 | | | 2025. július 12. szombat, Izabella, Dalma napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Real Madrid ügy? | | Szinte mindennap sportcímlapos hír, hogy a világ legelitebb labdarúgóklubja kit igazol az amúgyis félmilliárdot érő játékoskeretébe. Florentino Perez elnök meglepte a világot azzal, hogy a jelenkori labdarúgás három legnagyobb játékosából a két aranylabdást, Kakát és Cristiano Ronaldót gigászi összegekért Madridba hozta. Bevallom, nem osztozom a fanyalgókkal. Még akkor sem, ha van a Real Madrid játékos-politikájában némi „kenyeret és cirkuszt a népnek”-taktika. Perez ismeri a kor törvényeit, a játékosokhoz gyakorlatilag ingyen jut a spanyol sztárklub, hiszen a mezeladások és a szponzordíjak növekedéséből, növekvő tevésközvetítésekből az egykori építésvállalkozó visszaszerzi a játékosokra költött több mint százötvenmillió eurót. Egy materializál Európában – amelyik a kereszténység számára ismét missziós terület – irigység és álszenteskedés mindezeken háborogni. Én pedig örülök, hogy a királyi klub, amely szurkolóit tekintve még a keresztény őslakosságból szerveződött, egy olyan játékost igazolt, mint a brazil Ricardo Kaká, aki mélyen vallásos, s a katolikus hitelvek vonzásában él. Szerény, tiszta, őszinte és nagyszerű ember. Ráadásul filmsztárszépségű fizimiskával bír. Végre egy igaz példakép a modernkor trágyadombjából kivakart féltehetségek világában. Mi magyarok pedig büszkék lehetünk arra, hogy a Real Madridot a mi Puskás Öcsink vakarta ki a középszerűségből. Puskás Madridba ment öregurasan és hatalmas súlyfelesleggel. Néhány hónapnyi intenzív testedzés, és a madridi üstökös a világ tetején landolt. Puskás négyszeres spanyol gólkirály lett, s a nemzetközi kupákban is ontotta a győzelmekhez szükséges gólokat. Madridi őrjárata alatt a Real mindent megnyert, ami létezik a klublabdarúgás galaxisában. Ma mindenki a még élő di Stefanóról beszél, pedig Puskás volt a madridiak csodafegyvere. Puskás, aki lecselezve a szovjet válogatott teljes védelmét, a pártbizottságnak megmutatva csupasz fenekét, kirúgta a gólvonalról a labdát. Hős volt, akinek mennie kellett az egyébként a magyar közéletben még a jelenkorban is pusztító bolsevik aljasság elöl. Kaká és Cristiano Ronaldo egyszemélyben, jó és tisztaszívű, nagyszerű barát, nagyvonalú ember volt. A Real Madrid-ügy azonban nem ezért fekszik fullasztó ballasztként a közélet mellkasán. Másért fáj ez az egész álszent acsarkodás. Mikor hallhatunk végre olyan hírt, hogy egy-egy nemzeti érzelmű költőnket leigazolta egy nagy könyvkiadó? Kaká kilencmilliós fizetése euróban nekem nem fáj, hiszen minden annyit ér, amennyit adnak érte. Egy-egy amerikai vagy valóban európai író és költő milliókat keres egy-egy könyvön, míg a magyar költő fizet azért, hogy szeretteinek és barátainak adjon egy-egy tiszteletpéldányt. Felmerül a kérdés, ennyit ér a magyar. Vagy csak most ér ilyen keveset? Olyan keveset, hogy értéke csak negatív tartományban fejezhető ki. Ugyanis a magyar költő fizet azért, hogy szépséget teremtsen és szeretetet adjon. Jókait leszámítva nem volt európai értelemben vett kegyes sorsú magyar írónk. Olyan, aki a magyarsággal együtt dobbanó szívvel mert ítélni és alkotni. Sokan voltak, akik tévedtek. Móricz, Mikszáth, Tamási. De még tévedésük is magyarságszeretetük vakító fényességében fogant. Mikszáth és Móricz nem a magyar vérségű dzsentrit ölte, hanem annak idegen vérségből kibuggyanó idegen szellemiségét. Tévedésük megbocsátható lenne, ha maguk nem tették volna jóvá, ha nem téveszti meg őket a nemzetidegen sunyiság. Mikszáth antiklerikális regénye ugyanúgy a pesti kávéházakból kidagadó nemzetidegenek hazugságából született, mint Móricz és Babits vakságos fensőbbsége. Olyan – csak nevében - Magyarországon élünk, ahol, Szabó Dezső szavaival, ráhemzsegtek a balek magyarra. Ránk települtek, megaláznak, kifosztanak. De egy egészséges nemzet olyan, mint az egészséges test. A sebek beforrnak még akkor is, ha a hosszú hegek borítják a testet. De ennek a nemzetnek ki akarják vágni a szívét. Megölik a költészetét, az irodalmát, meghamisították a történelmét, elrabolták gyárait, sivárrá tették a magyar vidéket. Most természeti és nemzeti kincsei vannak soron. A vízkészlet, az erdőségek, a főúri kastélyok. Nyelve, hite és költészete talán még létezik. Majd ezeket is elveszik, ahogy a hivatalos irodalomból a magyart kitiltották. Pedig verset tudunk írni. Nekünk könnyebb, hiszen ismerjük a nyelvet, annak pszichéjét, kihalljuk a szívdobogását. Ez a nyelv Európában egyedülálló módon képes bármelyik nemzeti költészetet annak mértékével, verstani eszközeivel megszólaltatni. Focizni már úgy sem tudunk…

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |