 | | | 2026. augusztus 11. kedd, Zsuzsanna, Tiborc napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeressük népmeséinket! | | 
Szeressük népmeséinket, melyek többet elárulnak természetünkről,
mint általában a (mégoly egzakt) tudományok, ne viszolyogjunk tőlük, hiszen
azok nem holmi avítt emlékek, az életet múzeumnak tekintő szobatudós
néprajzosok kedvencei, hiszen ha csak egy kicsit is beléjük mélyedünk, olyan
világ tárul elénk, mely felett, Wass Albert szavaival, valóban őrködik a
nagybetűs Rend.
A
két világháború közti népi mozgalomnak lehettek ugyan súlyos fogyatékosságai,
azonban elévülhetetlen érdeme, hogy ennek felismerésére eljutva, döntően
hozzájárult népi műveltségünk tárgyi emlékeinek módszeres összegyűjtéséhez,
amelyre égető szükség volt, hiszen (amint ennek élharcosáról, Györffy Istvánról
írt méltatásában (A magyar kultúrpolitika, 1944) Kanyar József írja) addigi
oktatásunk, tudományunk és nyomukban a köztudat primitívnek, pusztainak,
ázsiainak tartva megvetett mindent, ami őseink hagyománya volt, így
„hagyománykincsünk ápolása helyett a nyugat-európai iskolázás és könyvműveltség
lidércfénye csábított bennünket”, különösen is a faluközösségekkel szemben az
idegen szokások átvételére sokkal inkább hajlamos, közösségbe nem zárt városi
munkás vagy úri rétegeket, magát a középosztályt, amelynek jeleként „iskolás
gyermekeinknek mindenféle: latin, német, görög, angol, francia, olasz
szószedetük volt, magyar azonban sohasem: nem törődtünk komolyan a magyar
nyelvvel, megelégedtünk idegen módra elkészített grammatikákkal, ahelyett, hogy
végre a külföldi nyelvtanok paradigmáitól függetlenül és általuk nem
befolyásolva, tisztáztuk volna a magyar nyelv törvényszerűségeit”.
Ehhez és általában eleink joggal megirigyelt észjárásának megismeréséhez talán
a legjobb vezérfonalat népmeséink, kiváltképpen a székelységéi adják,
mindenekelőtt Kriza János (1811-1875) erdélyi unitárius püspök hangyaszorgalommal
készült népköltési gyűjtése (Vadrózsák, 1863), amelyből azonnal ráismerünk a
székelység világképteremtő mitologikus gondolkodásmódjára, furfangos-csavaros
észjárására (ennek jegyeként arra, hogy mindenre tud „kádenciát mondani”, azaz
megfelelni, éspedig olyan talpraesetten, hogy hallgatóját egyértelmű
elismerésre készteti), melyek bizony többet elárulnak nemcsak az ő
természetükről, hanem általában népünkéről, mint általában a (mégoly egzakt)
tudományok.
Ennek bizonyságául Kriza közöl például egy öreg pásztortól, Vig Katona
Balázstól általa hallott udvarhelyszéki népmesét, melyben a csavaros eszű ördög
magával akart vinni egy szegény székely koldust, s megegyeztek abban, hogy
kilenc kérdést tesz fel a koldusnak, s ha nem tud felelni mindre, akkor magával
viszi, ha pedig tud, akkor élni hagyja: a koldus ebbe bele is egyezett s erre
az ördög kérdezni kezdte:
„Mi van a világon a mi csak Egy?
A kúdus azt feleli: Egy Isten van az égbe, egy nap van az égön, egy feje van
mindön embörnek.
Az ördög: Tudsz-é mondani valamit a Kettőre?
A kúdus: A kinek két ép látó szöme van, a szöröncsés embör, mindönt tisztán
láthat a nap alatt.
Az ördög: Mit tudsz mondani neköm a Háromra?
A kúdus: A mejik házon három ablak van, az elég világos.
Az ördög: Hadd ha’jam mit mondassz a Négyre?
A kúdus: Négy kerék elég egy szekérbe, több nem is kell.
Az ördög: Hát valamit tudsz-e mondani az Ötre?
A kúdus: Öt kézúj elég egy kardnak a markolattyára.
Az ördög: Mongy valamit immán a Hatra?
A kúdus: A kinek jó hat ökre van, szánthat, vethet, boronálhat, erdőlhet a más
segittsége né’kül is.
Az ördög: Nem hiszem, hogy tudnál valamit mondani a Hétre?
A kúdus: A kinek hét leánya van, annak főhet a feje, mig rendre mind a hetet jó
heré férhöz adhassa.
Az ördög: Mongy valamit most a Nyóczra?
A kúdus: A kinek nyócz asztaga van a csű’kerbe, a nem szorul másra kinyér
dógába.
Az ördög: Hát utójára mit mondassz a Kilenczre?
A kúdus: A kinek kilencz szalonnája van a hijjába, nem fut a szomszédba
pörgölnivalóér’.”
Az ördög el is álmélkodott, milyen esze van ennek az egyszerű koldusnak,
amiért, vele ellentétben, mindenre tud kádenciát mondani, így aztán
megszégyenülten visszament a pokolba, meghagyva lakóinak mérgében, hogy ne
küldjék őt többé a székelyek közé, mert azoknak az eszén még ő sem tud
túljárni.
Szeressük hát népmeséinket, melyek többet elárulnak természetünkről, mint
általában a (mégoly egzakt) tudományok, ne viszolyogjunk tőlük, hiszen azok nem
holmi avítt emlékek, az életet múzeumnak tekintő szobatudós néprajzosok
kedvencei, hiszen ha csak egy kicsit is beléjük mélyedünk, olyan világ tárul
elénk, mely felett, Wass Albert szavaival, valóban őrködik a nagybetűs Rend. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |