| | | 2025. január 15. szerda, Lóránt, Loránd napja. Kalendárium |
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| |
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | |
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, ...
| |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| |
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | |
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Real Madrid ügy? | | Szinte mindennap sportcímlapos hír, hogy a világ legelitebb labdarúgóklubja kit igazol az amúgyis félmilliárdot érő játékoskeretébe. Florentino Perez elnök meglepte a világot azzal, hogy a jelenkori labdarúgás három legnagyobb játékosából a két aranylabdást, Kakát és Cristiano Ronaldót gigászi összegekért Madridba hozta. Bevallom, nem osztozom a fanyalgókkal. Még akkor sem, ha van a Real Madrid játékos-politikájában némi „kenyeret és cirkuszt a népnek”-taktika. Perez ismeri a kor törvényeit, a játékosokhoz gyakorlatilag ingyen jut a spanyol sztárklub, hiszen a mezeladások és a szponzordíjak növekedéséből, növekvő tevésközvetítésekből az egykori építésvállalkozó visszaszerzi a játékosokra költött több mint százötvenmillió eurót. Egy materializál Európában – amelyik a kereszténység számára ismét missziós terület – irigység és álszenteskedés mindezeken háborogni. Én pedig örülök, hogy a királyi klub, amely szurkolóit tekintve még a keresztény őslakosságból szerveződött, egy olyan játékost igazolt, mint a brazil Ricardo Kaká, aki mélyen vallásos, s a katolikus hitelvek vonzásában él. Szerény, tiszta, őszinte és nagyszerű ember. Ráadásul filmsztárszépségű fizimiskával bír. Végre egy igaz példakép a modernkor trágyadombjából kivakart féltehetségek világában. Mi magyarok pedig büszkék lehetünk arra, hogy a Real Madridot a mi Puskás Öcsink vakarta ki a középszerűségből. Puskás Madridba ment öregurasan és hatalmas súlyfelesleggel. Néhány hónapnyi intenzív testedzés, és a madridi üstökös a világ tetején landolt. Puskás négyszeres spanyol gólkirály lett, s a nemzetközi kupákban is ontotta a győzelmekhez szükséges gólokat. Madridi őrjárata alatt a Real mindent megnyert, ami létezik a klublabdarúgás galaxisában. Ma mindenki a még élő di Stefanóról beszél, pedig Puskás volt a madridiak csodafegyvere. Puskás, aki lecselezve a szovjet válogatott teljes védelmét, a pártbizottságnak megmutatva csupasz fenekét, kirúgta a gólvonalról a labdát. Hős volt, akinek mennie kellett az egyébként a magyar közéletben még a jelenkorban is pusztító bolsevik aljasság elöl. Kaká és Cristiano Ronaldo egyszemélyben, jó és tisztaszívű, nagyszerű barát, nagyvonalú ember volt. A Real Madrid-ügy azonban nem ezért fekszik fullasztó ballasztként a közélet mellkasán. Másért fáj ez az egész álszent acsarkodás. Mikor hallhatunk végre olyan hírt, hogy egy-egy nemzeti érzelmű költőnket leigazolta egy nagy könyvkiadó? Kaká kilencmilliós fizetése euróban nekem nem fáj, hiszen minden annyit ér, amennyit adnak érte. Egy-egy amerikai vagy valóban európai író és költő milliókat keres egy-egy könyvön, míg a magyar költő fizet azért, hogy szeretteinek és barátainak adjon egy-egy tiszteletpéldányt. Felmerül a kérdés, ennyit ér a magyar. Vagy csak most ér ilyen keveset? Olyan keveset, hogy értéke csak negatív tartományban fejezhető ki. Ugyanis a magyar költő fizet azért, hogy szépséget teremtsen és szeretetet adjon. Jókait leszámítva nem volt európai értelemben vett kegyes sorsú magyar írónk. Olyan, aki a magyarsággal együtt dobbanó szívvel mert ítélni és alkotni. Sokan voltak, akik tévedtek. Móricz, Mikszáth, Tamási. De még tévedésük is magyarságszeretetük vakító fényességében fogant. Mikszáth és Móricz nem a magyar vérségű dzsentrit ölte, hanem annak idegen vérségből kibuggyanó idegen szellemiségét. Tévedésük megbocsátható lenne, ha maguk nem tették volna jóvá, ha nem téveszti meg őket a nemzetidegen sunyiság. Mikszáth antiklerikális regénye ugyanúgy a pesti kávéházakból kidagadó nemzetidegenek hazugságából született, mint Móricz és Babits vakságos fensőbbsége. Olyan – csak nevében - Magyarországon élünk, ahol, Szabó Dezső szavaival, ráhemzsegtek a balek magyarra. Ránk települtek, megaláznak, kifosztanak. De egy egészséges nemzet olyan, mint az egészséges test. A sebek beforrnak még akkor is, ha a hosszú hegek borítják a testet. De ennek a nemzetnek ki akarják vágni a szívét. Megölik a költészetét, az irodalmát, meghamisították a történelmét, elrabolták gyárait, sivárrá tették a magyar vidéket. Most természeti és nemzeti kincsei vannak soron. A vízkészlet, az erdőségek, a főúri kastélyok. Nyelve, hite és költészete talán még létezik. Majd ezeket is elveszik, ahogy a hivatalos irodalomból a magyart kitiltották. Pedig verset tudunk írni. Nekünk könnyebb, hiszen ismerjük a nyelvet, annak pszichéjét, kihalljuk a szívdobogását. Ez a nyelv Európában egyedülálló módon képes bármelyik nemzeti költészetet annak mértékével, verstani eszközeivel megszólaltatni. Focizni már úgy sem tudunk…
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |