 | | | 2026. április 9. csütörtök, Erhard napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | ![http://hir.ma/wp-content/uploads/2013/07/jkk.jpg]()
" 1. Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. 3. Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, ...
| | 
Albán: Krishti Ungjall! Vertete Ungjall! Angol: Christ is Risen! Indeed, He is Risen! Arab: Al Maseeh Qam! Haqqan Qam! Cseh: Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal! Dán: Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden! ...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | |
ÉMILE ZOLA (1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Ebbe is bele lehet bolondulni | | A vízcsobogásba is bele
lehet bolondulni, ha sokáig hallgatja az ember. Éva ezt egy újságban olvasta
körülbelül három hete, s most saját magán tapasztalhatta a cikk igazát.
A szobát, ahol
albérletben lakott csak egy vékony fal választotta el attól a bizonyos csaptól,
amely kitartóan tépázta az idegeit. Legalább két órája, hogy álmatlanul
hánykolódik, s az a bizonyos csobogás nem akar szűnni, egyre csak erősödik.
Monoton, kiszámítható és mégse tud ellene semmit se tenni. Ez az éjszaka már az
ördögé! Nem az első, s nem is az utolsó. Kipp… kopp… kipp… kopp… kipp… Az élete
is ilyen, mióta elvált, ugyanilyen szürke, egyhangú dolgokkal, csak egy kicsit
több hang variációjával. Már négy éve! Uramisten! Minden nap ugyanaz történik,
vagyis semmise történik. Elvált közös megegyezéssel, mert nem akart a férje
útjába állni. Négy éve, hogy nem szeretkezett. Azóta csak a munka, néha egy
könyv, esetleg egy mozi (egyedül vagy a munkatársnőkkel) és alvás, alvás. Most
az se! Kipp… kopp… kipp… kopp… Ebbe is bele lehet bolondulni!
Éva
most egy presszóban ül. Ki tudja, már hányadik vermutját iszogatja. Mellette
egy férfi az ő kezét szorongatja, s beszél, beszél. Éva nem figyel rá, csak a
kezét nézi, azt a még majdnem idegen férfikezet, az ő kezén. A szavak, amik
felé indulnak, nem jutnak el a tudatáig, megbotolnak a két egymásba fonódó kéz
síkjában. Testét valami nagyon régről ismert bizsergés hatja át.
Hallgat és vár. Vár, hogy
elinduljon egy mozdulat és egy csókban fejeződjön be, az ő csókjuk-ban. Ő nem
mozdul, vár. Érzi, belepirul a várakozásba. Még szerencse, hogy az egész termet
piros hangulat fény tölti be, s így nem feltűnő. Milyen hosszúnak érezte az
időt, amíg elindult, de elindult, s újra elindul törvénytelenül és szabadon az
a csókban befejeződő mozdulat. A mozdulatok közben szóáradatok özönlenek Árpád
ajkáról, amikből csak az igék jutnak el Éva tudatáig.
- Kívánlak!
- Akarlak! Akarom!
Akarom!
Ő nemet akar mondani, de
a száj más hangokat formál:
- Hol?
Már jócskán elmúlt éjfél,
mikor kijönnek a presszóból, s elkezdik keresni a "hol"-t. Először
Árpád barátjához mennek, szinte rohannak. A lépcsőházban megállnak,
csókolóznak, majd felmennek a másodikra. Becsengetnek egyszer, kétszer,
háromszor. Semmi. Nincs otthon. Lefelé is csók, csók, csók. Egyre
türelmetlenebbek az ajkak. Tétováznak, hogyan tovább? Árpád a pince felé indul.
Éva követi. Lent a két kabátból ágy formálódik, a pulóverekből párna.
Kihámozzák egymást ruháikból, s utána hagyják, hogy had sodorja őket a vágy.
Reggel Éva ébred fel
hamarabb, a feje még nehéz a tegnapi vermutoktól. Ez az éjszaka is az ördögé
volt,
De mennyivel másabb, mint
a többi. A lépcsőházban felgyullad a villany. Léptek.
Kipp… kopp… kipp… kopp
Ebbe is bele lehet bolondulni!

|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |