 | | | 2026. október 6. kedd, Brúnó, Renáta napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs. Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Betűk | | Már senki nem emlékszik rá. Eltűnt, mintha soha nem létezett volna. Nem is lehet megmondani ki volt, mi volt, csak annyi bizonyos, hogy lett, ami
kimondhatatlanná vált a hiányában. Ez a hang, ez a betű szentül meg volt
győződve, hogy önmagában is van értelme, sőt! egymaga képes mindazt hordozni, amiben
addig előfordult.
- Hiszen része voltam! –így biztatta magát.
Akkor egyes betűk a teljes szabadságról és az
önmegvalósításról beszéltek. Ők átélték, megértették, és elfogadták a kivált
betű álláspontját. Hosszan fejtegették az egyéni betűk érdekeit, előtérbe
helyezték a betűk jogait a szavak jogaival szemben. Meglátásuk szerint a betűk előbb voltak mint a szavak, a betűktől ered a világ, így minden betű rendelkezhet önmaga sorsa felett.
Persze mások az egységet hangsúlyozták, és meggyőződésük jeléül példákat
próbáltak szolgáltatni a betűtársadalomnak.
- Van ami kifejezhetetlen így!
- Ugyan! Mi az?
- Éppen ez az! Tudom, de képtelen vagyok
megnevezni... még csak körül sem tudom írni, mert már magamban sem tudom
megfogalmazni! - Ilyen nincs! - reagáltak a teljes betűönrendelkezés pártiak.
Az Idő mosolyogva szemlélte a vitázókat. Szótlanul
lebegett, bár mi tagadás, egyszer elgondolkodott:
Mi lenne, ha én lennék az a betű? ... Persze, ha senkinek
nem hiányozna az idő, elfogadnám? Végül is igen… Ha hiányozna az idő,
megérteném, de nem tartana vissza, ugye?… Eh, ostobaság! Én én vagyok, ők pedig
ők. Nincs miért közbelépjek, tegyék a dolgukat, én is teszem az enyémet…
Később elcsendesedtek a viták. Újrarendeződtek a
sorok, és újrafogalmazódott a világ is. A kimondhatatlan szavak egyszerűsödtek,
belekeveredtek más gondolatokba, vagy egyszerűen karon fogta őket a jótékony
Ismeretlen. Mindig is nagy érdeklődéssel kísérte a megnevezhetetlenek és a
kimondhatatlanok ügyét az univerzum örvénylő sötétje felé.
Így teltek a napok, és már úgy tűnt, végleg helyre
áll a rend, amikor a csont sovány I a köznapi ismeretek valamely elektronikus
bugyrából merítve arra a megállapításra jutott, hogy ő stresszben él, és
hajlamos a depresszióra. Sőt, ezért a többiek, leginkább a szavak csoportjai, a
mondatok, végső soron az őt is éltető gondolatok a felelősek! Úgy érezte, neki
is követnie kellene azt az eredendően kivált betű példáját. El kellene hagynia
a szavak világát, és önálló, korlátlan betűként kellene élnie. Amikor hangot adott
elképzelésének, újfent fellángolt a régi vita. Volt, aki sírva marasztalta,
volt aki megfenyegette, de olyanok is akadtak szép számmal, akik bíztatták:
- Ne törődj a többiekkel, most az a fontos, hogy
megtaláld önmagad! Ha úgy érzed, hogy el kell menned, akkor tedd meg! Nem
számít, hogy mit gondolnak, mit mondanak amazok! Te magánhangzó vagy!
Elszánta magát az I, és kivált a betűk közül.
Jajgathattak, pörölhettek a mássalhangzók - nem számított már.
Az _smeretlen mája ped_g egyre duzzadt.
Megérezte, hamarosan önmaga _s a k_fejezhetetlenségbe, és így a feledésbe
merül. M_ tagadás, elképzelhetetlen ennél szebb beteljesedés: a teljes
_smeretlen am_nek a fogalmát sem _smer_k!
Telt az _dő, és újra elhallgattak a rosszallók,
megnyugodtak a pártolók. Talán belefáradtak a v_tákba, talán csak egyszerűbb
volt elcsendesedn_. A betűk zöme megszokta, elfogadta _smét az új állapotot. Rájöttek, anny_ történt csak, hogy szűkebbek lettek a szavak, a szócsaládok, nehezebben lehetett
megkülönböztetn_ egymástól egy-két dolgot, például a _gazt és a gazt. De m_t szám_tott ez, h_szen a k_vált két betű
példájára meseszerű történetek _s kerekedtek. V_ccek keltek életre, olyanok m_nt:
”Mért ment el az az utolsó betű? No? Mert az ell csak fejetlenül szerette!”. Szálló_gék
kaptak szárnyra, m_nt például: ”Egy sorban elég egy pont!”. És m_ndenk_ megértőn mosolyogva bólogatott.
Élelmes vállalkozások játékok formájában dobták
p_acra az esetüket: betűgyerekek táblákon próbáltak megszabaduln_ a szavaktól. Vetélkedőket rendeztek, és közvet_tették azokat m_nden este. A műsorszám célja: saját k_s csoportjuk k_szor_tása az értelmes k_fejezésekből és gondolatokból. Olyan s_kere volt, hogy közneves_tették a műsor c_mét, és _gy született a szórakózás szó. Végül _s egyhangúlag felértékelődött a két betű
útja, majd ennek betűtársadalm_ csúcsaként d_vattá lett a k_válás. A betűkben megérlelődött a vágy, k_v_rágzott a kedv, és egyre nagyobb számban szerettek volna önállósodn_, k_váln_ a társadalmukból. Talán éppen az "_" tette azzá, talán
valak_ m_s. M_ndennap_s lett az ön_llós_d_s. Megsz_kt_k, elf_gadt_k. És végül
elérkezett a telj_s f_lszabadul_s. Töm_g_s_n k_zdt_k k_v__n_ a __tűk. ______
c_____a_, __aba___ ______. ___ __ ________ __ _______ ____. _ _____ ___ ___________, _______________, ________________ _________...
(2001-2011)
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |