„Van üres formavadászat, amely nagyképűvé és mesterkéltté teszi az embert, de vannak bizonyos szabályok, amelyek finommá, úrivá teszik megjelenésedet, föllépésedet, emberekkel való érintkezéseidet, ezek a törvények szó szerint nincsenek benne sem a Tízparancsolatban, sem az országok törvénykönyveiben, mégis kötelezők, semmibe vevésük már magában hordja ítéletét: hiába végzed el a gimnáziumot, egyetemet, ha az életnek ezeket a hajszálfinom fegyelmi szabályait nem oltottad véredbe, faragatlan alaknak fognak tartani."

Így fogalmazott Tihanyi Tibor piarista szerzetes, főiskolai tanár egyik művében (Úriasan, finoman. Villámszabályok az illemtanból diákok számára, 1938). Igen, volt idő, amikor még ezt így látták, és nagyon helyesen. Viselkedni tudni kell mindig és mindenhol, pláne az Isten házában, a templomban. Hiszen a templom „az Isten háza és a menny kapuja". (I Móz 28, 17)

Ámde hogyan kell viselkedni a templomban? Ilyen témájú könyv az elmúlt évtizedekben Magyarországon sajnos nem jelent meg. A két világháború között viszont kettő is. Az egyiket a már említett piarista atya írta (Áhítattal, illendően, nemesen. Apró szabályok vallási gyakorlataink helyes végzéséhez, 1942), a másikat Ajtai (Ackermann) Kálmán érseki tanácsos, gimnáziumi hittantanár (Katholikus iránytű. Hogyan viselkedjünk a templomban és a szentségek felvételénél?, 1941).

Öröm, hogy végre egy újabb mű is megjelent erről Gyarmati Ildikó tollából „Egyházi protokoll. Viselkedési tanácsok hívőknek és nem hívőknek" címmel, az Ecclesia Kiadó jóvoltából. A mű a katolikus, a református, az evangélikus egyház (utóbbi kettő esetében inkább a felekezet kifejezés lett volna használatosabb!) és a zsidó felekezet (itt meg a hitközség kifejezés lett volna ildomosabb!) körében megszokott viselkedési szabályokat ismerteti. Közülük lássuk most, mit ír a katolikus templomban való helyes viselkedésről (58-60. old.)!

„A katolikus hívő a templom előtt keresztet vet, a férfiak megemelik a kalapjukat.

A férfiak és a fiúk kizárólag fedetlen fővel léphetnek be a templomba; az asszonyok és a lányok azonban hagyhatnak magukon fejfedőt.

A hívő ember az előcsarnokból a templomhajóba lépve az ajtó mellett található szenteltvíztartóba mártja az ujját, és magát szenteltvízzel meghintve keresztet vet; majd továbbhalad a templomtérben, és a jobb térdét a földig leengedve térdet hajt, hogy kifejezze hódolatát az Isten iránt. A görögkatolikusok ehelyett mély meghajlással és keresztvetéssel fejezik ki tiszteletüket az Eucharisztia előtt.

A tiszteletadás után a hívek úgy foglalják el a helyüket a padokban, hogy az utánuk érkezőknek is legyen lehetőségük leülni. Néma főhajtással üdvözlik a mellettük ülőket (vagy a mellettük állókat), és beszélgetés nélkül, csendben várják az istentisztelet kezdetét.

A híveknek a szertartás közben a meghatározott rend szerint kell felállniuk, keresztet vetniük és letérdelniük.

Ha egy személy az istentiszttelet alatt lép be a templomba, illő hátul csendben megállnia, hogy senkit se zavarjon. Lehetőleg csak a szertartás énekes része alatt menjen előre, és foglaljon helyet a padban. Figyelni kell arra, hogy ne legyen mozgás a templomban a szentírási olvasmányok felolvasásakor, valamint az igehirdetés és az eucharisztikus ima elmondása közben.

Az istentisztelet végén a hívők újból térdhajtással (vagy mély meghajlással) és szenteltvízhintéssel vesznek búcsút a templomtól.

Helyénvaló, ha a hívek a templom előcsarnokában vagy a templom körül együtt maradnak az istentisztelet után egy ideig, és egymással elbeszélgetve ápolják a testvéri kapcsolatokat.

Vigyázni kell a templom tisztaságára.

A turisták az istentiszteletkor nem tekinthetik meg a templomot.

A templomba csak megfelelő öltözetben illik belépni, továbbá tilos oda égő cigarettát, fagylaltot vagy állatot bevinni, valamint ott étkezni. (Olaszországban, és különösen egyes latin országokban a férfiakat rövidnadrágban, a nőket szabad vállal nem engedik be a templomba.)

A templomban a nem katolikus férfinak is illő levennie a kalapját.

A templom az imádság helye, ezért kerüljük ott a hangoskodást!

Képeslapot, egyházi újságot, könyvet vagy kegytárgyat csak a templom előcsarnokában szabad árusítani, de profán ajándéktárgyakat még ott sem."

Hangsúlyozandó, hogy ez csak a „minimum". Ha Tihanyi atya könyvét fellapozzuk, ott azért további tudnivalókkal is találkozunk (46-50. old.):

„A templomban szemtől-szemben vagyok a fölséges Úr Istennel!
A templomhoz közeledve idejében hagyjuk abba beszélgetésünket.
A templom környékén sohse hangoskodjunk.
Templom közelében dohányozni nem való.
Katolikus templom előtt minden katolikus fiú, ifjú és férfi emeljen kalapot.
A nők a templom előtt vessenek keresztet.
Férfinek a templom előtt nem kell keresztet vetnie.
Templomba lépésünk előtt töröljük meg a lábunkat.
Csapóajtós bejáratnál az utánunk jövőkre is gondoljunk.
Templomba-lépéskor hintsük meg magunkat szenteltvízzel, s csak azután hajtsunk térdet.
Elég, ha az ujjunk hegye ér a szenteltvízbe.
Míg egészségem engedi, földig hajtok térdet.
A biccentés nem térdhajtás!
Az egyenes-térdhajtást jobb térddel kell végezni.
Az egyenes-térdhajtás egyenes tartással és főhajtás nélkül menjen végbe.
A keresztvetés nem tartozik hozzá a térdhajtáshoz.
Térdet hajtanunk csupán a szentséges oltár előtt kell.
Az Oltáriszentség ott van, ahol az örökmécses ég.
Kitett Oltáriszentségnek kettős térdhajtás jár.
A kettős-térdhajtást szabályosan így végezzük: kezek összetéve, jobb térdet a földig, ballal mellé, mély főhajtás, majd fölkelés.
Térdelésből a fölkelést bal lábbal kell kezdeni.
A templomba érve első az Oltáriszentség, s csak azután a szentek!
Ne álljuk el teljesen a templom bejáratát.
A templomi tömegben kellő kímélettel haladjunk előre.
Tolakodásunkkal ne zavarjuk meg a többi hívő áhítatát.
Az Isten házában lábujjhegyen járjunk!
Ne csoszogjunk, ne kopogjunk, mikor a templomban járunk.
A templomban se álljuk el az utat.
Csoportos vonulásokkor ne törtessek előre, várjam meg a soromat.
Ha nincsen rá szükség, a templomban ne járkáljunk egyik helyről a másikra.
A férfiak a lecke-, a nők az evangélium-oldalon foglaljanak helyet.
Közös istentiszteleten ne foglaljuk el a padok szélét.
A fenntartott helyekre ne telepedjünk le.
Gyerek miatt ne álljon a felnőtt.
Öregeknek, betegeknek adjunk ülőhelyet.
A templomi padban egyenes tartással és tiszteletteljesen kell ülni.
A templom főhajójában úgy kell viselkednünk, ahogyan azt a főoltárnál éppen folyó szertartás megkívánja tőlünk.
Ha tehetem, vegyek részt a közös éneklésben is.
A közös éneklés a legszebb imádság!
Szeressem és tanuljam a napjainkban fölújított, torzulásaiktól megtisztított, ősi magyar szent-énekeket.
Ének közben gondoljunk a szöveg tartalmára is.
Ne siessünk előre, de ne is maradjunk el a közös imában és énekben.
A közös imából s a közös éneklésből ne harsogjon ki a hangunk.
A templomba lehetőleg vigyünk magunkkal imakönyvet is.
Csak az a jó imakönyv, melyen ott olvasható az egyházi jóváhagyás.
Ne ájtatoskodjunk föltűnően: ne boruljunk se a földre, se a padra; kezünket ne terjesztgessük; ne verjük folyton mellünket; ne csússzunk a térdünkön; ne csókolgassuk a templom földjét; nehogy azt gondolják rólunk, hogy csak színészkedünk.
Ha miséznek az oltárnál, semmiképpen sem illő, hogy lépcsőjére térdeljünk magánimádságra.
Ne ájtatoskodjunk hallhatóan, suttogva, vagy sziszegve.
Imádkozás közben ne hajtsuk félre fejünket, ne fordítsuk ki szemünket, ne sóhajtsunk nagyokat.
Hideg kövön ne térdeljünk órák-hosszat.
Az olvasónkra aggatott érmekkel ne csilingeljünk.
Az olvasót ne akasszuk a nyakunkba.
Más vidékek szokásait tisztelettel nézzük a magunk templomában is.
Alkalmazkodjunk a helyi szokásokhoz.
A templomba csak tisztességes öltözetben léphetünk.
Ha tehetjük, ünnepnapra öltsünk ünneplő ruhát.
Ám jó a templomban viseltes ruha is, csak tiszta és rendes legyen.
Mélyen kivágott, túlságosan rövid, vagy ujjatlan női ruha nem való templomba.
A hajunkat otthon hozzuk rendbe!
A templomban kivételesen sem használhatunk tükröt.
A templom áhítatához nem illik a festett arc!
Ha valamelyik ismerősöm, vagy följebbvalóm köszöntése elől sehogyan sem tudok kitérni az Isten házában, ezt legföljebb fegyelmezett főhajtással tehetem.
A templomban beszélgetni nem szabad!
Templomban ne tekintgessünk jobbra-balra.
Templomban ne nézegessünk és ne mosolyogjunk senkire.
A templomban se oszlophoz, se falhoz, se bútorokhoz ne dőljünk.
Ne ásítsunk bele a templomi csendbe.
A templom zugaiban a firkálások és a bekarcolások tiszteletlenségről és fegyelmetlenségről tanúskodnak.
A piacról jövet csipogó csirkékkel, hápogó kacsákkal, hacsak egy mód van rá, ne menjünk a templomba.
Kutya az Isten házába nem teheti be a lábát!
Templomunk költségeihez szívesen járuljunk hozzá.
Templomi perselybe hivalkodás nélkül minél kisebb zajjal minél nagyobb adományt igyekezzünk tenni.
Ha tehetjük, küldjünk virágot is a templomba.
A szertartás vége előtt ne osonjunk ki a templomból."

Különösen is fontos most nyáron, amikor sokan – még ha csak idegenforgalmi látványosság kedvéért is – templomokba térnek be, hogy tudják, mi ott az elemi illem. Köszönet Gyarmati Ildikónak és műve kiadójának, hogy végre van könyvpiacunkon e tárgyú mű.