2025. július 16. szerda,
Valter napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hadd vesszen el az élet, ha a becsület marad!
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


Nem, ezúttal sem jelenünk szaftos politikai eseményeit kívánom kommentálni. Van ennél összehasonlíthatatlanul fontosabb is. Egyre inkább azt látom ugyanis, hogy a becsület, a hűség, a jóban való kitartás mellett a halál megfelelő helyre tevése a lehető legnagyobb hiánycikk ma.

Gondoljunk csak bele, hogy az emberek mennyit elköltenek életük mindenáron történő meghosszabbítására, csak éppen becsületük védelmére nem fordítanak elég erőt – vagy sokszor jóformán semennyit sem. „Ó, csak az a halál ne volna!” – mondják. Mintha nem tudnák az emberek, hogy a halál ab ovo a bűn következménye. Az Ószövetségi Szentírásban olvassuk: „Mivel hallgattál feleséged szavára s ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, arcod verejtékével edd a kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, mert por vagy s vissza kell térned a porba.” (I Móz 3, 17. 19.) Szintén azt olvassuk ugyanott, mennyire fontos, hogy ne maradjon lelkünk a testünkben, hanem annak pusztulása után is éljen ( I Móz 6, 3), valamint, hogy Isten „nem alkotta a halált és nem leli örömét az élők vesztén” (Bölcs I, 13.).


Arra is int a Szentírás, hogy készüljünk a halálra (Préd 12, 1, Sir 7, 40, u. ott 14, 14-17, 28, 6,), s hogy ne féljünk tőle (Préd 7, 2-3, Sir 30, 17, 41, 1-7, Jón 4, 3).. Szintúgy figyelmeztet arra, milyen az igazak halála:

„Bár halnék meg én az igazak halálával s olyan lenne végem, mint amilyen az övék!” (IV Móz 23, 10) „Az Úr színe előtt drága dolog, hogy meghaljanak a jámborok.” (Zsolt 115, 15) „Az igazak lelki Isten kezében vannak, a halál kínja nem éri őket.” (Bölcs 3, 1) „Az igaz azonban haljon meg bár idő előtt, nyugalomban leszen.” (Bölcs 4, 7) „Azokra, akik jámborul hunytak el, igen nagy jutalom vár.” (II Makk 12, 45) „Számomra az élet Krisztus, a halál nyereség.” (Phil 1, 21)

Az egyházatyák is pontosan ugyanebben a szellemben fogalmaznak. Szent Ágoston szerint „aki jól élt, annak halála nem lehet gonosz, s alig fog jól meghalni az, aki gonoszul élt”. De idézhetnők az újkori lelkiségi irodalomból Kempis Tamást, aki pedig ezt írta: „Boldog az, ki halála óráját mindig szem előtt tartja, s mindennap készül a halálra.” Vagy Szalézi Szent Ferencet: „E világ annyira nyomorult, hogy ha nem volnánk nagyon is gyarlók, inkább dicsérnünk kellene az Istent, amikor valakit kedveseink közül elszólít, mint bánkódni.”

Midőn mindezt idézem, eszembe jutnak régi nekrológok. Régente ugyanis, ha egy köztiszteletben álló ember elhunyt, elbúcsúztatták a sajtóban is. Vagy akár egy tanulót is. Az ám, de hogyan! Legalábbis a keresztény sajtóban. Íme erre egy példa. Egy papnövendéket (Lukácsy Lajos) így búcsúztattak például évfolyamtársai:

„Akik ismerték életében s becsülték buzgóságáért, amellyel a papi méltóságra készült, halálában csodálóivá lettek. Mert ha szent volt az élete, még szentebb volt a halála kedves testvérünknek, ki március hó 8-án költözött jobb hazába, hogy a »földi szolgálatot mennyeivel cserélje fel«.

Halála előtt egy héttel levelet írt a Pázmáneumba volt társainak, akikkel két évig együtt hallgatta a theologiát. Az örökkévalóságra teljesen megérett lelkének gyengéd vonásai rejtőznek a sorok mögött. »Szeretett Testvéreim!« írja, »örülök, hogy néhány sort hozzátok is küldhetek. A jó Isten szent akarata, úgy látszik, hogy többé az életben ne találkozzam veletek – az utóbbi hetekben annyira erőt vett rajtam a betegségem. A mult héten részesültem a végső szentségekben s most a hó első pénteken hozzátok fordulok, hogy mint jó testvérek ajánljatok Jézus Szent Szívének szerelmébe és segítsetek, hogy tisztán mehessek át az örökkévalóságba, ha ez az Isten akarata... Az Úr Jézus áldjon meg mindnyájunkat!«

Másfél éven át hordozta testvérünk súlyos keresztjét türelemmel. A szeminárium után a falu csendes magánya következett; onnét a budapesti Erzsébet királyné szanatóriumba ment – hogy többé vissza ne térjen. Megindulás nélkül nem lehet olvasni az elhunyt testvérünket ápoló irgalmas nővér sorait, amelyekben a drága beteg utolsó óráit írja le. »Ilyen betegem«, írja a kedves nővér, »ilyen türelmes, hálás és mindenkinek jó példát adó ápoltam nem volt és nem is lesz többé a kezem alatt. Nem tudom, mit csodáljak rajta jobban, Isten iránti tüzes szeretetét-e, vagy bámulatos türelmét, azt az igazán acélos lelki nyugalmat, amellyel várta és látta naponként a halál közeledtét.« »Mindannyian sírtunk, midőn halála perce elkövetkezett, csak ő nem; sőt még ő vigasztalt minket is.« »Szűz Máriához megyek«, mondogatta, »de sokat fogok tőle kérni.« Éjfél után szelíd mosoly fogta el arcát, összeszorította mellén keresztjét s Isten nevével ajkán elszenderült.

Fogadd, barátunk, búcsúra nyújtott jobbunkat. Imádkozzál kongreganista testvéreidért. Isten veled!”

(Mária-Kongregáció. Főszerk.: Bús Jakab SJ. Felelős szerk.: Bangha Béla SJ. Kiadó: Az Urak Mária-kongregációja.1912. május. 298-299. old.)

Vagy íme egy másik példa:

„Baleset ért egy fiatal papot. Az állomáson az induló vonat kerekei alá került. Mindkét lábát összezúzta az acélkerék. Azonnal kórházba vitték és megoperálták; sérülései azonban olyan súlyosak voltak, hogy orvosi segítség már nem menthette meg. Kínjai közepette, a halállal küzdve így szólt: »Ha tudnám, hogy szenvedésemmel megmentek egy lelket, megismételném ezt a balesetet.«”

(Fattinger József: Tanít az élet (Szónoki példatár). Fattinger József „Der Katechet erzählt” című gyűjteménye nyomán szerkesztette Solymoss Vendel OSB. Budapest, 1938. Korda Rt. 339. old.) 

Kérdés, ki hogyan van vele, de számomra torokszorítóak e sorok. Pedig, mondhatnók, csak egy egyszerű földi halandóról van szó. Egy papnövendékről a sok közül. De lehetett volna akár ács is. A lényeg, hogy a maga helyén tudta kezelni a földi létet, akárcsak szerettei.

Vagy ott van Batthyány-Strattmann László köpcsényi, majd körmendi szemész-hercegorvos esete. Fia, Ödön, húszévesen perforált vakbélgyulladás áldozata lett. Rettenetes volt az orvos apának végignéznie fia szenvedését, tudva, hogy erős szíve akár még hetven évig is verhetett volna, de már nem tudott rajta segíteni. Mégis, amikor örökre lehunyta a szemét, az orvos édesapa csak annyit mondott feleségének és gyermekeinek: „Most pedig felmegyünk a várkápolnába, és hálát adunk Istennek, hogy Ödönt húsz évig nekünk adta!”

Nem tudom, sikerült-e érzékeltetnem, mennyire más volt eleink hozzáállása a szenvedéshez, magához a halálhoz, a földi léthez s az e világi elmúláshoz. De azt így is tudom, hogy jöhetnek és mehetnek izmusok, Petőfi címben idézett szavai örökké igazak maradnak.


Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007