 | | | 2026. augusztus 31. hétfő, Erika, Bella napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Már megint Wass Albert a céltábla | | 
Nem tudom, hányadszor írom le: nem lehet elvárnunk, hogy bármelyik költőnk-írónk előtt mindenben leboruljunk. Nem. Irodalmunk alkotóinak megvannak az erősségeik és gyengeségeik. Persze nem mindegy, melyiküknél melyik a több.
Jó ideje figyelem azt a cirkuszt, amit gyakran amúgy egymással is szembenálló körök jelenítenek meg Wass Albert életművének értékelése körül. Ismétlem: nem kell leborulni Wass Albert előtt. Nyugodtan ízeire lehet szedni verseit, elbeszéléseit, regényeit, drámáit, publicisztikáit. Ámde akkor tessék azt „sine ira et studio" tenni, azaz harag és részrehajlás nélkül.
Nos, ez az, amit valahogyan általában nem látok – és nem feltétlenül csak az obskurus ellenzék részéről nem. No de miért is alig titkolt felháborodásom? Prőhle Gergely – aki 2017. január 1-jén vette át a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetését – ma így nyilatkozott a „Magyar Nemzet"-nek:
„Ha van egy sokszínű erdélyi irodalmi hagyományunk, akkor miként lehet, hogy egyetlen szerzőnek, nevezetesen Wass Albertnek akkora kultusza van, mint az összes többinek együtt sem. Holott éppen hogy nem ő volt, aki segítette volna feldolgozni a trianoni traumát, inkább olyan érzelmeket generált, amik ezt meggátolták."
Egyszerűen nem értem. Miért kell Wass Alberttől bármelyik pályatársa kultuszát is félteni, s egyáltalán, mi az, hogy éppen ő volt az, aki nem segítette a trianoni trauma feldolgozását? Mégis mi lett volna az akkor irodalmi szinten? Prőhle felteszi a kérdést:
„Miért inkább Wassnak lett kultusza, semmint Kós Károlynak, Tamási Áronnak vagy Bánffy Miklósnak?"
Nos, nincsen tudomásom arról, hogy Kós, Tamási vagy Bánffy bármikor is sértve érezték volna magukat Wass Albert mellett, akinek már azért a harmincas-negyvenes években is volt kultusza. Például a kor egyik legnívósabb orgánumában egyik regényéről (Csaba) recenzense, Zimándi Pius ezt írta (Magyar Kultúra, 1940. december 5. 171-172. old.):
„A Farkasverem művészi, de mégis nyomasztó levegőjéből, a leverően tehetetlen Rápolthy Jenő alakjától jólesik most a magabízó, meg nem alkuvó Fileki Ferkóhoz menekülni. Szomorú részlet van ebben a könyvben is bőven, hiszen már a tárgya is az: az oláh megszállás alá kerülő magyarság kisebbségi sorsa. A cím: Csaba, jelkép és a Csaba-legendának, Hadakútjának azt az értelmezését akarja lelkünkbe sugalmazni, hogy a másfél évezred óta egymagában küzdő nemzet fölött egy gondolat lebeg, mely – mikor aztán nagy-nagy veszedelem kerekedik – megmutatja magát: összetartással, békességgel, munkával és igazsággal meggyőzni minden veszedelmet. Ez Csaba példája, és ez a gondolat a Hadakútja! Ugyanakkor a hídépítők sorába lép: hirdeti a jóindulatot és belátást a különböző nyelvű emberek között, még az elnyomókkal szemben is. (Meg kell jegyeznünk, hogy a regény jóval Kelet visszatérése előtt íródott.) Művészi eszközökkel igyekszik meggyőzni bennünket, hogy „a gyűlöletnél jobb a tett", hogy meg kell szereznünk azt a lelki készséget, amely képessé tesz a változott viszonyok között is emberséges, elviselhető életformára. A gyűlöletet, elfogultságot messze maga mögött hagyja, de – és ezt hangsúlyozni kell – nyoma sincs benne a lemondásnak, megalkuvásnak, a magyar volt föladásának, sőt éles intőjel a közömböseknek, sőt valóságos hősi éposz: Fileki Ferenc hősi küzdelme a magyarságért. A románokkal szemben belátás, de ugyanakkor a magyarság különállásának állandó ébren tartása, szívós ragaszkodás a magyarság elvitathatatlan jogaihoz. Micsoda döbbenetes lelki mélységek tárulnak föl a magyar iskoláért való harcban, a szavazásra kemény télben messzi kilométerekről, éjszaka, lopva (nehogy meggátolhassák a szavazást) összegyűlő magyarok rajzában. Ahogy ezek abban a kegyetlen téli éjben a Holtyerág tetején lobogó tűzbe belemerednek, az6t nem lehet elfelejteni, „a rőt lángok fényében kemény, barna arcok" végigkísérnek életünkben. Vagy amikor Fileki Ferkó megleckézteti Rodnás Bélát, mert a fogadóki táblát (negyven holdas, ősi magyar birtok) románnak adta el, avagy szintén a főhős válasza Gecsének: – mikor ez panaszkodik, hogy a hozzá szolgálatba álló román lassan-lassan a földjét is megvette – állj be te is hozzá szolgálni, és tégy hasonlóképpen.
Irányregény? Nem az, csak hegyeket megrendítő hit, lélekbemarkoló tanúságtétel. Egyben himnusza az édes anyaföldnek: a tájnak, ahonnan elindultunk, és ahova mindig visszavágyunk. A Mezőség avatott lelkű íróját kapta meg Wass Albertben. Ugyanaz neki ez a kedves vidék, mint Petőfinek az Alföld, Juhász Gyulának a szegedi táj. Mestere a leírásnak különben is, de téli tájai irodalmunk legremekebb leírásai mellé kívánkoznak. A Farkasverem Wass Albertjéről a Csaba elolvasása után még jobban hisszük, hogy egykor legjobbjaink mellett találjuk nevét."
Sokak, nem sokak bánatára, de valóra váltak Zimándi szavai: „Egykor legjobbjaink mellett találjuk nevét." Kérdezem tisztelettel, miért fáj ez Prőhlének ennyire? Egyáltalán, miért kell irigyelni egyik alkotó kultuszát a másikétól? Próhle ráadásul eddig még nem írt irodalomtörténeti témában senkiről semmit sem (ami azért, tegyük hozzá halkan, egy irodalmi múzeum vezetőjétől elvárható lenne). Alighanem ideje lenne, hogy legalább ez ügyben érdemben – pláne bölcsész végzettségéhez illően – megszólaljon. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |