2025. december 14. vasárnap,
Szilárda napja.
Kalendárium

December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi.

...

Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése

Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el.
...

Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár.

...

Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.

Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.
...

Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. 

...

Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.

Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni.

...

Kosztolányi Dezső: Ádám

Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

Papagály s tigris közt csúf ember-állat,
...

Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Ebbe is bele lehet bolondulni
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

A vízcsobogásba is bele lehet bolondulni, ha sokáig hallgatja az ember. Éva ezt egy újságban olvasta körülbelül három hete, s most saját magán tapasztalhatta a cikk igazát.

A szobát, ahol albérletben lakott csak egy vékony fal választotta el attól a bizonyos csaptól, amely kitartóan tépázta az idegeit. Legalább két órája, hogy álmatlanul hánykolódik, s az a bizonyos csobogás nem akar szűnni, egyre csak erősödik. Monoton, kiszámítható és mégse tud ellene semmit se tenni. Ez az éjszaka már az ördögé! Nem az első, s nem is az utolsó. Kipp… kopp… kipp… kopp… kipp… Az élete is ilyen, mióta elvált, ugyanilyen szürke, egyhangú dolgokkal, csak egy kicsit több hang variációjával. Már négy éve! Uramisten! Minden nap ugyanaz történik, vagyis semmise történik. Elvált közös megegyezéssel, mert nem akart a férje útjába állni. Négy éve, hogy nem szeretkezett. Azóta csak a munka, néha egy könyv, esetleg egy mozi (egyedül vagy a munkatársnőkkel) és alvás, alvás. Most az se! Kipp… kopp… kipp… kopp… Ebbe is bele lehet bolondulni!

Éva most egy presszóban ül. Ki tudja, már hányadik vermutját iszogatja. Mellette egy férfi az ő kezét szorongatja, s beszél, beszél. Éva nem figyel rá, csak a kezét nézi, azt a még majdnem idegen férfikezet, az ő kezén. A szavak, amik felé indulnak, nem jutnak el a tudatáig, megbotolnak a két egymásba fonódó kéz síkjában. Testét valami nagyon régről ismert bizsergés hatja át.

Hallgat és vár. Vár, hogy elinduljon egy mozdulat és egy csókban fejeződjön be, az ő csókjuk-ban. Ő nem mozdul, vár. Érzi, belepirul a várakozásba. Még szerencse, hogy az egész termet piros hangulat fény tölti be, s így nem feltűnő. Milyen hosszúnak érezte az időt, amíg elindult, de elindult, s újra elindul törvénytelenül és szabadon az a csókban befejeződő mozdulat. A mozdulatok közben szóáradatok özönlenek Árpád ajkáról, amikből csak az igék jutnak el Éva tudatáig.

- Kívánlak!

- Akarlak! Akarom! Akarom!

Ő nemet akar mondani, de a száj más hangokat formál:

- Hol?

Már jócskán elmúlt éjfél, mikor kijönnek a presszóból, s elkezdik keresni a "hol"-t. Először Árpád barátjához mennek, szinte rohannak. A lépcsőházban megállnak, csókolóznak, majd felmennek a másodikra. Becsengetnek egyszer, kétszer, háromszor. Semmi. Nincs otthon. Lefelé is csók, csók, csók. Egyre türelmetlenebbek az ajkak. Tétováznak, hogyan tovább? Árpád a pince felé indul. Éva követi. Lent a két kabátból ágy formálódik, a pulóverekből párna. Kihámozzák egymást ruháikból, s utána hagyják, hogy had sodorja őket a vágy.

 

Reggel Éva ébred fel hamarabb, a feje még nehéz a tegnapi vermutoktól. Ez az éjszaka is az ördögé volt,

De mennyivel másabb, mint a többi. A lépcsőházban felgyullad a villany. Léptek.

Kipp… kopp… kipp… kopp

Ebbe is bele lehet bolondulni!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007