 | | | 2026. október 27. kedd, Szabina napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs. Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Aki kultúránkat ápolja, honunkat menti | | 
Az oktatás- és nevelésügy
valaha nemzetstratégai szempontból kiemelt ágazat volt. A „kiművelt emberfők
sokaságá”-ról álmodó Széchenyi vetése mintha beérett volna a két világháború
között. Van, illetve volna hová nyúlni tehát napjainkban is.
Gróf
Klebelsberg Kunó itt jön a képbe. Sokszor emlegetjük a nevét, ami nem baj, az
viszont annál inkább, hogy legtöbbször csak a – nevét. A „létező szocializmus”
koponyazsugorító évtizedei során gúnyosan azt emlegették vele kapcsolatban –
már ha egyáltalán szóba került a neve –, hogy a „kultúrfölény” nacionalista,
sőt soviniszta hagymázával altatta el a társadalom lelkiismeretét.
Akkortájt már a „fényes szellők” nemzedéke fújdogált, ami
mindent elsöpört volna, ami régi világunkból nemesi, polgári, netán arisztokrata
örökség volt. „Magyar kultúrfölény”? „Neonacionalizmus”? Miről fecsegett ez a
magyar gróf? Én még úgy nőttem fel – „szocializálódtam” –, hogy nevével vagy
egyáltalán nem, vagy ha mégis, csupán gyalázkodva találkozhatott az ember.
Szellemi oázissal ér fel tehát, ha az ember az idejéből való
keresztény-magyar sajtót olvassa. Legyen elég most ebből mára egy cikk. Íme:
„A „Katholikus Szemle” most megjelent májusi számában Turi
Béla esztergomi prelátus-kanonok, a kitűnő publicista ismerteti Klebelsberg
Kunó gróf kultuszminiszter tevékenységét, kapcsolatban a miniszternek sajtó
alól minap kikerült könyvével és Magyary Zoltán miniszteri tanácsosnak „A
magyar tudománypolitikai alapvetése” című hatalmas művével. Turi megállapítja,
hogy az a céltudatos aktivitás, amelyet Klebelsberg a magyar műveltség
megmentéséért és felvirágoztatásáért fejti ki, ma egyenesen hazamentés számba
megy. Az az örvendetes és a nemzeti vitalitásnak erősségéről tanúskodó
gazdasági és szellemi fellendülés, amely ma már tagadhatatlanul érezhető, nem
következhetett volna be Klebelsberg szüntelenül kezdeményező, cselekvő eszméje
és alkotó tehetsége nélkül.
Már a Magyar Történelmi Társulat összejövetelein tartott
elnöki beszédeiben megcsillant Klebelsberg kultúrprogramja: nemzeti konzervatív
kultúrát teremteni a történeti érzék felkeltésével és a szűk hazai körből
kiemelkedő, világhorizontú műveltség révén. A program realizálására
természetesen csak akkor kerülhetett sor, amikor Klebelsberg 1922-ben
páratlanul nehéz viszonyok között elfoglalta kultuszminiszteri székét. A
helyzetből adódóan miniszterségének első három évében a hasonlíthatatlanul
kevesebb pénzáldozatot igénylő szellemi tudományok rekonstrukciójával
foglalkozott. Kezdettől fogva hirdette azonban, hogy a magyar nemzet nem
maradhat el a természettudományos műveltség terén sem s ezért a természetkutató
munka megszervezésére 1925 decemberében összehívta a természettudományi
kongresszust. Általában tudománypolitikájában arra törekedett és törekszik ma
is, hogy rendszeresen építse ki ama szerveket, melyek gócpontjai, de intenciója
szerint egyben indítótelepei is legyenek a magyar tudományos életnek. Nem
hanyagolja el azonban a középfokú és az alsófokú nevelést sem. Csak
rosszakaratból és tudatlanságból fakadhat az az állítás, hogy figyelme
túlzottan az iskolák felé irányulna.
Turi Béla remek értekezéséből, amelynek csak iránypontjait
rögzítettük meg, talán nem kell felsorolnunk a pozitív tények, alkotások és
intézmények halmazát, hiszen tanúi voltunk és vagyunk azok megszületésének és
működésének. Klebelsberg kultúrprogramjának, amely részben már megvalósult,
részben még terv, az egyetemi és főiskolai ifjúságot, általában a magas szintű
értelmiséget illető szakasza azonban olyan reményteljes perspektívákat nyújt,
hogy a program megvalósulásában bízva, kötelességünk a legteljesebb
elismerésünket, ragaszkodásunkat, hálánkat és hódolatunkat kifejezni a
kultuszminiszter iránt.
(Vox Academica. Az Országos Magyar Katolikus Főiskolai
Diákszövetség folyóirata. Szerkesztőbizottság: Marczell Mihály, dr.,
Tiefenthaler József dr., Lotz Antal dr., Rusznák Rezső dr., Petrányi Győző.
Felelős szerkesztő: Mihelics Vid dr. 1927. május. Figyelő rovat. 21. old.)
Klebelsberg mindössze ötéves kultuszminiszteri működése
évéből való e cikk. Eszembe jut erről valami. Ama „ötéves terv”-ek láncolata.
Volt jó néhány, bár gyanítom, egy is sok volt belőlük. „A párttal, a néppel egy
az utunk, a jelszavunk munka és béke...”– szólt ama diadalittas induló. Nem
folytatom. Voltak az ezt éneklők, és voltak, sőt vannak a – tények. Öt év alatt
csaknem teljesen felszámolta Klebelsberg az analfabetizmust ötezer tanyasi
népiskola létesítésével! No és a marxi-lenini szocializmus, illetve ezek mai
ideológiai féregnyúlványai?
Aki kultúránkat ápolja, honunkat menti. Lehet(ne) ebben követnünk
őt ma is. És ehhez nem kell kormányprogram. Elég csak – kezdésnek legalábbis –
annyi, hogy tanítsuk meg gyermekeinket tiszta magyar szóra, magyar beszédre. A
többi úgyszólván már magától fog menni. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |