 | | | 2026. augusztus 14. péntek, Marcell napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Ebbe is bele lehet bolondulni | | A vízcsobogásba is bele
lehet bolondulni, ha sokáig hallgatja az ember. Éva ezt egy újságban olvasta
körülbelül három hete, s most saját magán tapasztalhatta a cikk igazát.
A szobát, ahol
albérletben lakott csak egy vékony fal választotta el attól a bizonyos csaptól,
amely kitartóan tépázta az idegeit. Legalább két órája, hogy álmatlanul
hánykolódik, s az a bizonyos csobogás nem akar szűnni, egyre csak erősödik.
Monoton, kiszámítható és mégse tud ellene semmit se tenni. Ez az éjszaka már az
ördögé! Nem az első, s nem is az utolsó. Kipp… kopp… kipp… kopp… kipp… Az élete
is ilyen, mióta elvált, ugyanilyen szürke, egyhangú dolgokkal, csak egy kicsit
több hang variációjával. Már négy éve! Uramisten! Minden nap ugyanaz történik,
vagyis semmise történik. Elvált közös megegyezéssel, mert nem akart a férje
útjába állni. Négy éve, hogy nem szeretkezett. Azóta csak a munka, néha egy
könyv, esetleg egy mozi (egyedül vagy a munkatársnőkkel) és alvás, alvás. Most
az se! Kipp… kopp… kipp… kopp… Ebbe is bele lehet bolondulni!
Éva
most egy presszóban ül. Ki tudja, már hányadik vermutját iszogatja. Mellette
egy férfi az ő kezét szorongatja, s beszél, beszél. Éva nem figyel rá, csak a
kezét nézi, azt a még majdnem idegen férfikezet, az ő kezén. A szavak, amik
felé indulnak, nem jutnak el a tudatáig, megbotolnak a két egymásba fonódó kéz
síkjában. Testét valami nagyon régről ismert bizsergés hatja át.
Hallgat és vár. Vár, hogy
elinduljon egy mozdulat és egy csókban fejeződjön be, az ő csókjuk-ban. Ő nem
mozdul, vár. Érzi, belepirul a várakozásba. Még szerencse, hogy az egész termet
piros hangulat fény tölti be, s így nem feltűnő. Milyen hosszúnak érezte az
időt, amíg elindult, de elindult, s újra elindul törvénytelenül és szabadon az
a csókban befejeződő mozdulat. A mozdulatok közben szóáradatok özönlenek Árpád
ajkáról, amikből csak az igék jutnak el Éva tudatáig.
- Kívánlak!
- Akarlak! Akarom!
Akarom!
Ő nemet akar mondani, de
a száj más hangokat formál:
- Hol?
Már jócskán elmúlt éjfél,
mikor kijönnek a presszóból, s elkezdik keresni a "hol"-t. Először
Árpád barátjához mennek, szinte rohannak. A lépcsőházban megállnak,
csókolóznak, majd felmennek a másodikra. Becsengetnek egyszer, kétszer,
háromszor. Semmi. Nincs otthon. Lefelé is csók, csók, csók. Egyre
türelmetlenebbek az ajkak. Tétováznak, hogyan tovább? Árpád a pince felé indul.
Éva követi. Lent a két kabátból ágy formálódik, a pulóverekből párna.
Kihámozzák egymást ruháikból, s utána hagyják, hogy had sodorja őket a vágy.
Reggel Éva ébred fel
hamarabb, a feje még nehéz a tegnapi vermutoktól. Ez az éjszaka is az ördögé
volt,
De mennyivel másabb, mint
a többi. A lépcsőházban felgyullad a villany. Léptek.
Kipp… kopp… kipp… kopp
Ebbe is bele lehet bolondulni!

|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |