett: élan vital. Sunyi irigységgel vagy öntudatlan nagyképűséggel vesznek el, s rontanak le mindent, amihez hozzáérnek. Ők csorgatják a világba a kultúrtörténet salakanyagát.
Az első ismert, de meglopott alak - Martialis -, a sok dévaj és erotikus epigramma szerzője egy igazi latin nagyság volt, akinek ismertségét nem remekműveinek felismerése, hanem azok arcátlan ellopása adta. Ő volt és maradt az egyetlen modern római a modernitással tüntető jelenkorban is. Epigrammáit irigy és néma csodálattal leste és másolta kora, arany pénzeit suta és színtelen garasokká kalapálta együgyű kortársainak gátlástalan hada. Tehát ő volt az, akit megloptak, s a meglopott megteremtette azt az allegóriát, mely azóta minden törvénykönyv egyik alaptétele. Plagiarius. Ez volt az a kifejezés, mely közel kétezer éve az irodalmi szarkákat jelenti, Martialisnál az olyan embert, aki ellopja más gyermekét.
A tolvaj lélektanához hozzátartozik, hogy dicsőségre vágyik. Nem az alkotás szépségét akarja, hanem a csillogás kétes fényeit. Önmutogató, aki mindenre képes azért, hogy észrevegyék. Nemhiába írta a legnagyobb teremtők egyike, Vörösmarty:
„Bors, hogy munkáját jól adta ki, szerte dicsekszik. Szemtelen! aki lopott, rejteni szokta javát.” (A Plagiarius)
Vörösmarty az irodalmi szarka tökéletes kórképét adja, olyan emberét, akit a külsőségek a legnagyobb becstelenségig űznek.
A XIX. század igen közkedvelt, ugyanakkor rendkívül kártékony műfajának megteremtője az a Sir Arthur Conan Doyle, akit a modern irodalomkutatás plágiummal vádol. Híres-hírhedt regénye, A sátán kutyája, melynek elfogadottságát köszönheti, valójában egy egészében elorzott történet, ha hihetünk Patrick Garrick-Steele-nek, aki nem irodalmár, hanem pszichológus. Garrick-Steele odáig megy, hogy a váratlanul, harmincas éveinek derekán járó Fletcher Robinsonnak tulajdonítja az egész történetet, melyet az ihlethiányban szenvedő Doyle egyszerűen ellopott. Hogy a csalás ki ne derüljön, az orvosi praxissal bíró Doyle megmérgezte Fletcher Robinsont. Doyle álszent módon még azt is megengedte magának, hogy a könyv címe alá a következő hivatkozást illesztette: „A történet alapötlete barátomtól, Mr. Fletcher Robinsontól származik, aki mind a cselekmény általános szövésében, mind a helyi részletek kidolgozásában igen sokat segített."
„Ismétlem: csak emlékezetből jegyeztem a Faludi kötetének margójára a megfelelő Ady-verseket és Ady-sorokat. Nagyon sok minden van még azon a margón, amit elhagytam. Minek leleplezni a többit is? Nem érdemes. Nem valami híres ember plagizált, nem nagy eset az egész, hiszen kívülem valószínűleg alig fogja valaki elolvasni e kötetet” – írja Szabó Lőrinc a Nyugat 1922. év 4. számában Faludi Imre Grál sereg-szemle című kötetéről. E cikkben Szabó megmutatja, hogy a tolvaj nemcsak azzal lop, hogy kifejezéseket, hangulatokat tulajdonít el, hanem akár egész sorokat egy-egy szó megváltoztatásával fosztogat. És hiába variálja át a szavak sorrendjét, azzal csak összetöri az eredeti kristályszerkezetét, s helyette csak ormótlan ragasztásokat ad. „Mert én végigolvastam az egészet, nagy és őszinte csodálkozással. Csodálkoztam: hát nem tudta Faludi Imre, hogy a legszemérmetlenebb módon lopja Adyt? Lehetetlen, hogy tudta volna, hiszen akkor igyekezett volna leplezni a tolvajlást. Vagy egyszerű és megbocsátható Ady-hatásnak képzelte Ady technikájának, szavainak, címeinek, témáinak, sorainak és egész verseinek átvételét? Erős Ady-hatás, de még mindig csak hatás volna, ha csak elszórtan fordulnának elő verskönyvében a bánat-óra, kincs-madár, álom-virág, csók-virág, csók-halál, remény-gálya, rózsa-harc hőse, Tegnap-legények, Mélyén a titkoknak, Magunk vallomása, A mi nászunk, magyar ugar stb. kifejezések. De Faludi Imre nem csak részleteket lop, neki az egész kincs kell, az Ady-szavakkal együtt megjön az Ady-póz is, Faludi is perc-emberekkel, törpe fajankókkal küzd, mint a Muszáj-Herkules a Tökmagjankókkal, sirályként süvölti dalait, nyugat felé száll, ő a kóbor álmok hegedőse és az új vizek büszke hőse, akit új horizontok csalogatnak és aki, mikor ifjú álcák ifjú csókra vágynak, eltakarja vén szatírarcát.”
