 | | | 2026. augusztus 15. szombat, Mária napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Megkínozták, majd megölték őket keresztény hitükért | | 
Négyszáz éve, 1619. szeptember 7-én Rákóczi György
református hajdúi megkínoztak, majd megöltek Kassán három papot keresztény
hitükért – Kőrösi Márk István kanonokot és Pongrácz István, Grodziecki Menyhért
jezsuita szerzetest. Őket vértanúságukért Szent X. Piusz pápa 1905. január
15-én boldoggá avatta.
Miközben a mindmáig uralkodó kommunista, liberális és
protestáns történelemszemlélet állandóan vallási toleranciát sürget,
elhallgatja mindazon gaztetteket, amelyeket a protestantizmus képviselői szerte
Európában elkövettek katolikusok millióin. Ezek közé illeszkedik a magyar
protestantizmus egyik leggyászosabb tette.
De mi is történt? Azután, hogy iktári Bethlen Gábor
hadvezére, Rákóczi György és hajdúi 1619. szeptember 5-én fegyvertelenül
bevették Kassa szabad királyi várost,.Rákóczi és hajdúi azonnal nekiláttak a
város kifosztásának – megszegvén ígéretüket, hogy a város birtokbavétele után
senkinek sem esik majd bántódása. A nőkön nemi erőszakot követtek el. A város
három katolikus papját azonnal elfogták, s Rákóczi meghagyására szigorú házi
őrizetben tartották őket. Kétnapi éheztetés után sem tudták azonban
hittagadásra bírni a három papot. Szeptember 7-én éjféltájban válogatott
kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve
egy közeli pöcegödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét is.
Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi kápolnájának sekrestyése
István nyöszörgésére lett figyelmes, de már nem tudott rajta segíteni, mert
maga sem merte elhagyni a házat, s Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz tanácsára
fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének.
Így húsz órányi kínlódás után István atya is meghalt.
Vértanúságuk történetét Henning Alajos és Lányi Ede jezsuita
atyák írták meg leghívebben. Lányi különösen is megrázó erővel örökítette meg
állhatatosságukat, kiváltképpen Pongrácz Istvánét. Amikor Pongrácz atya kérte
az őt megkínzó hajdút, hogy ne szentségtelenítse meg a templomi szent
edényeket, rákiáltott az: „Hallgass! Inkább te vigyázz lelkedre, ezekhez már
nincs közöd!” Ezután ő és hajdútársai szétverték az oltárt, a szószéket, a
padokat, székeket, az orgonát szétzúzták, a könyveket az ablakon át az utcára
dobták:
„Mikor Pongrácz némileg magához jött, ráordítottak, hogy
térjen Kálvin vallására: mikor ezt határozottan visszautasította, rávetették
magukat, ruháját letépték, kezeit hátrakötötték és úgy ütötték-verték: majd,
mintha fejét be akarnák kötni, körülfont szíjjal vagy kötéllel úgy
összeszorították, hogy halántékai repedeztek és szeme kidülledt. Sőt nem
átallották őt aljas megjegyzések és röhej között megcsonkítani. Majd kezeinél
fogva felkötötték a szoba gerendájára és oldalait fáklyatűzzel úgy perzselték,
hogy bőre felpattant s a belső részek kilátszottak.”
(Lányi Ede SJ: A kassai vértanúk. Kalocsa, 1920. Árpád
Részvénytársaság Könyvnyomdája, 44. old.)
Igencsak messze vezetne annak adatolása, hány hasonló eset
történt azok részéről, akik ajkukon állandóan a szeretetet hordozták, a vallási
toleranciát, a honpolgári jogegyenlőséget. Lassan egy évszázada csak azt
tekintik „jó magyar”-nak, aki protestánspárti. (Aki nem hiszi, járjon utána,
mondjuk olvassa el Pezenhoffer Antal atya 13 kötetes magyar történelmét.)
A kassai vértanúk nem voltak hajlandók az egyetlen igaz hit,
a katolikus megtagadására. Ezért megkínozták, majd megölték őket. Az igaz – és
tegyük csak nyugodtan hozzá, az egyedül igaz – hit, a katolikus megtagadása
ugyanis a lehető legnagyobb bűn:
„Katholikus keresztény vallásunkat nem szabad szégyenlenünk,
azt mindig bátran be kell vallanunk; azt soha eltagadni vagy megváltoztatni nem
szabad. Aki katholikus vallását megtagadja, azt Isten is kitagadja a mennyországból.
Katholikus vallásunkat akkor sem szabadna megtagadnunk, ha azért nagy jutalmat
kapnánk, vagy abból hasznunk volna, vagy nagy büntetéssel vagy halállal
fenyegetnének. Szent Ágnes tizenhárom éves kis leány volt. A pogányok ígértek
neki sok pénzt, kincseket, kényelmes úri életet, ha megtagadja katholikus
vallását, de ő nem tagadta meg. Akkor fenyegették és ijesztették börtönnel,
ütötték, kínozták, mégsem tagadta meg az ő katholikus vallását. Inkább
elszenvedte a kínzásokat és a halált, de hű maradt katholikus vallásához. Az
ilyeneket, kik katholikus vallásukért vérüket ontották, vértanúknak nevezzük és
Isten fölvette őket a mennyországba és ott is kitűnőbb boldogságban
részesülnek, mint mások.”
(Palkovich Viktor esperes plébános: Katholikus hitelemzések.
Vezérkönyv az elemi iskola alsóbb osztályainak hitoktatásához. Pozsony, 1926.
Concordia Könyvnyomda és Kiadóvállalat. 7-8. old.)
Végül, de nem utolsósorban a gyászos évforduló alkalom
egyben arra is, hogy két – ha úgy tetszik, indiszkrét – kérdés megfogalmazódjék.
1. Ha bizonyos körök mindmáig vallási türelemről, megértésről beszélnek
folyton, különösen a katolikusok és a protestánsok közötti összhang
megteremtésének fontosságáról, miért nem járnak elő jó példával e téren, azaz a
négyszáz évvel ezelőtti bűntettükről és a többiekről miért hallgatnak? 2. Ha
minket, katolikusokat magukhoz képest alsóbbrendűeknek tekintenek (márpedig
protestáns körökben ez rendszerint így van!), miért nem adják vissza nekünk, a
nemzet többségét kitevő katolikusoknak azokat a templomokat, melyeket egykor
tőlünk elvettek?
Olyan kérdések ezek, melyek bizony elég sok katolikusban
megfogalmazódnak, de valahogy kevés meri közülük feltenni, pláne nyilvánosan. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |