Brenner János 1931. december 27-én született Szombathelyen. Tanulmányait a szombathelyi püspöki elemi iskolában, a pécsi Gyakorló Iskolában, majd a Cisztercita Gimnáziumban, 1946-ban a szombathelyi Premontrei Gimnáziumban végezte. Az iskolák államosítása (1948. június 16.) után Zircen cisztercita oblátusként érettségizett. A szerzetesrendek föloszlatását (1950. szeptember 7.) követően titokban novíciusi egyszerű fogadalmat tett, melynek során az Anasztáz nevet kapta. Egy évig a budapesti Hittudományi Akadémia civil hallgatója, majd a szombathelyié, annak feloszlatásakor (1952) pedig a győri szeminárium kispapja. 1955. június 19-én szentelte pappá Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök. (Nem mellesleg két fivére is pap lett.)

Példás papi élete azonban nem tarthatott sokáig. A kommunista hatalom szemében különösen is szálka volt, hogy nagy gondot fordított az ifjúság nevelésére. Kápláni működésének helyszínén (amelyhez négy filia is hozzátartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa), Rábakethelyen 1957. december 14-ről 15-re virradó éjjel egy tizenhét éves fiatalember – egy korábbi ministráns – zörgetett be a plébániára azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját lássa el a szentségekkel. Brenner átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza mellett kapták el. Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner János halálosan komolyan veszi hivatását. Ezért várták a megadott címen.

Nyakában az oltáriszentséggel, két rohamkéssel, harminckét késszúrással végeztek vele. A boncolási jegyzőkönyvből azt is tudjuk, hogy a nyelvcsont és a gégeporc szarvainak többszörös törése volt látható a holttesten. Ezt fojtogatással nem lehet előidézni: a sérülés úgy keletkezett, hogy ráléptek a nyakára, megtaposták. A reverendához tartozó fehér papi galléron talajnyomok voltak, és egy cipőtalp körvonala is kirajzolódott rajta. Tehát nemcsak megölni, hanem meggyalázni is akarták. (Közvetlenül a gyilkosság előtti napon volt egy rendőrségi mulatság, ahonnan vélhetően az elkövetők elindultak.)

Amint Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja, a boldoggá avatási eljárás történész szakértője a minap elmondta, „a hivatalos szervek próbáltak minden rá vonatkozó nyomot, illetve emléket eltüntetni, a rendszerváltozásig lényegében teljes hírzárlat volt az üggyel kapcsolatban. Ez az eset is bizonyítja: ugyanaz a keményvonalas egyházellenesség jellemző a rendszerre a hatvanas évek közepéig, mint az ötvenes években. Ekkoriban Kádár János olyat is mondott, hogy a felekezetekkel szemben akár géppuskával is fel lehet lépni. Egyértelmű volt a megfélemlítési szándék."

Brenner atyát a szombathelyi szalézi templomban temették el. Sírjára újmisés jelmondata került: „Az istenszeretőknek minden a javukra válik". Tragédiájáról évtizedekig nem volt szabad beszélni. Fényképét az Állami Egyházügyi Hivatal leszedette a győri szeminárium folyosójának tablóiról. (Még az is csoda volt, hogy 1981-ben, születésének 50. évfordulóján a szombathelyi Szent Erzsébet templom gyóntatókápolnájában őt ábrázoló üvegablakot helyezhettek el.) Sőt ez még nem volt elég: papok megverésénél és vallatásánál a későbbiekben gyakorta elhangzott e mondat: „Te is úgy akarsz járni, mint Brenner János?". (Ezután aligha kérdés, kik is végeztek vele.) Kínszenvedésének helyszínén 1996. augusztus 25-én emlékkápolnát szenteltek.

Esete persze messze nem egyedülálló. Hetényi Varga Károly egyháztörténész három kötetes könyvéből (Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában, 1992-1996) ijesztő kép rajzolódik ki. A kommunista hatalom szemében az első számú közellenség mindig is a pap volt – amint Kádár fentebb idézett mondata is tanúsítja.

Nem hallgathatjuk el ugyanakkor azt sem, hogy mindez lényegében az 1789-es francia forradalom által megszületett „új világrend" egyenes következménye volt. Az akkori forradalom után Franciaországban például betiltották a vallásgyakorlást. A templomokból istállók lettek, a papokat, szerzeteseket, apácákat elűzték, meggyilkolták vagy hivatásuk megváltoztatására akarták rávenni. 1919-ben a százharminchárom napos magyarországi kommunizmus idején sem volt másként. A rohamkés pillanatok alatt előkerült, ha „csuhások"-kal találták magukat szembe a Lenin-fiúk.

Amint Brenner esete is mutatja, főleg az ifjúsággal foglalkozó papokat, szerzeteseket vették üldözőbe, sőt gyilkolták meg leghamarabb. Brenner pap-testvéröccse, József, a Magyar Kurirnak ma adott interjújában elmondta: „Olvastam olyan egykori rendőri jelentéseket, amelyekben feketén-fehéren az áll: párt- és megyei vezetők határozott kívánsága, hogy az ifjúság egyházi befolyásolását vissza kell szorítani. És így is történt: 1957-ben öt papot gyilkoltak meg Magyarországon ugyanezen okból."

Végül, de nem utolsósorban leszögezendő: ne legyen egy pillanatnyi kétségünk sem afelől, hogy a balliberálisok, ha újra hatalmi helyzetbe kerülnének, legszívesebben ugyanazt tennék, mint amit eleik 1957-ben Brennerrel. Az idei választások előtt maga Gyurcsány Ferenc kijelentette ugyanis, hogy hatalomra kerülésük esetén eltörölnék a kötelező hit- és etikaoktatást. Onnantól pedig ugyebár nem kérdés, mi minden következne.

Brenner János jó pásztor volt, aki életét adta juhaiért, ezért méltán lehet példaképe mind a papoknak, mind a híveknek