 | | | 2026. január 26. hétfő, Vanda, Paula napja. Kalendárium | 
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | | 
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | | 
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| | 
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | 
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| | 
Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik. A fellelhető ...
| | 
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg.
A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kollektív bocsánatkérés | | 
Klári néni művelt, a világ dolgaiban járatos asszony. Naponta olvassa az internetet, nézi a televíziós csatornákat. Egy napon egy Kossuth-díjas író nyílt levelét olvasva megérlelődik benne a gondolat, hogy a Mickey Mouse-ról elnevezett óvodás csoportjában kollektív felvilágosítást, és kollektív bocsánatkérést tart, hogy legalább az ifjú nemzedék mentesüljön az egyébként súlyos értékelés és ítélet alól, amelyet a neves írón kívül számtalan médiaszemélyiség, és fórumozó honfitárs is megerősíteni látszik. Ezért folyó év valamely napján a kis csoport elé áll, és a következőket mondja: - Gyerekek! Figyeljetek! Hahó! – és a nyomaték kedvéért tapsol is kettőt. A gyerekek elcsendesednek, és az óvónénire néznek. - Ma egy nagyon szép, nagyon jó dolgot fogunk tenni! Jó? - Jó! - harsogják a kicsik. - De előtte megkérdezem, hogy hallottatok már a régi csúnya háborúról, amiben mi, magyarok sajnos nagyon rosszul viselkedtünk? Pillanatnyi csend. - Apukám mesélte, hogy lenyilaztunk mindenkit. - Okos vagy, de nem arra gondoltam. No, valaki tudja? - Nem! – kiáltják a gyerekek közül páran. - Elmeséljem? - Igen! - Jól van, gyorsan, gyorsan! – hessegeti a kicsiket Klári néni - akkor csücsüljetek le! A kicsik körbeülnek Klári néni körül kis párnákra. - Volt egyszer egy nagyon csúnya bácsi, aki azt találta ki, hogy elveszi mindenkitől a pénzét, házát, mindenét, aki nem tetszik neki. - Robinhúd! – kiált az egyik kisfiú. - Nem nem! Figyeljél csak ügyesen! – szól Klári néni – Mert ez a bácsi olyan csúnya bácsi volt, hogy csinált is egy nagy háborút ezért. A háborúban összefogdosta azokat a szegény bácsikat, néniket és gyerekeket, akik nem tetszettek neki, vonatra tette őket, és hatalmas táborokba záratta őket, ahol mindenféle más csúnya dolgot is művelt velük. És sajnos nagyon-nagyon sokan meghaltak ezekben a csúnya táborokban! - Juj – szisszen fel egy kislány a meghaltak szóra. - És képzeljétek el, sajnos a ti szüleiteknek a nagyszülei, sőt talán, azoknak a szülei is segítették ezt a csúnya bácsit, aki ilyen rosszat tett! - Klári néni hangja még visszhangzik a frissen festett, díszítetlen falakon. A kicsik tátott szájjal figyelnek. - Szerencsére voltak jó bácsik is, akik legyőzték a csúnya bácsit, és mindenhol a világon legyőzték a többi rossz, csúnya bácsikat, még a Magyarországon lévő rossz bácsikat is! - Klári néni itt felemeli picit a hangját, az egyik kisgyerek éppen tapsikol. - Na de még nincs vége, mert képzeljétek! A csúnya bácsi, aki kirobbantotta a háborút, annak országában élők azóta mind megjavultak! Egytől egyig megjavultak, mert mindenki bocsánatot kért, és mindenki megígérte, hogy visszaadják a jó bácsiknak mindent, amit elvett a csúnya bácsi a szegény bácsiktól és néniktől! Azt is megígérték a megjavult bácsik, hogy soha többet nem csinálnak ilyet! - a gyerekek pisszenéstelen csendben figyelik óvónőjüket. - Mit gondoltok gyerekek, a ti szüleitek nagyszülei is megjavultak? Megígérték, hogy sosem tesznek többé ilyet? Visszaadták már amit elvett a csúnya bácsi? - Szerintem igen – mondja egy szeplős kisfiú. - Igen! Igen! – mondják a többek is egyre bátrabban. Klári néni ismét tapsol: - Figyeljetek csak! Én olvastam egy másik szegény bácsinak a levelét, aki azt mondja, hogy sajnos nem