2025. december 7. vasárnap,
Ambrus napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház.

...

December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi.

...

Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár.

...

Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.

Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.
...

Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. 

...

Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.

Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni.

...

Kosztolányi Dezső: Ádám

Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

Papagály s tigris közt csúf ember-állat,
...

Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
José María Heredía: Szerelmemhez
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Éjfél van: a nyüzsgő lelkek elpihentek,

s mint az álmodó tenger: mély a csend,

a bűvölet a megfáradt világra lebbent,

mézízű kedvesem, csak én vigyázlak ébren.

Most lényed finoman hangolt húrja

nem pendül zordan a remegő gondokra,

csak fény van, fény mindenhol és glória

 

mely nemes, hű szívedből szökkent,

mit ámulva csodálok! Vagyok szerelmes lélek,

örömtől zengő, lázbeszédű, szenvedélyes

szavakkal téged hívlak, te unhatatlan kedves,

a világmindenségen számomra legszebb.

Tündérmeséket idéző szerelmed

a puszta sivatagot is ligetekkel szenteli meg,

és amint édes hangod engem meglelt,

bolond gyávaságom hirtelen köddé lett,

sebeim enyhültek, lelkemből a kín kiszállt.

Egyetlenem, szelíden uralkodsz életem felett,

és több vagy nekem, mint a bűntelen virág.

 

És ha tudnád, ó Istenem, mily tömérdek

édes jelző jut eszembe rólad! Végtelen színei

köréd fonják az áldó nap áttetsző fényeit,

vezényelhet engem akár száz önző, vak érdek.

Örömmel és büszkeséggel töltöd el szívemet,

hol azelőtt csak bánat és homály rejtezett,

s most ugyanonnan nyugalom árad, lélegzem,

hisz oly nagyon szeretlek kedvesem,

te vagy egyszerre életem és a végzetem,

szebb vagy mint azt bárki elképzelte,

s én az istenfélő áhítatban egyre csak csodállak,

új erőt ad drága hangod lágy suttogása,

a gyönyörűség, mely akár az ezüst, cseng.

 

A halhatatlanok irigyek, bárhogy van is,

pedig ők mind-mind a szerencsének fiai,

de rám joggal féltékenyek, hisz igazi

fogvatartóim mennyei-szép szemeid,

a szerelemre buzdítók, és az enyémmel

ölelkezve zavarba ejt azoknak szépsége.

És mikor szűzies, lágy ajkad félénken

fülembe suttogva megvallja édes,

hótiszta szerelmét, mit irántam érez:

hangod számomra egy sóhajtásnyi élet,

és ígéreted kitűntetés, drága gyönggyel ékes.

 

Hát tündökölj, te csodás nap,

mely szép vágyamnak koronát ad,

s már a gond messze elmarad!

Hogy maradéktalan az öröm,

már mindig társam a fényözön,

ezentúl arany csillan a kövön,

bánatom héját örökre föltöröm!

Talán most alszol, és álom csiklandja

puha karjaidat a mély nyugalomban,

s közben halkan, nagyon halkan

szívünket halljuk, együtt dobban.

A szándékot Isten teremtette,

a legtisztább vonzás keltette életre,

ugye érzed, ez a szerelmek legszebbje;

most pihenj hát, te pompás lélek,

merülj alá álmaid mély tengerébe,

Levante-i szerelmem, érted égek.

 

 

José María Heredía : A mi amante

Es media noche: vaporosa calma
y silencio profundo
el sueño vierte al fatigado mundo,
y yo velo por ti, mi dulce amante.
¡ En qué delicia el alma
enajena tu plácida memoria!
Único bien y gloria

Del corazón más fino y más constante,
¡Cuál te idolatro! De
mi ansioso pecho
la agitación lanzaste y el martirio,
y en mi tierno delirio
lleno de ti contemplo el universo.
con tu amor inefable se embellece
de la vida el desierto,
que desolado y yerto
a mi tímida vista parecía,
y cubierto de espinas y dolores.
ante mis pasos, adorada mía,
riégalo tú con inocentes flores.

¡Y tú me amas! ¡Oh Dios! ¡Cuánta dulzura
siento al pensarlo! De esperanza lleno,
miro
lucir el sol puro y sereno,
y se anega mi ser en su ventura.
Con orgullo y placer alzo la frente
antes nublada y triste, donde ahora
serenidad respira y alegría.
adorada señora
de mi destino y de la vida mía,
cuando yo tu hermosura

en un silencio religioso admiro,
el aire que tú alientas y respiro
es delicia y ventura.

Si pueden envidiar los inmortales
de los hombres la suerte,
me envidiarán al verte
fijar en mí tus ojos celestiales
animados de amor, y con los míos
confundir su ternura.
o al escuchar cuando tu boca pura
y tímida confiesa
el inocente amor que yo te inspiro:
Por mí exhalaste tu primer suspiro,
y a mí me diste tu primer promesa.

¡Oh! ¡luzca el bello día
que de mi amor corone la esperanza,
y ponga el colmo a la ventura mía!
¡Cómo, de gozo lleno,
inseparable gozaré tu lado,
respiraré tu aliento regalado,
y posaré mi faz sobre tu seno!
ahora duermes tal vez, y el sueño agita
sus tibias alas en tu calma frente,
mientras que blandamente
sólo por mí tu corazón palpita.
duerme, objeto divino
del afecto más fino,
del amor más constante;
descansa, dulce dueño,

y entre las ilusiones de tu sueño
levántese la imagen de tu amante.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007