2026. május 16. szombat,
Mózes, Botond napja.
Kalendárium

Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
...

 

 

1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.

 

A MAGYAROKHOZ

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
...

15. A félelmetes Oz leleplezése

"Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek.

...

 

(Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. 

Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...

 

 Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől.

...

1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.

 Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is.

...

 A "Figaro házassága"-t 1786...

VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.–  Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.

Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba.

...

A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről.

...

Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”.
...

Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. 

Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze.

...

1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Döntés
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


 Mariann az épp csak néhány perccel azelőtt elszundikáló Péter fölé hajolt, és hosszasan ráfújt a homlokára. A férfi arcán halvány mosoly jelent meg, majd kinyitotta a szemét.
  - Nemsokára menned kell, most nem aludhatsz el – mondta a nő, mialatt már az itt-ott heverő ruhadarabjait szedegette össze a szőnyegről.
  - Tudom – felelte Péter és nyújtózott egyet.
  - Megyek, csinálok egy kávét, amíg te felöltözől. Ne piszmogj sokáig, mert mielőtt indulsz, még beszélni szeretnék veled! – jelentette ki határozott hangon Mariann, miközben kilépett a szobából.
 - Máris ott vagyok – vágta rá Péter és nyomban kipattant az ágyból.
 
  A kis panellakás láthatóan nagy műgonddal és hozzáértő kezek által korszerűvé újított konyhájában patinás rend uralkodott. Az odakintről belopódzó délutáni szürkeség még elegendő világosságot adott ahhoz, hogy ne kelljen villanyt kapcsolni, de a sarkok, az élek részben már elkezdtek belevészni a félhomályba.
  Mariann odanyújtotta a cukrot a vele szemben ülő Péternek, majd miután kortyolt egyet a tejeskávéjából, mély lélegzetet vett és belekezdett a mondandójába.
  - Én ezt nem csinálom tovább, Péter!
  - Tessék? – vágta rá megdöbbenve. – Nem egészen értem.
  - Mondom, nem csinálom ezt tovább! – emelte meg a hangját Mariann.
  - Vegyem, ezt úgy, hogy te most szakítasz velem? Azt akarod, hogy legyen vége a mi…
  - Nem! – vágott közbe Mariann. – Azt akarom, hogy kezdődjön el, de szabályosan. Kapcsolatot szeretnék, nem viszonyt!
  - De hát…
  - Nincs de hát, és ha sincs, sőt majd, meg holnap, és még esetleg sincs, és tudod, a lehet szóból is elegem van – sorolta némi ingerültséggel a hangjában.
  - Be kell vallanom, ez most váratlanul ért. Ilyenekről eddig nem beszéltünk. És az elején, de úgyis tudod. – felelte Péter és a két tenyerébe hajtotta a homlokát.
  - Eddig nem, de most ilyenekről kell beszélnünk. Sokat gondolkodtam az utóbbi hetekben és úgy érzem, itt az ideje.
  - Értem – válaszolta Péter elcsukló hangon.
  - Ne érts félre, kérlek – mondta Mariann és az ujjaival végigsimított a férfi karján. – Nem vádaskodom, nem hibáztatlak. Gyönyörű volt ez az elmúlt több mint fél év. Az elején pillanatok alatt levettél a lábamról. Boldogan mondtam igent a rám váró lopott órákra, a bujkálásokra. Nem követelőztem, elfogadtam, hogy ennyi jut belőled.
  - Igen, nem kértél – ismerte el a férfi.
  - De most kérek. Rengeteget rágódtam ezen, nem megy így és nem is akarom így tovább. Harmincegy éves vagyok. Meg kell adnom a lehetőséget magamnak, hogy megtaláljam a páromat és ne csak valaki kedvese legyek. Szeretném, ha te lennél az, de tudom, ennek számtalan akadálya van jelenleg. Nem legyőzhetetlen egyik sem, de ha te nem lépsz, akkor, kérlek, hogy menj és engedj el.
  - De én otthon…
  - Ezen is gondolkodtam – csapott le az otthon szóra Mariann. - Miért vagy otthon és miért nem itt? A feleséged más lett. Az elmondásod szerint, már nem ugyanaz a nő, mint akivel összeházasodtál. Szeretni engem szeretsz. Ágyban, ágyon kívül velem érzed igazán jól magad, ezt állítod. Ott minden félre siklott. A külföldi munkát miatta kellett lemondanod, pedig szeretted volna. A gyerek, akire vágytál, vágysz, nem tudom, nem jött össze. Az apósoddal több éve nem beszélsz. Mellettem tudsz csak megnyugodni, igazán feltöltődni. Nem folytatom. Ha nem is sérülésekkel, de tüskékkel vagy tele. Te sem élhetsz így örökké, mert ez egyenes út a boldogtalansághoz. Rendezni kell a dolgaidat, mondom ezt akkor is, ha meglehet, annak én leszek a vesztese.
  - Annyira szeretlek! – mondta gyöngédséggel telt hangon. - Igazad van. Nem akarlak elveszíteni, de ez nem egyszerű – szedte össze a hangját kisebb-nagyobb sikerrel Péter. – Minden olyan hihetetlen gyorsan történt közöttünk és annyira varázslatos volt. Szinte időm se maradt arra, hogy tervezzek, gondolkozzak, sodródtam.
  - Ezt megértem –jelentette ki Mariann -, mert én is így vagyok vele. Mint már mondtam, nem hibáztatlak semmiért, hiszen legalább annyira hibás vagyok én is, mint te, de eljött az a pont, amikor el kell kezdeni gondolkodni, és meghozni egy végleges döntést.
  - Most akkor, hogy lesz, hogy legyen ezután? – kérdezte Péter érezhető bizonytalansággal a hangjában.
  - Ígérgetni lehet, azután azt vagy betartja az ember, vagy nem. Húzogathatjuk ezt a történetet, mint a befőttesgumit, tologathatjuk a döntést, de én ezeket mind-mind szeretném elkerülni. Talán kegyetlenség, amit kitaláltam, de ha végleges választ akarok, nem látok más lehetőséget. Bő két hét múlva itt a karácsony, és én nem óhajtok sem egyedül maradni, sem csupán kényszerűségből, mert jobb a semminél, utazni haza. Huszonnegyedikén délután ötre megterítek ennél az asztalnál két személyre és feltálalom az ünnepi menüt. Ha akkor ott ülsz majd velem szemben, ahol most, tudni fogom, hogy engem választottál.
  - Uramisten. – sóhajtott Péter.
  - Addig azt csinálsz, amit akarsz. Ha jössz, jössz, ha nem, nem. A lényeg, hogy kivel töltöd az ünnepeket.  Tegyél a szíved, az eszed és a lelkiismereted szerint. És kérlek, addig ne is beszéljük erről többet.  Nekem sem könnyű. Megteszed ezt?
  - Szerintem nincs más választásom – nyögte ki nagy nehezen némi lemondással a hangjában a férfi.
 
  Dóri a tágas nappali egyik foteljában ült és egy magazint lapozgatott, mikor arra lett figyelmes, hogy a férje, Péter mintha poharakkal zörögne odakint a konyhában. 
  - Keresel valamit? – szólt ki az asszony.
  - Nem, csak töltök egy kis bort – hangzott kintről a válasz.
  Néhány pillanattal később Péter két pohár vörösborral a kezében meg is jelent a nappaliban.
  - Kérsz?  -nyújtotta az egyik poharat a felesége felé.
  - Még korán van – válaszolta Dóri. – Megvárom a vacsorát. Apropó vacsora. Remélem, nem gond, hogy ezúttal csak megrendeltem a menüt és nem megfőztem. Az utóbbi hetekben nem jutott időm úgy az előkészületekre, mint szokott. Tudod az a szerződés, és még mindig akadnak vele bajok a fene vinné, na, mindegy, egyszer csak a végére érünk. Nem lesz több délutáni túlóra, meg ez a hajsza, már alig várom. 
  Péter leült a szemben levő fotelba, a Dórinak szánt poharat a dohányzó asztalra helyezte, a sajátjából pedig nagyot kortyolt.
  - Szeretnék mondani valamit – szólalt meg kisvártatva. 
  - Hallgatlak – emelte a férjére a tekintetét az asszony, és az újságot az ölébe ejtette.
  - Én most elmegyek itthonról, úgy döntöttem.
  - Hová? – kérdezte teljes megdöbbenéssel.
  - Végleg – nyögte ki kisvártatva Péter lehajtott fejjel.
  - De ma karácsony van.
  - Akkor is – mondta Péter és kisétált a szobából.
 
  Dóri mozdulatlanul ült a fotelban és meredten bámult maga elé. Hallotta, amint a férje telefonál, taxit rendel, majd nem sokkal rá kulcszörgés és a bejárati ajtó záródásának hangja ütötte meg a fülét. Néhány perccel később felállt, odalépett a könyvespolchoz, az egyik sor mögül kihalászott egy szalaggal átkötött borítékot, felnyitotta és a benne lévő ultrahang képet ideges mozdulatokkal apró darabokra tépte, és, mintha konfetti lenne a feldíszített fenyőfa irányába szórta. Az asztalon árválkodó bort egy húzásra kiitta a pohárból, majd a kezébe vette a telefonját és hívást indított.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007