javultak meg! Képzeljétek, nem kértek bocsánatot szüleitek, sem azok szülei, sem azok szülei. Apukátok, anyukátok és azok nagyszülei sem kértek bocsánatot, és ezért nagyon sok jó bácsi és sok jó néni haragszik ránk, magyarokra még a világban. - Rám is? – kérdezi az egyik kislány. - Bizony, rád is, meg rám is! – mondja Klári néni. - Miért haragszanak Vivienre? – kérdezi a mellette ülő kislány. - Persze, nem rá, hanem mindenkire, mert nem kért bocsánatot senki sem! Értitek? A gyerekek közül némelyik bizonytalanul hümmög. - Úgy tanultuk, hogy bocsánatot kell kérni, ugye, ha valaki bántja a másikat! Annak bocsánatot kell kérnie? Ugye hogy igen? A gyerekek megszeppenve ülnek, nem szól egyik sem. - Gyere ide Viola, és te is, Petike! Kijön két kicsi. - Húzd meg Vili haját Petike egy kicsit, de csak hogy ne fájjon neki, finoman! A kislány felszisszen. - Most pedig kérj bocsánatot Vilitől! - Bocsánat! – mondja a kisfiú. Klári néni örül, tapsol is egyet, és felkiált: - Látjátok, ilyen egyszerű! – és a kislányhoz fordul - Viola, adj egy puszit Petinek! Viola Klári nénire néz, majd odabújik az óvónőhöz, de nem ad puszit Petinek. - Na, adj szépen egy puszit Petinek! – próbálja finoman leszedni magáról a kislányt. A kislány érzi, hogy Klári néni erősebb nála, hallja is, hogy Klári néni egyre csak mondogatja, hogy adjon puszit Petinek. De ő belerúg a kisfiúba. A többiek nevetnek. - Jaj Vili, hát milyen dolog ez? Kérj azonnal bocsánatot Petitől! A kislány szó nélkül szalad vissza a helyére, nem kér elnézést. A kisfiút Klári néni vigasztalólag megsimogatja, és a helyére küldi. - Viola, nagyon haragszom rád! Nem illik megrúgni a másikat. Főleg nem, ha éppen bocsánatot kért! Viola, most rossz voltál! Viola durcásan ül a helyén. - Gyerekek, tegye fel a kezét, aki szerint Peti ügyes volt, és jól viselkedett! Viola kivételével minden gyerek nyújtózik. - Most az jelentkezzen, aki szerint Viola volt ügyes, és jól viselkedett! Senkinek nincs fenn a keze. - No látjátok, ezért most bocsánatot kérünk Petitől Viola helyett! Jó? - Jó! – kiáltják a gyerekek. - Akkor kiáltsuk közösen, hogy Peti, elnézést kérünk tőled! Peti nevetve ül a helyén, kifejezetten tetszik neki a játék. - No gyerekek, ugyanilyen egyszerűen lehet bocsánatot kérni a szüleitek és nagyszüleitek helyett is. Bocsánatot kérünk, hogy ne haragudjon ránk senki? - Igen! – harsogja a csoport. - Jó, akkor mondjátok csak utánam: nagyon-nagyon sajnálom... - Nagyon-nagyon sajnálom... - hogy a csúnya bácsik... elvették mások dolgait... és őket pedig... táborokba küldték... A családok szétrombolása... az emberek kisemmizése... idegen táborokba kényszerítése... halálukig tartó robotoltatása... nagyon, nagyon csúnya dolog! Ígérem... hogy én soha... de soha nem fogok ilyet tenni... és soha... de soha nem tűröm el... ha ilyet látok!... Bocsánatot kérek... szüleim... nagyszüleim... és dédszüleim helyett is... minden bácsitól és nénitől... akinek a családjában... ilyen csúnyaság történt... A csendespihenő után pár gyermeket hazavisznek. Violáért is itt van apukája. Viola még durcás, apukája találgatja mi baja. De Viola nem mondja el, szégyelli, hogy ő egy rossz kislány. Kicsit biggyeszti száját, és azt kérdezi, hogy holnap lesz-e ovi. Lesz sajnos. Majd azt kérdezi, hogy bocsánatot kért-e már az apukája. Gábor nem érti, hogy miért, egyáltalán, hogy mit is szeretne kérdezni Viola. Kissé ingerült, mert ezer dolga van, valahogy a két gyerekkel nehezebb, mint gondolta. De már csak három hét, és felesége egy hétre hazarepülhet szabadságra az öregek mellől. Ágika nagyon ügyes, és kedves ápolónő. Szerencséje volt, nagyon jó helyet kapott egy idősek otthonában. Idehaza nem volt állása, de a lakáshitel törlesztése miatt minden forintra szükségük van. Életük végéig fizetnek. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |