2024. március 28. csütörtök,
Gedeon napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Iskolai élet Tormay Cécile szellemében
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


Valaha iskoláinkban virágzó önképzőkörök működtek, színvonalas kulturális estekkel. Ezek során is a nagybetűs Életre készültek a félig gyermek, félig felnőtt növendékek.

Kezemben a leánynevelő budapesti Ranolder Intézet 1943-ban megjelent jubileumi emlékkönyve, amelyből arról értesülünk, hogy Tormay Cécile Önképzőkör működött a neves intézményben.


Négy szakosztálya volt: nevelési-szociális, természettudományi, művészeti és magyar irodalmi-történelmi. A nevelési jelmondata ez volt: „Jobbá leszek és másokat is jobbá teszek.” Hármas gondolat vezérelte a leánytanulókat ebben: mit, mikor, hogyan kell tennünk, hogy helyes és szép legyen? Milyen a jó példa jelentősége, a tanítói hivatás áldozata és öröme, melyek magyar értékeink s a magyar lelkiség erőforrásai. Kiállításokat rendeztek, előadásokat tartottak: „Érdekes képgyűjteményt, táblázatokat készítettek néhányan a fejlődő gyermekről.” Példáéul Mezőkövesd népi értékeiről vagy Zsitvabesenyő népszokásairól.

A természettudományi szakosztály működése sem volt akárminő: „Tanulságos időszerű gyűléseink a következő tárgyak köré csoportosultak: A fényképezés művészete. Bepillantás a csillagok világába. A repülőgép szerepe aí modern ember életében. Herman Ottó. A budai hegyek növényzete. Mindegyik kérdést több oldalról, behatóan feldolgozták, itt-ott filmmel élénkítették, s egy-egy ügyesen megválogatott költeménnyel tették változatossá a műsort. A kiállításra érdekes szemléltető táblákat készítettek a tagok a következő kérdésekről: Hány leadóállomást hallgat Európa 1 000 000 rádió-előfizetője? Az elektromágneses hullámok skálája. A hírszolgálat fejlődése. Villamosság a háztartásban. A fizika története számokban, képekben. Néhányan dicséretre méltó mag-, rügy-, kéreg-, rovargyűjteménnyel gazdagították szertárunkat.”

A művészeti szakosztályban a leányok ismertették Bach, Schubert, Schumann, Holbein, Rembrandt és Guido Reni életét, művészetét, az újkori magyar művészet világából a szolnoki művésztelepet. „Legszebb gyűléseink egyikének tárgya volt »Az Annuntiatio a művészetben«. Erre vendégül láttuk az önképzőkör minden tagját. A gyűlés jól szemléltette, hogyan ihlette meg a csodálatos esemény a keresztény művészek lelkét, kezdve a katakombák együgyű, de őszinte művészetétől a mai kor túlfinomult, a formákban oly gazdagon válogató művészetéig. Minden bemutatott képet egy korabeli kórusművel kísértünk s tettük még kifejezőbbé.” Gyakoriak voltak továbbá a növendékek múzeumlátogatásai.

Végül a magyar irodalmi és történelmi szakosztály sem maradt el a többitől: „Októberi érdekes gyűlésünk a Balaton költészetével ismertetett meg bennünket.” Más alkalommal pedig Sík Sándor tiszteletére rendezett díszgyűlést. De volt más is. 

„Tavasszal nagyarányú levelezést folytatott az önképzőkör. Azzal a szerény kéréssel fordultunk élő nagyjainkhoz, hogy jubileumunk évében néhány soros emlékkel örvendeztessenek bennünket. Kimondhatatlan örömmel fogadtuk íróink, költőink megható leereszkedését.” 

Harminckét bejegyzés született. Csak kettőt idézek:

„Azt az utat választottam, hogy tanítsam az időszerűt és az időtlent, de egységben a kettőt, mint ahogy példázza azt minden eszme és a nemzet, melynek félarca időszerű s a másik időtlen, de egy és oszthatatlan a kettő örökre.” (Tamási Áron)

„Nincs szebb és felelősségteljesebb hivatás ebben a hazában, mint fiatal magyar lelkeket nevelni Istennek tetsző és nemzetnek hasznos életre. A mai fölbolydult világ benyomásaitól szédelgő gyermeki lelkekben összhangot teremteni Isten és nemzet fogalmai között oly magasztos hivatás, mely apostollá és költővé változtatja az embert. A hivatását hűséggel betöltő magyar tanítónő a magyar jövendő édesanyja. Meghatott szeretetem kíséri mindég azokat, kik ezt a hivatást lelkesen és bátran vállalni merik.” (Wass Albert)

Más világ volt, nagyon más világ az akkori, mint a mai. Hol vannak ma ugyanis az önképzőkörök? Tanulhatnánk pedig az imént részletezett múltból. Akkor még ilyen volt az iskolai élet Tormay Cécile szellemében.





Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007