2025. július 15. kedd,
Henrik, Roland napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Ünnepi kiadás - "Van még boldogság?... Istenem, lehet?..."
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Életem két legboldogabb karácsonya sokaknak fájdalmas hétköznapiság lett volna.
Nekem még sem voltak azok, s ennek talán egyetlen oka az a kegyelmi állapot, melyet évezredek óta Istenhitnek nevez a pór és a filozófus egyaránt.
Az első boldog karácsonyomkor talán tizenkét esztendős voltam, a másikon kétszer ennyi.
Az egyikben a szeretet, a másikban a szeretetlenség tanított meg valamire, amit azóta sem tudtam szavakkal körülírni vagy fogalmilag megközelíteni.
Az első ilyen karácsonyomban az ajándéknélküliség adott tisztánlátást, a másikban a magányosság mutatta meg, hogy az ember nem társtalanságra teremtetett.
Az a régi csak ölelést adott, s akkor az volt a Minden; s ez utóbbi megmutatta azt a másik ölelést, melyet az Isten adhat az embernek. Abban a korban, amikor Isten nevét kisbetűvel írták, s mindent lekacagtak, amely isteni, magányosan ünnepeltem. Karácsonyfám sem volt, s még a szobám is fűtetlenül lázongott ellenem. De velem volt Bach, s rajta keresztül a Mindenható.
Az a szelíd és boldog protestáns ünnepélyesség ma is megkísért a jóra, ahogy Mácz István fogalmazta meg egyik könyvének a címében az ember jóra való elhivatottságát.
Lassan Tóth Árpád-i életkorba lépek, s már három éve fájva léptem túl a Chopin-i koron. Az évek múlását az ember irigy módon az emberiség lángelméinek elpárolgó éveiben méri…

Ma, amikor annyian hivatkoznak a szeretetre, s annyiszor rágcsálják meg s öklendezik fel ezt a szót, az olvasó hajlamos egy másik fogalmat keresni, amelybe belekapaszkodhat. Ez a fogalom pedig a boldogság.
Tóth Árpád és Chopin ma már számomra a legkedvesebb páros. Nemcsak rettenetes betegségük köti össze őket, hanem az a szelíden és méltóságteljesen komoly és gyönyörű művészet, mely mindkettőjüknek utolérhetetlen sajátja volt. És a boldogságérzésük, melynek a halálközelség ad súlyt és távolságot.
Keressük a boldogságot másokban, s mindjárt Mozart Klarinétversenyének Adagiójában találjuk meg, melyet haldokolva írt a salzburgi géniusz.
De még inkább a Noktürnök zenei csodájában találjuk meg a legszomorúbb boldogságokat, melyet ez a félig francia, félig lengyel óriás tudott korában egyedül kifejezni. Különös fintora a két zeneszerző közös sorsának, hogy Chopin végrendeletében azt kérte, hogy temetésén Mozart Requiemje hangozzék el, melyet két hét vita előzött meg, mire a Magdolna-templom elöljárói engedélyezték a nagy osztrák halotti miséjének szoprán és alt kórusait szerepelni a szentélyben.
Ugyanebben a korban a nagyok szíve elválik a testtől, és hazatér, hogy örökre beledobogja a kolostorok márványfalába a büszke élet halálos ritmusait. Ahogy John Keats-é vagy Fryderyk Chopiné, mely ma a varsói Szent Kereszt-templom oszlopába van eltemetve, kiszakítva a párizsi Père Lachaise temetőben nyugvó testtől.

A Boldogság kettős természete is az emberi élet örök dualizmusában nyilatkoztatja ki önmagát. Örömre bú jön, fájdalomra enyhülés. Vágyból szerelem lesz és szerelemből vágy. Életörömre halálvágy, Szentestére Nagypéntek. E kettősség nélkül az emberi élet vagy őrület vagy lelki tompaság.


A zöld gyepről kék füstöt ereget
Setét fenyők fölé piros parázs,
Csengőt egy pásztor csöndes nyája ráz;
Van még boldogság?... Istenem, lehet?...


A haldokló meditációja ez, az Isten felé hanyatló árnyék monológja. Kérdés, melyet tőrként vet szívének az, ’kinek csak hői és kilói vannak’.


Békén görbül botjára a gubás;
Ily mozdulattal nézte őse rég
Betlehemben Mária gyermekét;
S egy messzi bölcsőn felsírt már Judás...

 

A tisztaság mögött már annak születésekor ott settenkedik az árulás, gonoszság nélkül nincs üdvtörténet.

Jaj, minden üdvünk búval viselős,
Az ifjú ágon boldog alma kél,
De százezer mérföldről már a szél
Elindult, melytől zuhan a gyümölcs...


Káin lázadása ez. Ha felsír a gyermek, az ember a halált kéri számon az Istentől. A kereszténység az egyetlen vallás, mely a halált nemcsak az élet részének tekinti, hanem szentségnek és az üdvözülés kötelező aktusának. Sehol nem történhet meg az isteni átlényegülése emberivé, csak a régi sumer csillagvizsgálóiból elinduló tudós papok által kiszámított, a betlehemi istállóban megkezdődött történetben, melynek nem a Golgota a végpontja, hanem a Szent Sír üresen maradt barlangja.

 

Várj, enyhe perc!... Teleszívom tüdőm,
S a csenden át úgy rémlik: csendesen
Egy percre most megáll szemközt velem
Halálom, mely közelg a bús időn...


Az irodalom örök paradoxonja, s talán az emberi élet misztikus dualizmusának következménye, hogy a boldogságba vetett kétkedés nélkül nem jöhetett volna végre a magyar elégiaköltészet legszebb záró versszaka. A halál – ahogyan a nagy álmodozó, John Keats fogalmazott – „az élet magas díja.” Csokonai, Keats, Chopin és Tóth Árpád mind tüdővészben haltak meg tragikus fiatalon. Ezen meglepő sorstörténeti egyezés mellett szembeötlő az a szellemi és lélektani sors, melynek értelmében a Mindenség őket használta, hogy kinyilatkoztassa a kegyelem örök optimizmusát.
Chopin 1. zongoraversenyében (mely valójában a második volt) ugyanaz a megborzongató érzés ragyog fel a főtémában, mint az utolsó Tóth Árpád – vagy Csokonai-versben, vagy Keats végső ódáiban és szonettjeiben.  A halálközelség horror sacri-ja, a szent megborzongás, mely a legszentebb szépségeket képes megteremteni.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.


Ezért volt az a két régi karácsony az eddigi életem legszebb karácsonya. Megtanítottak az élet elviselésére. Mert az öröm a pillanat csalóka játéka, de a boldogság az öröklétből szól vissza ránk.
Ma már magammal viszem a halottaimat. A Szentestében velem vannak. Nem kell keresnem őket a karácsonyi fények gyengéd villanásaiban. Néha gyermekkori önmagam is látom az aranyló gömbök torz tükörképében, ahogy a kíváncsiság ott bujkál a fenyőágak alatt, míg szól a karácsonyi ének. Mert az arcom egyesül azokéval, akik fogják a kezem, s ugyanúgy kutatják a csodát, ahogy én is három évtizeddel ezelőtt kutattam. Ma az én fiam tizenkét éves. Gondolkodóba esem, hogy elég érett ahhoz, amihez én harminc évvel ezelőtt az voltam. Pislákol már benne a magasabbrendű értelem, már Chopint is játszik, s két év múlva Tóth Árpád-elégiákat olvas. Már boldogság épül benne, a krisztusi architektúra. Talán az én isteni boldogságom a fundamentum, a kötőanyag és a kő az életében.

Mindenszentekkor megmutattam neki azt a helyet, ahol felnőttem. Aztán azt a helyet, ahol van már nevemmel néhány sírhalom.
Az élet - az örök sarjadás - halálokból épül újra életté, s talán a földi élet is azért a halálért van, melyben az Isten megnyitja az öröklét időtlenségét. Ha valahol temetésre szólít a harang, máshol egy újszülött sír fel. Ha a halál felől nézzük az életet, akkor csak csalóka villanásokat kapunk.. De ha az élet felől nézzük a halált, akkor a halál egy ajtónyitás a boldogságra.
De most a Születést ünnepeljük. S ha néha megborzongat az a másik érzés, a világban e napon már rövidebbek az árnyékok. Milliárdnyi ember ünnepel, mert közénk jött Ő, aki által a múlandóság ugyanolyan gyenge villanássá lett, mint a régi karácsonyi dísz gömbarcában gyermekkorom első ijedsége.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007