Lord Alfred Douglas Oscar Wilde és én című művében (magyarra Kosztolányi Dezső fordította) Wilde-ot azzal támadja, amivel a korabeli sajtó, mely szerint Wilde plágiumot követett el. Douglas, aki Wilde homoszexuális barátja, társa, alkotótársa és múzsája is volt egyben, több részlettel is bizonyítja, hogy Wilde versei formában, tartalomban nagyon hasonlítanak Tennyson In memoriam című ciklusához. Kétségtelenül igaz az állítás, bár ebben az esetben Wilde menthető, hiszen ajánlással is elismeri a másolást, valamint Wilde később kinövi zsenge korának gyengeségeit. És hiába ír andersenes meséket, hiába hasonlít Balzac Szamárbőr című regényéhez motívumában a Dorian Gray, Wilde önálló és hatalmas erejű művésszé nőtte ki magát, aki sohasem szégyellte, hogy Walter Pater és John Ruskin esztétikáján, Scribe színművein és Andersen meséin építette fel saját művészetét. Mert ez a művészet tovább burjánzott, kiteljesedett, autonómmá vált.
A leghíresebb és legarcátlanabb irodalmi szarka Doyle mellett T. S. Eliot volt. 1922-ben jelent meg Az átok földje (The Waste Land) című nagyhatású költeménye magányról és az emberi lélek kiüresedéséről. Noha Eliot lelke volt olyan üres, hogy ellopta Madison Cawein 1913-ban írt Az átok földje (The Waste Land) című művét, melynek a címbeli egyezése mellett számtalan alakzat- és képbeli hasonlóság található. Arról nem is beszélve, hogy Eliot Baudelaire-t és az angol reneszánsz költőket, így Shakespeare-t és Spensert is arcpirító módon fosztogatta. Ezekután ki mástól is származhat az irodalomtörténet legaljasabb gondolata, mint T. S Eliottól: „A jó költő kölcsönvesz, nagyszerű lop."
H.G. Wells nemcsak akkor került gyanúba, mikor megírta Jules Verne Utazás a Holdban/ Utazás a Hold körül című regényének mintájára az Emberek a Holdban című művét. Sokkal artikuláltabb volt a botrány, mikor Wells és kiadója került az újságok reflektorfényébe.
1918-ban egy kanadai történész, Florence Deeks, elküldte A világtörténelem szerkezetének regénye (The Web of the World's Romance) című művét egy angol kiadónak. A történészhölgy művét a kiadó elutasította. Alig két évvel később azonban Wellsnek megjelent ma is megbescült és hatalmas erejű remekműve A történelem körvonalai (The Outline of History) címmel, amely kísértetiesen hasonlított Florence Deeks művére. Nemcsak a címbéli és tartalmi egyezések figyelhetők meg, hanem a mű egész koncepciója a kanadai professzorasszony művét utánozta. A hatalmas botrányt hatalmas per követte, melyet Wells és a kiadója nyert meg. Miért fontos a kiadó ebben a történetben? Mert a két mű ennél a kiadónál találkozott, hogy majd Wells arassa le a nagy gondolat nagy dicsőségét.
A legelső magyar példa a köztudatban Iliász-pörként elhíresült plágium volt. Ez azért különös, mert sokszor értetlenséget vált ki a szellemi tulajdon bizonyos eseteinek ellopása. Ebben az esetben a fordítás okozta a problémát. Kazinczy korában a kevésszámú fordítást még nem tartották kongeniális vagy autentikus műnek, hanem csak az eredeti halvány és pragmatikus változatának. Ezért nem értette Kazinczy Kölcsey felháborodását, mikor egy Vályi Nagy Ferenc nevű görög irodalmat és magyar nyelvészetet oktató professzor Homérosz- fordításában egyszerűen beleszőtte Kölcsey már készen levő Iliász-fordításrészleteit. Kazinczy számára csak Homérosz volt fontos, míg Kölcseyt fájón érintette az, hogy a fordítói szívet és szellemet ez a fajta hűvösség semmibe vette.
Irodalmunk egyik legarcátlanabb tolvaja Hugo Károly volt, ez az igazi világpolgár, aki nemcsak szellemét, szokásait, nyugtalanságait, hanem tolvajlási szokásait is nemzetközivé dagasztotta. A romantika egyik jelentős színpadi szerzője, aki bár rosszul beszélt magyarul, pöffeszkedő, öntelt és rendkívüli módon kellemetlen figurája ennek a kornak, mégis jelentős sikereket ért el a színpadon. Egy alkalommal megszellőztették (talán Jókai felbíztatására), hogy legsikeresebb műve a Bankár és báró valójában egy Bazancourt-novella ellopása. Hugo Károly védekezése a mindenkori szarkák védekezése volt. Azt állította, hogy nem olvasta az eredeti darabot. Később úgy magyarázkodott, hogy Herman Meyer nevű barátja lefordította ezt a novellát német nyelvre, el is mondta neki a történetet, s mivel nagyon megragadta a téma és a cselekmény, ezért a műfaji sajátosságok és azok különbözősége miatt írta meg darabját.
A jelenkor, ahogy a múlt is, tele van irodalmi szarkákkal, akik öntelten és hiún olvasztják be mások erényeit saját kezdetleges vagy középszerű firkálmányaikba. Az igazi nagyság valóban talaj, melyben mások nagysága újabb nagysággá emelkedik, szaporodik. Katona Bánk bánjában közel kétszáz sor Veit Weber művéből való átfordítás. Szerb Antal írja, hogy a szikár, vizenyős német szöveg miként emelkedik a magyar nyelvű dikció csodájává.
Nem csak az ellopott mű a szörnyszülött, hanem a tolvaj is. Műve torzó, olyan, mint Frankenstein doktor elborzasztó teremtménye: más és más emberi szervekből összefércelt lélektelen organizmus. Ahogy Egon Friedell írja csodálatos könyvében az újkori kultúráról: „… minden plágium saját magának bírája. Rajta lebeg az az átok, mely örömtelen birtokká változtat minden lopott jószágot. (…) A természet nem engedélyez tisztességtelen üzleteket…”
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |