 | | | 2025. augusztus 31. vasárnap, Erika, Bella napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Tóth Árpád első, 1913-ban megjelent kötete az érett és kiforrott művészt mutatja meg a legcsodálatosabb elégiák hangján. Tóth Árpád múlásszimfóniájaként is lehetne jellemezni ezt a kötetet, melyek közül nem hiányozhat az őszi tájak, az esti hangulatok mellett a korán feltűnő betegség iszonyata sem. De itt olvashatjuk Ady Endréhez szóló elégiába hajló ódáját és a Mddő órán döbbenetes hangjait is... ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Jóvátehető-e a magyarság folytonos gyalázása? | | 
Költői a kérdés, nagyon jól tudom. Mégis
fel-felmerül bennem, és mindazokban, akiknek untig elegük van abból, hogy ha
kinyilvánítjuk létigazságainkat, azonnal megkapjuk a megszokott stigmákat:
irigyek, szeretetlenek, gőgösek vagyunk.
Vajon belegondolnak-e abba ez ekként
fogalmazók, hogy a „merjünk kicsik lenni” szlogen hirdetésével mekkora kárt
okoznak? Vajon tudják-e, hogy kicsit konkrétabb legyek, mekkora bűnt követnek
el Istennek ama szolgái, akik szeretet és alázat nélkülinek vallják mindazokat,
akik nemzeti megmaradásunkért, erkölcsi tartásunkért napról napra kiállnak a
nyilvánosság előtt, akik a bűnt bűnnek, az erényt erénynek nevezik, és a
bűnösöket egyértelműen megbélyegzik – természetesen nem származásuk, hanem
kizárólag cselekedeteik miatt?
Nemrég egy – amúgy hitehagyott – atya szapulni kezdett engem,
mondván, publicisztikáimban, előadásaimban szeretetlen vagyok, hogy soraimat
nem a magyarság szeretete, védelme, hanem csupán az arra rátörők szimpla
gyűlölete vezérli. Nem, nem replikáztam erre, elvégre negyvennégy évvel a hátam
mögött sok egyéb mellett egyet holtbiztosan megtanultam: csak értelmes emberekkel lehet
vitatkozni. Ha nem az az illető, legjobb elkerülni, még ha Isten
szolgája is.
Eszembe is jutott erről rögvest egy régimódi történet:
„Halálos ágyán feküdt a jámbor férfi, mikor János nevű
szomszédja szomorúan és szégyenkezve lépett a szobába s így szólt hozzá: „Imént
hallottam, hogy rossz bőrben vagy. Nem engedhetlek hazatérni, amíg
lelkiismeretemen nem könnyítek: Te tudod, hogy miről van szó. Többször engedtem
a csábításnak és rosszat beszéltem rólad. Nem mondtam rossz szándékkal, de
bűnös kielégülést éreztem mellette, mivel hogy te jámbor ember vagy. Hogy téged
ezzel nagyon megszomorítottalak és ártottam is neked, jól tudom. De most igazán
szívemből bánom. Meg tudsz bocsátani?” A beteg meghatottan hallgatta és így
felelt: „Igen János, szívből megbocsátok neked, bár nagy bánatot okoztál nekem.
Ami elmúlt, elmúlt. Örülök, hogy beláttad igazságtalanságodat. Tehát, mint mondom,
megbocsátottam. De mégis volna egy kívánságom. „Mi az?”, felelte János,
„mindenre kész vagyok!” „Azt kívánom, vedd a párnámat, menj fel vele a
templomtoronyra és ott ürítsd ki”. A jelenlevők csodálkozva néztek egymásra,
felesége lehajolt hozzá és még egyszer megkérdezte, vajon csakugyan ezt
akarja-e mondani; határozott fejbólintással felelt, hogy igen., ezt! János
tehát hozzálátott ennek a különös megbízásnak teljesítéséhez. Felment a templom
tornyára, kirázta a pelyheket a párnatokból, melyek a szél irányában azonnal
szerteröpködtek. Azután az üres párnahéjjal visszatért. „Köszönöm”, mondá a
beteg, „de most még egyet kérek, azután egészen meg leszek elégedve. Fogd ezt a
párnahéjat, menj, gyűjtsd bele az összes tollakat, melyeket kiszórtál, amíg ismét
egészen megtelik”. János kérdőleg nézett a betegre. De csakhamar lesütötte
fejét, megértette a leckét. „Lásd”, mondá a beteg, „ilyen a rágalmazás. A
szókat gyorsan kimondjuk, azok messzire eljutnak, lehetetlenség őket ismét
befogni. Ha a baj megtörtént, jóvátenni többé nem lehet. Harag és keserűség
nélkül válok el tőled, de a jövőben fékezd a nyelvedet és segítsen meg ebben az
Úr.”.
(Farkas Edith S. M.: Missziós útravalók. I. köt. Budapest,
1925. Szociális Missziótársulat-Apostol Nyomda Rt. 37-39. old.)
Nos azzal, hogy az engemet
gyűlöletkeltéssel vádoló, vagyis megrágalmazó atya amúgy pont e történetet
olvasta a fejemre, csak lelki kificamodását bizonyította. Mindezt természetesen
nem egyéni sérelemből osztottam meg, hanem csupán azért, hogy rámutassak ezúttal
is arra, az ördögnek mennyi arca van. Nemcsak liberális vagy kommunista lehet
az. Könnyfakasztóan ájtatoskodónak, „ultrakonzervatív”-nak látszó is lehet –
megbízói óhajából. |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |