 | | | 2026. június 13. szombat,
Antal, Anett napja. Kalendárium | 
Június az év hatodik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Nevét Junóról (római istennőről) kapta, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes. A népi kalendárium Szent Iván havának nevezi.
Június eseményei:
június 1.:
Írország: a köztársaság napja
Szamoa: a függetlenség napja
Bulgária: a rózsák ünnepe
június 2.:
Bulgária: Hriszto Botev és a szabadságharcosok ünnepe
Olaszország: a köztársaság kikiáltásának évfordulója
június 3.:
Ausztrália: az alapítás napja
Uganda: a mártírok napja
június 4.:
a magyar fájdalom napja, a trianoni békeszerződés aláírásának emléknapja (1920).
az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja
Ghána: a forradalom napja
Tonga nemzeti ünnepe
június 5.:
Környezetvédelmi világnap
Szenvedélyek napja
június 6.:
Patika nap
Siklós napja
Svédország: I. Vasa Gusztáv 1523. évi trónra lépésének napja
június 7.:
Norvégia: a függetlenség napja (a Svédországgal való unió felbontása)
június 8.:
Szent Medárd ünnepe
Óceánok világnapja
június 9.:
Spanyolország: La Rioja ünnepnapja
június 10.:
Magyar ügyészség napja
Portugália nemzeti ünnepe
június 11.:
Szent Barnabás ünnepe
Líbia nemzeti ünnepe
június 12.:
A gyermekmunka elleni világnap
Fülöp-szigetek: a függetlenség napja
Oroszország: az Oroszországi Föderáció állami szuverenitásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napja
június 13.:
Szent Antal ünnepe
Belgium: az apák napja
Kirgizisztán: nemzeti emléknap
június 14.:
Véradók világnapja
Malawi: a szabadság napja
USA: a zászló napja
június 15.:
Azerbajdzsán: nemzeti ünnepe
Dánia nemzeti ünnepe
június 16.:
A megbékélés napja Magyarországon Nagy Imre kivégzésének emlékére.
A független Magyarország napja (az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanúi kivégzésének, valamint a szovjet csapatok kivonulásának emlékére).
Az afrikai gyermekek világnapja
Pápa napja
Dél-afrikai Köztársaság: az ifjúság napja
június 17.:
Elsivatagosodás világnapja
A hangzáskultúra napja Magyarországon
Izland: a köztársaság kikiáltásának napja
június 18.:
Egyiptom: a felszabadulás napja
június 19.:
Kuvait: a függetlenség napja
június 20.:
A menekültek világnapja
Eritrea: a mártírok napja
június 21.:
A zene Ünnepe
Argentína: a zászló napja
június 22.:
Horvátország: az antifasiszta harc emléknapja
június 23.:
Olimpiai nap
Spamellenes Világnap
Nemzetközi SOS Gyermekfalvak napja
Luxemburg: a nagyherceg születésnapja
június 24.:
Keresztelő Szent János napja
A csontritkulás világnapja
Málta: Máltai lovagrend, Alamizsnás Szent János napja
június 25.:
Barlangok napja
Mozambik: a függetlenség napja
Szlovénia: az államiság napja
június 26.:
A kábítószer fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napja
A közalkalmazottak napja
A kínzás áldozatai támogatásának világnapja
Madagaszkár: a függetlenség kikiáltása
június 27.:
Cukorbetegek világnapja
Szent László napja I. László tiszteletére
Határőrség napja
A magyarországi lengyelek napja
Dzsibuti: a függetlenség napja
június 28.:
USA: az első világháború emléknapja
június 29.:
Péter-Pál napja, az aratás kezdete
Táncművészet világnapja
Szent Péter napja
A meleg büszkeség napja: a homoszexuálisok, leszbikusok és támogatóik tartják a hozzá kapcsolódó felvonulást, amelyen többek között megemlékeznek a Stonewall lázadásról.
Seychelle-szigetek: a függetlenség napja
június 30.:
A magyar szabadság napja
A keresztény vértanúk emléknapja
Szent Pál napja
Horvátország: a függetlenség napja
Kongói Demokratikus Köztársaság: a függetlenség napja
június első hétvégéje: Festők Városa Hangulatfesztivál, Kaposvár
június első szombatja: Lakáskultúra napja
június első vasárnapja: Pedagógusnap Magyarországon
június második vasárnapja: Építők napja Magyarországon
június harmadik péntekén tartják Svédországban és Finnországban a Midsommarfest („Nyárközép”) ünnepet
június harmadik vasárnapja: Apák napja
június 21. körül van a csillagászati nyári napforduló, ugyanis előfordulhat, hogy ez 20-ra vagy 22-re esik. Ekkor van Földünk északi féltekéjén a nyári napforduló, a déli féltekén a téli napforduló.
a nyári napfordulóhoz legközelebbi vasárnap: a Nap napja
június utolsó hétvégéje: Budapesti Búcsú, annak emlékére, hogy hivatalosan 1991. június 30-áig kellett elhagynia Magyarország területét az utolsó szovjet megszálló katonának
júniusban tartják a portlandi rózsafesztivált
Érdekességek
A horoszkóp csillagjegyei közül júniusra esik:
Ikrek (május 21-június 20.) és
Rák (június 21-július 20.)
Június folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bika csillagképből az Ikrek csillagképbe lép.
Minden évben a június ugyanazon napjával kezdődik, mint a következő év februárja, míg az adott évben nincs még egy ugyanolyan nappal kezdődő hónap.
Az Arvisurák szerint Napisten hava.
...
| | | | A magyar színházművészet egyik legkiemelkedõbb egyénisége Budapesten született, 1931. szeptember 9-én. Apja, Latinovits Oszkár délvidéki földbirtokos, fia születése után egy nappal elhagyta a családot, a szülõk hamarosan el is váltak. A gyermek Latinovits mindössze néhány alkalommal látta az apját és ezek a találkozások is rendre kínosan sikeredtek. Édesanyja késõbb újra férjhez ment Frenreisz Károly belgyógyászhoz, ebbõl a házasságból született Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész. Latinovits Zoltán Budapesten érettségizett a Szent Imre Gimnáziumban, ezután asztalostanonc lett, majd hídépítõ munkás. Szeretett sportolni, 1952-tõl NB I-es tartalék-játékos volt a Haladás SE kosárlabdacsapatában, és kiválóan vitorlázott. 1952-tõl a Budapesti Mûszaki Egyetem építészmérnöki karán tanult, diplomáját 1956-ban kapta meg....
| |
A klasszikus tragédia megteremtője, a klasszicista dráma nagy alakja. Számos vígjáték és tragikomédia utáni első tragédiája, a Médea (1635) a kor divatjának, a regényes cselekmény fordulatos, szövevényes barokk világának terméke. Új polgári tudatformát alakít ki, a corneille-i akarat-hőst, melynek leghíresebb megformálása a ...
| |  Apja franciául írogatta verseit, míg nagybátyja, akinek jóvoltából Puskin már korán megismerhette Karamzint és Zsukovszkijt, az orosz irodalom jeles képviselőit, ismert költő volt. Anyai ágról Puskin Nagy Péter afrikai származású testőrének volt leszármazottja. Gyermekkorát azonban nem annyira a család légköre befolyásolta, hanem a líceumnak, a Carszkoje Szelónak a szellemisége, bár dajkája és annak népi kultúrája iránt érzett szeretetét költői emlékezete mindvégig megőrzi. Ahogy a bajtársiasságnak, a becsületnek, a szabadságszeretetnek a szellemét is, mely líceumbéli kapcsolataiban, egyik-másik tanárának a hatására, de főként a napóleoni győztes csatákból visszatérő sebesült gárdatisztek látványa nyomán ver gyökeret benne. E hősiességnek az ifjú Puskin a vers halhatatlanságával kívánt megfelelni.Tizenöt éves, amikor az orosz klasszicizmus mestere, Gyerzsavin „költővé avatja”. A dekabrizmussal is a líceumban „ismerkedik meg”, s annak eszmeiségét hordozzák a tanulmányainak befejezése és a külügyi szolgálat megkezdése (1817) után írt versei (...
| | Ha verskedvelő ember Dsida-költeményeket olvas, hajlandó megfeledkezni mindenki másról, és el sem tudja képzelni, hogy egyáltalán lehet ennél szebb, finomabb, tökéletesebb költészet. Nem, nem volt válaszadó, nem volt irányt mutató, tömegeket helyes történelmi útra vezérlő lángelme, nem volt költészetével egyben történelmi alak. Valójában amolyan kismester volt, de micsoda mester! Talán úgy mondhatnánk, hogy a legóriásabb a kicsinyek között; a meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok zsenije, a formatökély mesterjátékosa. Ki lehet mutatni szövegkritikai elemzéssel, hogy ...
| | | | A már fél éve körülzárt Bécs védői letették a fegyvert Mátyás király előtt. Az 1482-ben kirobbant osztrák háborút hosszú ellenségeskedés előzte meg III. Frigyes császár (1440-1493) és Mátyás között. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Magyar viselkedéskultúránk megrontása (2.) |   | 
Középosztályunknak az anyagiak terén való képmutató magatartása
sok jogos társadalomkritikára adott jogot bizony már a két világháború között
is. A kapitalista világ megannyi túlhajtása közül ezt is különösen ostorozta
Makkai János.
Fényűzés
„A magyar középosztálynak különös szenvedélye, hogy erején
felül költekezzen és többnek látszhasson, mint ami. Díjnoki sorban élő
fiatalemberek mozisztároknak öltözve sétálnak a korzón és a szerény polgári
viszonyok között élő fiatal nők jövedelmüknek túlnyomó részét fényűzésre
költik. A fényűzés terjed a legjobban és a legveszedelmesebb mértékben a
társadalmi betegségek között, mert legfontosabb elem benne a látszat és ez
aránylag a legkönnyebben, ma már kevés pénzzel is megvásárolható. Szerves
tartozéka a női divat, amely azt parancsolja szolgálóinak, hogy teljesen jó és
kifogástalan ruháikat vagy kalapjaikat fél esztendő múlva eldobják, mert azt
már nem sikkes dolog hordani. A kapitalizmus túltermelése itt szövetkezik a
polgárosodó társadalom „könnyű élet” ideáljával és felelőtlenségével. Az
emberek csak néha borzadnak meg és döbbennek meg a fényűzés láttára, amikor
valami nagyon kirívó eset történik, de általában mind szolgái annak: valósággal
el vannak ragadtatva tőle. Ezen a téren nyilvánvalóan csak a felső osztály
javíthatna a társadalmi erkölcsön, ha tüntetően magáévá tenné az egyszerű
életmódot és viselkedést. Ennek azonban kevés a valószínűsége.”
(Makkai János: Urambátyám országa. Középosztályunk
illemrendszerének és társadalmi viselkedésének szociográfiája. Budapest, 1942.
Singer és Wolfner Rt. 79. old.)
Makkai tehát külön kiemeli a „női divat” céltévesztettségét.
Messze nem először. Pázmány Péter esztergomi érsek 1636-ban megjelent
prédikációs kötetében már arra intette a „keresztény leány”-okat, házasságuk
boldogságához mennyire nélkülözhetetlen, hogy ne annyira az öltözködésben, m
int inkább a konyhában mutassák meg igazán rátermettségüket..Talán nem is
gondolnánk, hogy idevágó intelméből milyen sokat tanulhatnának még ma is:
„Hogy nagyobb kedvet talállyon mind leány-korában szüleinél,
mind házassága-után szerelmes uránál, szükséges, hogy a leány tanullyon
étecskéket is főzni. Nem tudom, ha vagyon foganatosba dolog, mellyel magát
kedvesbé tehesse az asszony, mint ha urát betegségében maga kezével főzött
gyenge tételekkel kínállya. Mocskosb az asszony-ember keze, mikor más férfiutól
szorongattatik, hogy-sem mikor az urának való fűzésben fazék fogástul
kormoztatik; éktelenebb lesz a tánczban vagy koczka-játszásban a leány ujja,
mint az étek abárlásában.”
Ám nem kevésbé óvta a nőket a szépítőszerek mára csaknem
általánossá vált használatától, jelezve, hogy szépségüket milyen nagy kár
folyton mesterséges eszközökkel fokozniuk, hiszen őket Isten eleve szépnek
teremtette, éspedig olyannyira, hogy azt aligha fokozhatják, továbbá, hogy
viseletükkel se legyenek kirívóak kihívóik előtt, s leginkább erkölcsi
tisztasággal igyekezzenek kiválni mások előtt, pláne, ha netán mégis akadnának
közöttük „rutacská”-k:
„Ne kennye a keresztyén leány orczáját idegen festékkel, de
tiszta vízzel szépen megmossa. Ne terítcse verő-fényre festett haját, de
baglyoson, csoportoson, korpáson és szennyesen se hadgya fejét. Értéke-felett
drágában ne öltözzék, de a mibe öltözik, tiszta légyen. Tükörbe a végre ne
nézzen, hogy magát cifrázza, de, hogy fején vagy orczáján dísztelen és illetlen
valami ne légyen, megtekincse tükörében magát. Ha szép, eltökéllye, hogy meg
nem rutittya feslett élettel ékességét, ha rutacska, arra igyekezzék, hogy jó
erkölccsel szépegesse magát.”
Osztálygőg
Visszatérve Makkaira, könyvében valóságos társadalmi
„ragály”-nak nevezi ezt (80. old.): „Az osztálygőg éppúgy végigkíséri a
felsőbbek életét, mint a lebzselés és a fényűzés. Mindenki irigyli a
felsőbbeket, azokhoz szeretne asszimilálódni, viszont saját rangját olyan
önérzettel viseli lefelé, hogy valósággal visszahökkenti azokat, akik ugyancsak
fölfelé törekszenek.”
Miben is nyilvánul meg elsősorban? (81. old.)
„Az osztálygőg és sznobizmus középosztályunkban elsősorban a
dzsentrizésben jelentkezik. Nálunk a legtöbb ember, aki a miniszteri tanácsosi
rangig viszi, előbb-utóbb dzsentrivé nevezi kik magát. Címert kutat, előnevet
keres, igyekszik nevét történelmire magyarosítani, ha nincs magyar neve,
pecsétgyűrűt rak az ujjára és hovatovább nemzetségi összejöveteleken vesz
részt, hogy évszázados nemességének illúziójában éljen. Külföldön „von” vagy
„de” jelzőket illeszt neve elé, aminek következtében sokan rögtön bárónak
nézik. Egyre ritkábbak az olyan családok, ahol a régi magyar név mellől
elhagyják az előnevet s egyre gyakoribbak az olyanok, ahol titokzatos módon új
előnevek születnek.”
Parvenüség
Nem kevésbé veszedelmes kor-és kórtünet viselkedéskultúránk
megromlásában a „parvenüség”. De ki a parvenü? A Magyar Etimológiai Szótár
meghatározása szerint „felkapaszkodott ember, újnemes, újgazdag (akit a
született előkelők lenéznek)”. Makkai írja (81-82. old.):
„A parvenü szintén örök jelenség a felsők társaságában.
Kórokozója az osztálygőg s az a furcsa szemlélet, amely előkelőbbnek tartja, ha
az ember nem maga csinálta saját karrierjét és nem maga szerezte meg saját
vagyonát, hanem az ősei és ő csupán nagy elődeinek nyomdokában jár. Nem maga
tehetség tehát, hanem nagy apák, nagy tehetségek Herbertje. A parvenü, aki
megvagyonosodott, vagy váratlan előmenetelre tett szert, szerencséjének közeli
származását akarja elfelejtetni s igyekszik úgy viselkedni, mintha már
gyermekkorában mindig hasonlóképpen élt volna, sőt már szülei ugyanabban az
életstílusban nőttek volna föl. Ezért kétségbeesett erőfeszítéssel törtet a
felsők felé s azok között mindig bizonyos mértékig helyet is talál. Aki ugyanis
a felső osztályban nem talál helyet, az nem is lesz parvenü, mert ebben az
esetben életstílusának bonyodalmai nem ütköznek ki. A parvenü azért fejt ki
destruktív működést, mert bizonytalanságérzései vannak s állandóan attól fél,
hogy lenézik, hogy kiközösítik. Ezért a felsők összes betegségeit magába
szívja, továbbfejleszti, életmódjukat túlozza, hogy vitathatatlanul velük
együvé tartozónak tekintessék. A parvenü lebzselésben, osztálygőgben és
sznobizmusban túltesz a valódi és régi felső osztálybelieken s az
alsóbbrendűeket még inkább vérig bosszantja tevékenységével.
Teljes beolvadása a felső társaságba sohasem sikerül, de
gyermekeiben a családját mégis belophatja az új világba. A parvenü sorsa csak
akkor reménytelen, ha nincsenek gyermekei, mert így hiába dolgozik: maga
sohasem olvadhat fel a felsők között s így egész tevékenysége meddőségre van ítélve.
A parvenük sorában a legkétségbeejtőbb típust a gazdag zsidók képviselték, míg
a felső társadalomban helyet foglaltak.”
Makkai szerint a parvenüség szüli az „erkölcsi
szabadosság”-ot ((82-83. old.):
„Az erkölcsi szabadosság állandó viselkedési stílust honosít
meg s ezzel azt a hiedelmet kelti az alsóbbakban, hogy az egyházi és állami
erkölcshirdetők és erénycsőszök intelmei csak a köznépre hatnak és vonatkoznak,
de az előkelőségekre nem, mert azok íme, büszkén viselik az olyan látszatokat,
amelyeket a közönséges polgár legalábbis eltitkol. Ez a felfogás olyasfajta
eszmét áraszt magából, mint a felvilágosodás korának szemlélete a vallásról:
„elég, ha a nép hisz Istenben, hiszen neki kell fönntartania az államot; a
népnek szüksége van hát Istenre, de nekünk nincs. Igazságtalanok volnánk, ha
azt mondanók, hogy az erkölcsi szabadosság csak a felső osztályok világában él
s nincs jelen a parasztok, a munkások, vagy a kispolgárok különböző rétegeiben
is. Megvan ott is, de sohasem válik követendő divattá és életstílussá.
Életstílussá csak a legfelsőbbek szokták avatni. Csak ők engedik meg büszkén
maguknak, hogy férjek mások feleségével kettesben járjanak nyilvános helyre s
házassági szempontból nem szabad emberek tüntetően mutassák nem házastársukkal
való viszonyukat. Amikor előkelő fiatalemberek női kalandjait napokon és
heteken át újságokban olvashatjuk, nehéz megakadályoznunk azt, hogy hasonló
egyéni ambíciók alsóbb osztályú egyéneinkben ne keletkezzenek.”
Mindezek, ismétlendő, nem mai sorok. Éppen ezért persze nem
olyan meglepő, hogy miért találkozunk a fenetbb körülírt tünetekkel manapság is
olyan nagyon – és akkor még mindig csak Magyarországról beszéltünk.
(Folytatjuk.) |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika