2026. július 15. szerda,
Henrik, Roland napja.
Kalendárium

 

Július (Ősi magyar nevén, Áldás hava) az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi.
...

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 A légszebb felvétele Beethoven hegedűversenyének.

Karajan felfedezettje a volt a hetvenes évek közepén a kiskamasz Mutter, kinek koraérettsége és művészi érzékenysége megragadta az idős Mester figyelmét. Mindenben támogatta a fiatal lány művészi fejlődését, s Karajan jól számított, hiszen Gedda, Janowitz vagy Freni esetében is jól tévedhetetlennek bizonyult. Ma Mutter a legnagyobb hegedűjátékos ebben a nem könnyű mezőnyben.

...

"Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek.
...

A Képzet

Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...

Szerb Antal testamentuma is lehetne ez a válogatás, melyben a világirodalom nagy alkotásainak eredetijét és kitűnő  magyar fordításait olvashatjuk.

Szerb Antal mindannak ellenére, hogy piarista neveltetésben részesült, hogy keresztapja Prohászka Ottokár püspök volt és mélyen katolikus hitű, fenyegetve érezte magát, s rendszeresen munkaszolgálaton kellett megjelennie.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Jóvátehető-e a magyarság folytonos gyalázása?
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Költői a kérdés, nagyon jól tudom. Mégis fel-felmerül bennem, és mindazokban, akiknek untig elegük van abból, hogy ha kinyilvánítjuk létigazságainkat, azonnal megkapjuk a megszokott stigmákat: irigyek, szeretetlenek, gőgösek vagyunk.

Vajon belegondolnak-e abba ez ekként fogalmazók, hogy a „merjünk kicsik lenni” szlogen hirdetésével mekkora kárt okoznak? Vajon tudják-e, hogy kicsit konkrétabb legyek, mekkora bűnt követnek el Istennek ama szolgái, akik szeretet és alázat nélkülinek vallják mindazokat, akik nemzeti megmaradásunkért, erkölcsi tartásunkért napról napra kiállnak a nyilvánosság előtt, akik a bűnt bűnnek, az erényt erénynek nevezik, és a bűnösöket egyértelműen megbélyegzik – természetesen nem származásuk, hanem kizárólag cselekedeteik miatt?

Nemrég egy – amúgy hitehagyott – atya szapulni kezdett engem, mondván, publicisztikáimban, előadásaimban szeretetlen vagyok, hogy soraimat nem a magyarság szeretete, védelme, hanem csupán az arra rátörők szimpla gyűlölete vezérli. Nem, nem replikáztam erre, elvégre negyvennégy évvel a hátam mögött sok egyéb mellett egyet holtbiztosan megtanultam: csak értelmes emberekkel lehet vitatkozni. Ha nem az az illető, legjobb elkerülni, még ha Isten szolgája is.

Eszembe is jutott erről rögvest egy régimódi történet:

„Halálos ágyán feküdt a jámbor férfi, mikor János nevű szomszédja szomorúan és szégyenkezve lépett a szobába s így szólt hozzá: „Imént hallottam, hogy rossz bőrben vagy. Nem engedhetlek hazatérni, amíg lelkiismeretemen nem könnyítek: Te tudod, hogy miről van szó. Többször engedtem a csábításnak és rosszat beszéltem rólad. Nem mondtam rossz szándékkal, de bűnös kielégülést éreztem mellette, mivel hogy te jámbor ember vagy. Hogy téged ezzel nagyon megszomorítottalak és ártottam is neked, jól tudom. De most igazán szívemből bánom. Meg tudsz bocsátani?” A beteg meghatottan hallgatta és így felelt: „Igen János, szívből megbocsátok neked, bár nagy bánatot okoztál nekem. Ami elmúlt, elmúlt. Örülök, hogy beláttad igazságtalanságodat. Tehát, mint mondom, megbocsátottam. De mégis volna egy kívánságom. „Mi az?”, felelte János, „mindenre kész vagyok!” „Azt kívánom, vedd a párnámat, menj fel vele a templomtoronyra és ott ürítsd ki”. A jelenlevők csodálkozva néztek egymásra, felesége lehajolt hozzá és még egyszer megkérdezte, vajon csakugyan ezt akarja-e mondani; határozott fejbólintással felelt, hogy igen., ezt! János tehát hozzálátott ennek a különös megbízásnak teljesítéséhez. Felment a templom tornyára, kirázta a pelyheket a párnatokból, melyek a szél irányában azonnal szerteröpködtek. Azután az üres párnahéjjal visszatért. „Köszönöm”, mondá a beteg, „de most még egyet kérek, azután egészen meg leszek elégedve. Fogd ezt a párnahéjat, menj, gyűjtsd bele az összes tollakat, melyeket kiszórtál, amíg ismét egészen megtelik”. János kérdőleg nézett a betegre. De csakhamar lesütötte fejét, megértette a leckét. „Lásd”, mondá a beteg, „ilyen a rágalmazás. A szókat gyorsan kimondjuk, azok messzire eljutnak, lehetetlenség őket ismét befogni. Ha a baj megtörtént, jóvátenni többé nem lehet. Harag és keserűség nélkül válok el tőled, de a jövőben fékezd a nyelvedet és segítsen meg ebben az Úr.”.

(Farkas Edith S. M.: Missziós útravalók. I. köt. Budapest, 1925. Szociális Missziótársulat-Apostol Nyomda Rt. 37-39. old.)

Nos azzal, hogy az engemet gyűlöletkeltéssel vádoló, vagyis megrágalmazó atya amúgy pont e történetet olvasta a fejemre, csak lelki kificamodását bizonyította. Mindezt természetesen nem egyéni sérelemből osztottam meg, hanem csupán azért, hogy rámutassak ezúttal is arra, az ördögnek mennyi arca van. Nemcsak liberális vagy kommunista lehet az. Könnyfakasztóan ájtatoskodónak, „ultrakonzervatív”-nak látszó is lehet – megbízói óhajából.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007