2021. szeptember 23. csütörtök,
Tekla napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Real Madrid ügy?
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Szinte mindennap sportcímlapos hír, hogy  a világ legelitebb labdarúgóklubja kit igazol az amúgyis félmilliárdot érő játékoskeretébe.
Florentino Perez elnök meglepte a világot azzal, hogy a jelenkori labdarúgás három legnagyobb játékosából a két aranylabdást, Kakát és Cristiano Ronaldót gigászi összegekért Madridba hozta.
Bevallom, nem osztozom a fanyalgókkal. Még akkor sem, ha van a Real Madrid játékos-politikájában némi „kenyeret és cirkuszt a népnek”-taktika.
Perez ismeri a kor törvényeit, a játékosokhoz gyakorlatilag ingyen jut a spanyol sztárklub, hiszen a mezeladások és a  szponzordíjak növekedéséből, növekvő tevésközvetítésekből az egykori építésvállalkozó visszaszerzi a játékosokra költött több mint százötvenmillió eurót.
Egy materializál Európában – amelyik a kereszténység számára ismét missziós terület – irigység és álszenteskedés mindezeken háborogni. Én pedig örülök, hogy a királyi klub, amely szurkolóit tekintve még a keresztény őslakosságból szerveződött, egy olyan játékost igazolt, mint a brazil Ricardo Kaká, aki mélyen vallásos, s a katolikus hitelvek vonzásában él. Szerény, tiszta, őszinte és nagyszerű ember. Ráadásul filmsztárszépségű fizimiskával bír. Végre egy igaz példakép a modernkor trágyadombjából kivakart féltehetségek világában.
Mi magyarok pedig büszkék lehetünk arra, hogy a Real Madridot a mi Puskás Öcsink vakarta ki a középszerűségből. Puskás Madridba ment öregurasan és hatalmas súlyfelesleggel. Néhány hónapnyi intenzív testedzés, és a madridi üstökös a világ tetején landolt. Puskás négyszeres spanyol gólkirály lett, s a nemzetközi kupákban is ontotta a győzelmekhez szükséges gólokat. Madridi őrjárata alatt a Real mindent megnyert, ami létezik a klublabdarúgás galaxisában.
Ma mindenki a még élő di Stefanóról beszél, pedig Puskás volt a madridiak csodafegyvere. Puskás, aki lecselezve a szovjet válogatott teljes védelmét, a pártbizottságnak megmutatva csupasz fenekét, kirúgta a gólvonalról a labdát. Hős volt, akinek mennie kellett az egyébként a  magyar közéletben még a jelenkorban is pusztító bolsevik aljasság elöl. Kaká és Cristiano Ronaldo egyszemélyben, jó és tisztaszívű, nagyszerű barát, nagyvonalú ember volt.
A Real Madrid-ügy azonban nem ezért fekszik fullasztó ballasztként a közélet mellkasán. Másért fáj ez az egész álszent acsarkodás.
Mikor hallhatunk végre olyan hírt, hogy egy-egy nemzeti érzelmű költőnket leigazolta egy nagy könyvkiadó? Kaká kilencmilliós fizetése euróban nekem nem fáj, hiszen minden annyit ér, amennyit adnak érte. Egy-egy amerikai vagy valóban európai író és költő milliókat keres egy-egy könyvön, míg a magyar költő fizet azért, hogy szeretteinek és barátainak adjon egy-egy tiszteletpéldányt. Felmerül a kérdés, ennyit ér a magyar. Vagy csak most ér ilyen keveset? Olyan keveset, hogy értéke csak negatív tartományban fejezhető ki. Ugyanis a magyar költő fizet azért, hogy szépséget  teremtsen és szeretetet adjon.
Jókait leszámítva nem volt európai értelemben vett kegyes sorsú magyar írónk. Olyan, aki a magyarsággal együtt dobbanó szívvel mert ítélni és alkotni.
Sokan voltak, akik tévedtek. Móricz, Mikszáth, Tamási. De még tévedésük is magyarságszeretetük vakító fényességében fogant. Mikszáth és Móricz nem a magyar vérségű dzsentrit ölte, hanem annak idegen vérségből kibuggyanó idegen szellemiségét. Tévedésük megbocsátható lenne, ha maguk nem tették volna jóvá, ha nem téveszti meg őket a nemzetidegen sunyiság. Mikszáth antiklerikális regénye ugyanúgy a pesti kávéházakból kidagadó nemzetidegenek hazugságából született, mint Móricz és Babits vakságos fensőbbsége. Olyan – csak nevében - Magyarországon élünk, ahol, Szabó Dezső szavaival, ráhemzsegtek a balek magyarra. Ránk települtek, megaláznak, kifosztanak.
De egy egészséges nemzet olyan, mint az egészséges test. A sebek beforrnak még akkor is, ha a hosszú hegek borítják a testet. De ennek a nemzetnek ki akarják vágni a szívét. Megölik a költészetét, az irodalmát, meghamisították a történelmét, elrabolták gyárait, sivárrá tették a magyar vidéket. Most természeti és nemzeti kincsei vannak soron. A vízkészlet, az erdőségek, a főúri kastélyok. Nyelve, hite és költészete talán még létezik. Majd ezeket is elveszik, ahogy a hivatalos irodalomból a magyart kitiltották. Pedig verset tudunk írni. Nekünk könnyebb, hiszen ismerjük a nyelvet, annak pszichéjét, kihalljuk a szívdobogását. Ez a nyelv Európában egyedülálló módon képes bármelyik nemzeti költészetet annak mértékével, verstani eszközeivel megszólaltatni.
Focizni már úgy sem tudunk…

        

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007