 | | | 2026. szeptember 11. péntek, Teodóra napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Ebbe is bele lehet bolondulni | | A vízcsobogásba is bele
lehet bolondulni, ha sokáig hallgatja az ember. Éva ezt egy újságban olvasta
körülbelül három hete, s most saját magán tapasztalhatta a cikk igazát.
A szobát, ahol
albérletben lakott csak egy vékony fal választotta el attól a bizonyos csaptól,
amely kitartóan tépázta az idegeit. Legalább két órája, hogy álmatlanul
hánykolódik, s az a bizonyos csobogás nem akar szűnni, egyre csak erősödik.
Monoton, kiszámítható és mégse tud ellene semmit se tenni. Ez az éjszaka már az
ördögé! Nem az első, s nem is az utolsó. Kipp… kopp… kipp… kopp… kipp… Az élete
is ilyen, mióta elvált, ugyanilyen szürke, egyhangú dolgokkal, csak egy kicsit
több hang variációjával. Már négy éve! Uramisten! Minden nap ugyanaz történik,
vagyis semmise történik. Elvált közös megegyezéssel, mert nem akart a férje
útjába állni. Négy éve, hogy nem szeretkezett. Azóta csak a munka, néha egy
könyv, esetleg egy mozi (egyedül vagy a munkatársnőkkel) és alvás, alvás. Most
az se! Kipp… kopp… kipp… kopp… Ebbe is bele lehet bolondulni!
Éva
most egy presszóban ül. Ki tudja, már hányadik vermutját iszogatja. Mellette
egy férfi az ő kezét szorongatja, s beszél, beszél. Éva nem figyel rá, csak a
kezét nézi, azt a még majdnem idegen férfikezet, az ő kezén. A szavak, amik
felé indulnak, nem jutnak el a tudatáig, megbotolnak a két egymásba fonódó kéz
síkjában. Testét valami nagyon régről ismert bizsergés hatja át.
Hallgat és vár. Vár, hogy
elinduljon egy mozdulat és egy csókban fejeződjön be, az ő csókjuk-ban. Ő nem
mozdul, vár. Érzi, belepirul a várakozásba. Még szerencse, hogy az egész termet
piros hangulat fény tölti be, s így nem feltűnő. Milyen hosszúnak érezte az
időt, amíg elindult, de elindult, s újra elindul törvénytelenül és szabadon az
a csókban befejeződő mozdulat. A mozdulatok közben szóáradatok özönlenek Árpád
ajkáról, amikből csak az igék jutnak el Éva tudatáig.
- Kívánlak!
- Akarlak! Akarom!
Akarom!
Ő nemet akar mondani, de
a száj más hangokat formál:
- Hol?
Már jócskán elmúlt éjfél,
mikor kijönnek a presszóból, s elkezdik keresni a "hol"-t. Először
Árpád barátjához mennek, szinte rohannak. A lépcsőházban megállnak,
csókolóznak, majd felmennek a másodikra. Becsengetnek egyszer, kétszer,
háromszor. Semmi. Nincs otthon. Lefelé is csók, csók, csók. Egyre
türelmetlenebbek az ajkak. Tétováznak, hogyan tovább? Árpád a pince felé indul.
Éva követi. Lent a két kabátból ágy formálódik, a pulóverekből párna.
Kihámozzák egymást ruháikból, s utána hagyják, hogy had sodorja őket a vágy.
Reggel Éva ébred fel
hamarabb, a feje még nehéz a tegnapi vermutoktól. Ez az éjszaka is az ördögé
volt,
De mennyivel másabb, mint
a többi. A lépcsőházban felgyullad a villany. Léptek.
Kipp… kopp… kipp… kopp
Ebbe is bele lehet bolondulni!

|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |