 | | | 2026. július 4. szombat,
Ulrik napja. Kalendárium |  
Július (Ősi magyar nevén, Áldás hava) az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi.
...
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | A légszebb felvétele Beethoven hegedűversenyének. Karajan felfedezettje a volt a hetvenes évek közepén a kiskamasz Mutter, kinek koraérettsége és művészi érzékenysége megragadta az idős Mester figyelmét. Mindenben támogatta a fiatal lány művészi fejlődését, s Karajan jól számított, hiszen Gedda, Janowitz vagy Freni esetében is jól tévedhetetlennek bizonyult. Ma Mutter a legnagyobb hegedűjátékos ebben a nem könnyű mezőnyben. ... | | "Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek.
...
| | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...
| | Szerb Antal testamentuma is lehetne ez a válogatás, melyben a világirodalom nagy alkotásainak eredetijét és kitűnő magyar fordításait olvashatjuk. Szerb Antal mindannak ellenére, hogy piarista neveltetésben részesült, hogy keresztapja Prohászka Ottokár püspök volt és mélyen katolikus hitű, fenyegetve érezte magát, s rendszeresen munkaszolgálaton kellett megjelennie. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Emlék és remény |   |
Őrzöm ölelését.
Múltba nézek. Emlékek élednek. Arcokat látok. Ismerősek. Kimondok egy nevet, csak úgy, magamnak. Szolnoky Apát Úr...Emlékezésem homályát villámként hasítja szét az a pillanat, amikor utoljára öleltük meg egymást.
Akkor már a Püspöknek jelentettem, hogy szabadon, de mégis elháríthaatlan kényszerből kérem a cölibátus alóli felmentésemet, amely azzal jár, hogy papi hivatásomat tovább nem gyakorolhatom. A hír gyorsan terjedt. Ismerőseim, barátaim döbbenettel vették tudomásul. Volt azonban, akiben nagyobb szeretet ébredt fel.
Néhány napot magányosan töltöttem. Búcsúztam falaktól, fáktól, kutyámtól. A falu semmit nem sejtett. Kegyetlen csend vett körül. Váratlanul azonban vendégem érkezett. Szolnoky Apát Úr.
- Nem tehet másként? - volt első kérdése.
- Nem - válaszoltam.
- Kérem, gyóntasson meg.
Gyóntatni kérte azt a papot, akinek más útra kell térnie. Kérte. Miért? Hogy megerősítse, bármi is történik, pap marad mindörökre? Vagy Isten felé mutatta, mennyire szereti Őt esendő szolgájában is?! - akkor hirtelen fel sem fogtam, ami később és most így fénylik előttem.
Gyónás után néhány szó. Tartalom nélkül. Mit is mondhattunk egymásnak?Elég volt könnyeinket visszatartani. A csöndet egyre nehezebben viseltük. Kérte a kabátját. Felsegítettem. Kisértem az udvaron. Hirtelen megállt. Mind két kezem kezében fogta.Tekintetünkben lelkünk szinte összeért.
- Atya, mondja, hisz az örökéletben?
A kérdés késként hatolt belém, és mint sebzett testből a vér, úgy buggyant ki lelkemből a válasz.
- Igen!
- A mennyben, a pokolban, üdvösségben, kárhozatban?
Faggatott tovább, mintha a való igazat szeretné kitépni belőlem.
- Igen, hiszem Istent és hiszem az örökéletet.
- Jól van fiam - mondta megkönnyebbült sóhajjal.
Beszállt az autóba. Integettünk egymásnak. Többé nem találkoztunk.
Hisz az örökéletben? - kérdezte.
Miért? Ha hiszek, akkor döntésem a halhatatlan élet távlatában történt. Akkor azonban Istennek is szerepe van...Talán így gondolta. Megnyugodott felőlem, mert szeretett.
Vagy élő hite kérdezte az üdvösséget, kárhozatot eldöntő kérdést? Élő hite, igen, mert az élő hit kereső hit. A hit bármennyire "birtokolja" a Végtelent, újra és újra vágyik, akarja, hogy bizonyossága erősebb legyen. Isten teljesebben éljen benne és ő a Személyes Szeretetben... Gyűszűben a tenger. A majdnem-semmi a Mindenben.
Szeretetben és hitben ölelt, szorított magához. Kevés ilyen ölelést őriz 77 éves szívem.
........................................................
" Az Apát Úr "
Főpapi rangot jelez a cím. Illett is hozzá. Messze meghaladta kollágái között az átlagot. Mégis. az "apát úr" inkább volt egyszerű pap, akinek a Jó Pásztor szeretete símogatta a hozzá fordulókat. Valójában azért is illett hozzá az "apát" megszólítás, mert a szó héber jelentése: atya
.......................................................
" Hagyjon valamit az Úristenre is. "
Akkor (l969) fiatalon bíztak rám egy falusi egyházközséget. Szegény falu volt, a temető fakeresztje korhadtan szégyenkezett a temetőben. Kőkeresztet kellene állítani, mondták. De miből? - Átmentem a szomszéd községbe és tanácsot kértem Szolnoky Apát Úrtól.
- Mi a gondja, atya?
- A temetőbe kellene a korhadt fakeresztett kőkeresztre cserélni, amely az első- és második világháború áldozataira is emlékeztetne.
- Nagyszerű! Bátor gondolat. S hogy mit tegyen? Menjen át Tápiószelére, keresse fel a kőfaragót, mondja, én küldtem. Tervezzék meg, amit akar, kérjen árajánlatot. Ígérje meg neki, a feszület felállítása után kéthónapon belül rendezi adóságát.
- De Apát Úr, egyetlen fillérünk sincs!
- Ne féljen. Bízzon a Gondviselésbe, meg a hívek jószándékába.
Tanácsa szerint tettem mindent. l969 halottak napján szenteltvíz áldotta meg a Kőkeresztet és könnyek csorogtak a márványlapokra vésett áldozatok nevére, akik közül sokan ismeretlen helyen nyugszanak. ( Felejthetetlenül él bennem az idős fejkendős néni, aki úgy ölelte a kereszttövét, mintha halott fiát végre, most ölelné. )
December utolsó hetében rendeztem a tartozást. Hálás voltam a Gondviselésnek és az emberek adományozó jóságának. Természetesen mentem tanácsadómhoz is. Mosollyal fogadott. Gondot nem látott arcomon.
- Apát Úr, köszönöm!
- Szóra sem érdemes. Ne feledje, úgy dolgozzék, hogy bátran hagyjon valamit az Úristenre is.
Egyszerű mondat. Jártas volt az isteni dolgokban...
...................................................
Láttam imádkozni.
Láttam imádkozni mise közben. Arcán belső figyelem. A Titok felé. - Mise után a hála csendes öröme.
Térdepelt az Oltáriszentség előtt. Vállára az áhitat borított palástot. Ő Valaki előtt térdelt. Alázatban hajolt előtte. - És a rózsafűzér. Mária. A Názáreti! Búzgóságát látva önmagam előtt szégyeltem magam. Hol volt búzgóságom az ővé mellett?
........................................................................
Árnyoldala?
Fa sincs árnyék nélkül. Egyetlen ember sem képes árnyák nélkül élni. Van ember, akiben elhomályosítja a fényt. Ő olyan volt, akinek benső sugárzása láthatatlanná tette emberi gyöngeségeit.
Különben pedig a kidőlt fának nincs árnyéka már. Az üdvőzültek fénylenek Isten országában, különösen azok, akik "sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok mindörökre" ragyognak. (Dán l2,3) Jézus maga ígérte: "Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap, Atyjuk országában." (Mt l3,43)
..............................................................
A szeretet el nem múlik.
Múltba néztem. Megélt kapcsolat elevenedett föl. Minél több év van "mögöttünk", annál könnyebb mútunkba tekinteni. De előre?! - Lehet álmodozással. Én reménnyel teszem. - Remélem találkozom Apát Úrral. Isten országában, ahol, ami velünk emberekkel történt, már jelen van. Hiszem az előttünk megérthetetlen örökkévalóságban már jelen van jövőmnek az a pillanata, amikor akkori ölelésünk melegét újra érezzük, hiszen a szeretet nem múlik el soha.
Cegléd,20l0. márcus 4.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika